Hiába volt regionálisan is kiemelkedő minőségű a talaj a bortermelésre, még egy kis tokaji földdel is megszórták a Pécs melletti Szentmiklós-hegyet, ahol ma a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete fekszik. Óriási múltra tekint vissza a terület: már a 16. században is hivatalosan dokumentált szőlőtermesztés zajlott Patacs szomszédságában.

hirdetés

1949. szeptember 1-én kezdte meg működését a pécsi borvidék központi létesítménye, a szentmiklósi kísérleti telep. Nagyon keveset írtak róla a tudósítások, nem véletlenül, hiszen az ingatlan, ahol megkezdték a kutatásokat, hosszú évszázadokon át a Pécsi Egyházmegye birtokában állt. A kommunista diktatúra egyházölő pusztításának áldozata lett a ritka jó bortermő szentmiklósi vidék is.

Sok-sok szőlőfajtával foglalkoznak

Szerencsére a szőlészeti telep ideológiai háttértől függetlenül remek szakemberek irányítása alatt működött, akik nemzetközileg is egyedülálló állományt hoztak létre a Mecsekalján. Rögtön elkezdték a szőlőtermesztés mellett a génbank létrehozását és folyamatos bővítését – ennek idén 70 éve. Még ma is áll olyan tőke, amit 70 évvel ezelőtt ültettek.

Sok száz éve termesztik a szőlőt a Szentmiklós-hegyen

Szentmiklós egy középkori falu volt Pécstől nyugatra a Mecsek déli részén, a Jakab-hegy előoldalán, ami védve van a fagyoktól, komoly esőktől fekvésénél fogva – egyértelmű, hogy már a kezdetek kezdetén elkezdték a szőlőtermesztést.

1557-ből és 1559-ből való összeírások szerint a Szentmiklós-hegy már akkor a püspökség és a káptalan tulajdona volt, a tényleges urai a földnek azonban abban a korban nyilván a törökök voltak.

 

A szőlészeti intézet a hatos útról is látszik

Egyházi birtok volt az egyetem mai telepe a Szentmiklós-hegyen

A török hódoltság végére viszont Szentmiklós teljesen elnéptelenedett. A lakosok közeli falvakba költöztek: Patacsra vagy Cserkútra.

A 18. század közepén kezdtek el újra komolyabban foglalkozni a vidékkel, 1753-ban ültette tele a káptalan a területet tokaji szőlővel. Ehhez még tokaji földet is hozattak akkor. Azután megindulhatott a nagybani bortermelés, az akkor még villányi-pécsi borvidéken. A villányi borvidék egyébként a második világháború után vált külön a pécsitől.

A nyitás után tíz évvel, 1959 januárjában olvashatunk róla, hogy a 33 holdas ültetvényen kilenc kutató és segédmunkatárs dolgozik szőlészeti és borászati kísérleteken. Folyamatosan bővült a telep, az év októberében már 45 holdnyi területen folyt a munka. A telepen dolgozó szakemberek rendszeresen tartottak tanfolyamokat a szőlőtermesztésről. Nem csak a fiatal agronómusjelölteknek, tanulóknak, ugyanúgy az idősebb gazdáknak is.

Az egyetem intézetének központi, patinás épülete

A pécsi Németh Márton kutató, a szakma egyik legismertebb és legelismertebb alakja lett 1949-ben vezetője az országos intézet pécsi telepének. Ő 1952-ben kezdte meg nagy erőkkel a fajtagyűjtemény kialakítását. Nemzetközi szinten is egyedülálló telepet hozott létre nemsokára, mintegy 1100 fajta szőlővel.

Jelenleg harminc hektáros szőlőültetvény, egy ötezer hektoliter kapacitású pince és egy többfunkciós laboratórium alkotja a PTE intézetét. 1500 génbankból áll a „gyűjtemény”, köztük nem kevés szőlőhungarikummal. Nem kis szerepe volt ennek abban a tényben, hogy a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal Pécset 1987-ben a „Szőlő és a Bor Nemzetközi Városa” címmel tüntette ki. A szőlőbirtok 2014-ben bekerült a Pécsi Értéktárba is.

Nemzetközi híre van a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének

Hirdetés