34 C
Pécs
szombat, július 13, 2024
KezdőlapAbszolút PécsVárhelyi Sándor: „nagyon szeretem Pécset, sosem akartam elmenni innen”

Várhelyi Sándor: „nagyon szeretem Pécset, sosem akartam elmenni innen”

Idén tölti be a 80-at, heti hat jógaórát tart, mindenhová biciklivel jár, nagyokat sétál a Mecseken szabadidejében, mindeközben pozitív életszemléletet hirdet és köszöni szépen, imád városunkban élni. „Pécsinek lenni jó” sorozatunk legújabb részében Várhelyi Sándorral beszélgettünk. 

Várhelyi Sándor 1942. december 21-én született, gyerekkora első éveit Vas megyében töltötte, 1945-ben költözött ide a családja, azóta kisebb megszakításokat kivéve Pécsett élt. Sportolói pályafutása a birkózással kezdődött, 20 évig versenyzőként, majd további 10 esztendeig edzőként tevékenykedett, a rendszerváltáskor azonban elvesztette szeretett munkáját és kénytelen volt új megélhetés után nézni: némettolmácsi képesítést szerzett, alkalmi munkákat vállalt itthon és külföldön, majd később – mivel középiskolás kora óta jógázott hobbiszinten és érdekelte a dolog – többek biztatására elvégzett a németországi Haus Yoga Vidyaban egy jógaoktatói tanfolyamot, de a pécsi dr. Bakó Attila és a szegedi Benke testvérek is neves mesterei voltak. 1993 óta ez a főfoglalkozása, és folyamatosan képzi magát.

Szaktudása és persze megnyerő személyisége miatt is nagyon népszerű a pécsiek körében, akit a városban mélyebben érdekel ez a sport és életszemlélet, valószínűleg találkozott már a nevével. Elhivatottságának, nyelvtudásának és széleskörű ismereteinek hála valószínűleg

a világon bárhol el tudna helyezkedni, azonban ő sosem akarta itt hagyni hazáját.

– Nagyon szeretem Pécset, meg az egész környéket. Még birkózóként és edzőként hívtak Budapestre, külföldön is sokszor jártam jógatáborokban, katonaként Kaposváron voltam, dolgoztam Németországban, de meg sem fordult a fejemben soha, hogy hosszabb időre elhagyjam ezt a várost – mondta el lapunknak Várhelyi Sándor.

A férfi arról is beszélt, hogy számára nem hitelesek azok a magukat mesternek nevező jógaoktatók, akik ugyan tanaikkal teleírnak könyveket, azonban hétköznapi gyakorlatban nem tartják magukat saját elveikhez. Szerinte a megfelelő életmód és a pozitív szemlélet hozzájárul az egészséges test és lélek megőrzéséhez – ő eszerint él és igyekszik mindezt továbbadni tanítványainak is. Mint mondta: a jógázás nem arról szól, hogy valaki naponta vagy hetente X percig gyakorlatokat végez, ez egy életstílus, amiben a gondolkodásmódtól a szokásokon át, minden terület benne van.

Kérdésünkre azt is elmondta, szerinte a jó jógatanár legfontosabb jellemzője a kellemes személyiség, emiatt járnak szívesen órára a tanítványok.

– Mikor belekezdtem a jógaoktatásba hamar kiderült, hogy nagy igény van rá. Akkor igen rövid idő alatt lett 100 fölötti létszám az órákon, ami engem is meglepett. Ez a lelkesedés mondhatni kitartott, egészen a koronavírus-járvány kitöréséig. Azóta annak ellenére, hogy bevezettük és továbbra is fenntartjuk az online kurzusokat, megfeleződtek a csoportok. Azt is látom, hogy kevesebb fiatalt vonz ez a dolog valami miatt, talán nehezen veszik rá sokan magukat újra a mozgásra. Ennek ellenére nincs okom panaszra, heti 4 jelenléti és 2 online órát tartok, és úgy tűnik, hogy sokan szeretnek, örülnek nekem a találkozáskor, ez nagyon jó érzés. Motivál, hogy olyat tudok adni az embereknek, amit értékként fognak fel. Kemény munka folyik a teremben, nem meditálgatunk és énekelgetünk, de mégis szívesen jönnek – mondta Várhelyi Sándor.

Hozzátette, ő ma már a legtöbb órán „csak magyaráz”, és egy szintén képzett jógaoktató kollégája mutatja be a résztvevőknek a gyakorlatokat, sőt sokszor a csoportból választják ki azt, aki a lehető legszebben tudja demonstrálni az adott feladatot. Mint mondta: a nagy indiai guruk mellett is mindig dolgoztak segítők.

[su_box title=”Mi neki Pécs?” style=”glass” box_color=”#80d8a2″ radius=”2″]Várhelyi Sándor válasza: „Igen nehéz, háborús időszakban kerültünk Pécsre. Édesapám molnár volt, a szerencsés véletlen hozta úgy, hogy itt talált kiadó vízimalmot. Hatan voltunk testvérek, így bőven akadt feladata velünk a szülőknek, de mindig voltak állataink, gyümölcsfáink, kertünk, így nem szenvedtünk hiányt semmiben. Nagyon boldog gyerekkorom volt itt, imádtunk a pataknál játszani, az erdőben játszani. Most is közel lakom a szülői házhoz. Ez az otthonom.”[/su_box]


A sorozat korábbi részeit itt olvashatjuk: 

Köles Ferenc: „Pécs nekem a biztonság, a sokszínűség és a folytonosság városa”

Lokodi Ákos: „az égbolt sehol nem ilyen kék, mint Pécsett”

Biacsics Renáta: „Pécsett mindenki laza és barátságos, itt a második tinikoromat éltem meg”

Karin Iwata: „szeretek itt élni, talán már én is pécsinek nevezhetem magam”

Alessandro Reali és Zengő Ágnes: „Pécs csodálatos, nem hiányzik innen semmi”

Uránvárostól Amerikáig, Kasza Tibitől Rob Zombie-ig – interjú Gróf Balázzsal

Keresztesi József: „Pécsett minden napra jut legalább egy program”

Hirdetés
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hírzóna

Abszolút Nő