Újabb kalandban volt részünk az elmúlt hétvégén, hajókirándulásunkon a Mohács melletti, Cigány-zátonynál található holtágat barangolhattuk be. Gazdag élővilág, rengeteg csodálatos madár – gémek, kócsagok, sirályok, kormoránok, barna kányák, jégmadarak, csak hogy párat említsünk –, ugrándozó busák látványa fogadott minket. Élményeinket most röviden elmeséljük, hátha kedvet kapnak természetbarát olvasóink is egy Dunaszafarihoz.
Jégmadártúrára jelentkeztünk annak reményében, hogy megpillanthatjuk a csodás kék „ékszereket” vadászat közben. A csapat a mohácsi kompkikötő mellől indult kétórás útjára, majd egy bő félórás dunai hajókázás után érkezett meg a holtághoz.
Videó és képek a lakókról, akiket egy rövid időre megzavartunk ott…
Rögtön láthattunk is néhány vízbe lógó ágon leskelődő, feszülten figyelő vagy már épp vadászó jégmadarat, melyek imádják ezt a háborítatlan vidéket, a magas partot, ahová fészkeiket készítik és persze a bőséges halkínálatot. Jól tettük, hogy a 11 órás turnusra regisztráltunk, ugyanis megtudtuk, hogy a jégmadarak nem korán kelő példányok, épp akkor kezdtek csak éledezni.
Egyébként zsákmányukat, a kis halakat a fához csapkodják, utána fogyasztják el vagy viszik a fiókáknak (mostanra már kirepültek). A jégmadár tarka színe a védekezést és a megtévesztést is szolgálja. A hasa barnás, mint egy száraz levél, a hal így nem gyanakszik. A háta pedig mint a csillogó kék víztükör, ezért felülről nem veszi észre a ragadozó madár. Íme egy nagy fogás:
Közben más érdekességeket is hallottunk a többi itt élőről, nem csak állatról, például:
- A hatalmas rétisasok inkább a Mohács-szigeten élnek, mivel a Mohács (a holtág) felőli oldalon a tőlük sokkal kisebb barna kányák – melyek szép számmal élnek ott – nem tűrik meg őket. Képesek összefogni, hogy elűzzenek akár egy szem sast is.
- Rengeteg szürke gém, kis kócsag él a holtágon, ők egymás közelségében (de azért kellő távolságban) portyáznak a vízben és a parton, emellett egy pár fekete gólya is úgy tudni, megtelepedett a környéken. A két csapat viszont a megfigyelések szerint nem vegyül el, a part egyik oldalán álldogálnak a gémek, a másikon a gólyák.
- Sok-sok hódvárat is láttunk utunk során, illetve vízben úszó elemózsiájukat is kiszúrtuk: a hódok először a vékonyabb, zsengébb ágak kérgét rágcsálják le, majd utána térnek át a nagyobb darabokra.
- A holtág bővelkedik sulyomban is, a vízinövény termését pálinkafőzéshez és lisztnek őrölve is felhasználták a régiek.
- Ha a hajó felkeveri egy kicsit az iszapot, nem ritka, hogy óriási busák ugranak be a hajó fedélzetére, amitől persze mindenki jól megijed (hiába figyelmeztetik előtte a kirándulókat). Mi most csak a felkeveredő vízben való „szökellésüket” örökítettük meg.
Mivel olyan sok madarat láttunk túránk alatt, volt idő, hogy a visszaúton tegyünk egy kis pihenőt a sziget egyik „ministrandján”: áttetsző, de nagyon hirtelen mélyülő volt a víz, kellemes homokos a part. Végül sok élménnyel gazdagodva tértünk vissza Mohácsra. Szerintünk a természet- és főként a madárbarátoknak szinte kötelező program a Dunaszafari!
Legutóbbi állatos kalandunkról, egy kis örvös galamb megmentéséről itt írtunk:
