7 C
Pécs
péntek, április 26, 2024
KezdőlapPécs AktuálKözéletÚj NAT: nem Wass Albert a baj, hanem a túlszabályozás

Új NAT: nem Wass Albert a baj, hanem a túlszabályozás

Tantestületek, tanszékek, intézetek, egyéb szervezetek tiltakoztak eddig az új Nemzeti Alaptanterv (NAT) ellen. Két tantárgy került a fókuszba, nyilván ideológiai potenciáljuk miatt, a magyar és a történelem. Egy pécsi magyartanárt kérdeztünk többek között arról, tényleg ideológiai okai vannak-e a pedagógusok tiltakozásának, és hogy miként fog hatni napi munkájára az új NAT.

Kiss Georgina 2012-ben végzett a Pécsi Tudományegyetemen, éppen akkor, amikor a mostanáig érvényes Nemzeti Alaptanterv hatályba lépett. Ő már e szerint kezdett el tanítani magyart a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban.

– Miért fontos a NAT? Egy laikus azt gondolhatja, hogy tök mindegy, mit írnak elő, a tanár majd úgyis azt tanít, amit akar.

– Egy alaptantervben a legfontosabb szabályok, irányelvek szerepelnek, meghatározza, hogy milyen területeket kell fejleszteni milyen tantárgyakkal. A NAT az érettségi, és így az egyetemi felvételi tematikáját is meghatározza. Középiskolában egy tanárnak a NAT-hoz kell tartania magát, különben a gyerekkel szúr ki.

– Az eddigi NAT rendben volt?

– Azzal is voltak problémák, mert túlságosan sok konkrétumot, túlságosan sok lexikális elvárást tartalmazott. Ez ellentmond az alaptanterv egyik fő elvárásának, a kompetencia-, azaz képességfejlesztésnek, a magyar esetében annak, hogy az olvasás megszerettetésére vagy például személyiség- és identitásfejlesztésre szeretnénk használni a tantárgyat. Ha nekem tanárként túl sok művet és szerzői életutat kell leadnom az órákon, akkor az önálló gondolkodás vagy a kifejezőkészség fejlesztésére már nem jut időm. Viszont ha nem adom le a sok művet és életutat, akkor nem készítem fel őket az érettségire. 

– Mi a különbség a NAT és a kerettanterv között? Mekkora az iskolák és a tanárok mozgástere?

– A NAT általánosságban szabályoz, az irányelveket adja meg, a kerettanterv pontosít, szűkít, ezek alapján az iskolák konkrét, helyi tanterveket készítenek, didaktikai célokat tűznek ki. A pedagógus ehhez mérten állítja össze a saját tanmenetét egyes osztályokra szabva. A NAT túlszabályozásával az a probléma, hogy bár nem adja meg, milyen didaktikai módszert használhatok, azaz hogy milyen eszközökkel taníthatok az órámon, minden gyakorló pedagógus tudja, hogy ha túl nagy mennyiségű anyagot kell leadni és visszamondatni a diákokkal, akkor nem jut idő a személyes fejlesztésre. Például nem tudja behozni az órára a diákok vagy a saját személyes kedvenceit. Mert nem igaz, hogy nem olvasnak a mai gyerekek.

– Tehát már a 2012-es NAT is túlvezérelt volt, de ez még inkább?

– Igen. Két éve kezdődtek el az egyeztetések az új NAT-ról Csépe Valéria vezetésével. Az alaptörekvés az volt, hogy újrastrukturálják a tanterveket, hogy a gyerekek a megfelelő életkorban találkozzanak az adott tananyaggal. Általános iskola harmadik osztályban például a gyerekek találkoznak az űrmértékátváltással, de mivel ennyi idősen még nem képesek az absztrakt gondolkodásra, nem megy nekik, nem tanulják meg, sőt, a kudarcélményt a tantárgyhoz kötik. Ezért is van, hogy kevéssé népszerű a matematika. De ha ezt a témát kicsit későbbre tennék, megoldódna a probléma. Részben ez volt a cél, részben pedig az előírt tananyag mennyiségének csökkentése, ebben nem volt ideológia, csupán neveléstudományi megfontolások. 

– Sokan próbálják például a magyar tantárgy esetében ideológiai alapúként beállítani a tiltakozást. Tehát, hogy a „balliberális” sajtónak meg a hasonszőrű magyartanároknak az a bajuk, hogy a „jobboldal” által az elmúlt években újrafelfedezett szerzők, például Nyírő József, Herczegh Ferenc vagy Wass Albert bekerült a NAT-ba.

– Lehet ezzel egyetérteni vagy nem egyetérteni, de ez nem erről szól. Nem pedagógusként, hanem irodalmárként azt mondom, hogy az említett, beemelt szerzők művei nem képviselnek olyan esztétikai minőséget, mint mondjuk Kertész Imre Sorstalansága. Tehát ha olvasmányélményt szeretnék adni a gyerekeknek, akkor nem Herczegh Ferencet ajánlanék nekik, de ennek nem ideológiai alapja van. 

– Vannak, akik szerint középszerű írókkal is lehet mit kezdeni, mondjuk bemutatni rajtuk, mitől nem jó egy regény.

– A középszerűséget akkor már inkább olyasmin mutatnám be, amit a gyerekek amúgy is olvasnak, fantasy vagy science fiction szerzőkön. Azokat vetném össze a magas irodalommal, mert úgy valószínűleg érdekelné őket. Nem tudom, Herczegh Ferenc miért lenne izgalmas egy tizenévesnek. Fontos kérdés ez, mert igenis sokan olvasnak közülük, van igényük rá, az önkifejezéshez kellenek az irodalmi művek. Érdemes megnézni, hányan követik például az Instagram-költők oldalait. 

– A kortárs szerzők tantervbe illesztéséről mi a véleménye? Nem problémás, hogy nehéz eldönteni, melyik marad majd bent a kánonban?

– Szerintem nem. A kortárs a mi korunkról beszél, a mi problémáinkra reflektál. Olyan irodalomtudományi, kultúratudományi, művészetelméleti rálátása minden magyartanárnak van, hogy el tudja dönteni, tud-e egy kortárs szerzővel mit kezdeni az óráján. Ha a diáknak tetszik, olvasmányélménye lesz, és mondjuk még össze is tudjuk kötni korábbi korok szerzőivel, akik esetleg önmagukban nem érdekelnék, akkor minden rendben. A manapság divatos slam poetry sztárjaitól is el lehet jutni a nagyregényekig.

– Láttam a közösségi médiában „Nem tanítok náci írót” felirattal lefotózott pedagógusokat.

– Ez butaság, hiszen eddig is tanítottunk olyan szerzőket, akik egyik vagy másik politikai oldallal kapcsolatban elfogultságot mutattak. Ezt egy pedagógus tudja kezelni, hiszen nagyon jó alapot teremthet a beszélgetésre. A baj azzal van, ha nincs idő a beszélgetésre, de azzal is, hogy nincs lehetőségem arra, hogy megválaszthassam, melyek azok a művek és témák, amik az én csoportomat, diákjaimat érdekelhetik. Pedig csak így lehet megszerettetni velük az olvasást. Meg kell tudniuk tapasztalni, hogy az irodalom az ő életükről (is) mond valamit. Hozzájuk is szól. Így viszont annyi marad nekünk, hogy kiállunk és negyvenöt perc alatt ledaráljuk a tananyagot, a gyerekek gépiesen jegyzetelnek, mi pedig visszakérjük, amit leadtunk. Másra nem jut idő. A 2012-es NAT-on eleve azért akartak változtatni, hogy csökkenjenek a diákok terhei. Magyarból ugyan eggyel kevesebb óra lesz kilencedikben, a tananyag viszont több, azaz otthon többet kell tanulniuk, a mostani túlterheltségük megmarad.

– Ezek szerint nem a pedagógusi motiváltságot erősíti az új NAT.

– Itt egy problémacsomagról van szó. Problémás például, hogy a pedagógusbérek nem követik az inflációt, mint mondjuk a minimálbér. Nem vonzó a pálya, többek között azért, mert nem lehet normálisan keresni. Most már ráadásul szakmunkásként, sőt, betanított munkásként kezelik a pedagógusokat, a túlszabályozás miatt nem marad szabadságuk a tanításban. Ez mind a pályakezdő, mind a pályán lévő pedagógusok kedvét elveheti ettől a munkától. Egy motiválatlan pedagógus mit fog kezdeni a gyerekkel? 

– Ön szervezője volt a Leőweyben annak, hogy a gimnázium NAT ellen tiltakozó pedagógusai aláírásukkal csatlakozzanak a Janus gimnázium tanárainak nyílt leveléhez. Csak a baloldali vagy liberális kollégái írták alá a levelet?

– Ez fel sem merült. Inkább azt mondanám, hogy vannak, akik szívesebben állnak oda egy ügy mellé a nevükkel, és vannak, akik nem. Azért is hibás ez a politikai megközelítés, mert én például egyáltalán nem érzem azt, hogy valaki előírná nekem, hogy szélsőjobboldali ideológia alapján tanítsak. Mindegy, hogy milyen könyvet tesznek kötelezővé, mindegyikről lehet beszélgetést kezdeményezni. De ha nincs lehetőségem, mert nincs időm beszélgetést kezdeményezni, az nagy baj. Egyelőre úgy látszik, hogy nem lesz. 

– Ha mondjuk a tanórákon nem is jut idő kompetenciafejlesztésre és pluszokra, délutáni foglalkozásokon, fakultációkon nem lesz erre lehetőség?

– Eleve nagyon-nagyon túlterheltek a diákok. Heti 38 órájuk van, szinte minden tantárgyra készülniük kell, bent vannak az iskolában legalább hét órát, ha még van fakultációjuk, mert emelt szintű érettségire készülnek, vagy plusz nyelvórára járnak, akkor ezek még ahhoz hozzáadódnak. Tehát lehúznak mondjuk nyolc órát – ennyit dolgozik egy felnőtt –, aztán hazamennek, ledobják a táskájukat és állhatnak neki a második műszaknak, az otthoni tanulásnak, ami még két-három óra. Egyszerűen nincs helye a pluszoknak a napirendjükben. Amikor megérkeznek kilencedikbe, sok mindent akarnak csinálni pluszban, szakkörökre jelentkeznek, versenyeznek. Fél év alatt aztán iszonyatosan elfáradnak, rájönnek, hogy szociális kapcsolatokra így nem marad idejük és elkezdik leadni ezeket a pluszokat. Amikor én gimnazista voltam, és az nem volt nagyon régen, még nem kellett sem ennyit bent lenni az iskolában, sem ennyit készülni az órákra. 

– Ha minden így marad és nem lesz foganatja a tiltakozásoknak, akkor milyen lehetőségei maradnak a pedagógusoknak?

– Nemrég tájékoztattak minket arról, hogy megnyugodhatunk, mert ha leadjuk azt az anyagot, amit a NAT előír, akkor az órákon 20 százalékban azt csinálhatunk, amit akarunk. De hát most sem végzünk a tananyaggal, a jövőben pedig még kedvezőtlenebbek lesznek a feltételek. Vannak pedagógusok, akik végső elkeseredésükben, és nem fenyegetésképp már jelezték, hogy ha az új NAT-ot bevezetik, akkor elhagyják a pályát. Olyan pedagógusok beszélnek erről, akik elhivatottak, akik segíteni, örömet szerezni akarnak a gyerekeknek, de így nem fognak tudni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hírzóna

Abszolút Nő