A szekrény mögötti arany legendája: Zsemle Karcsi

Zsemle Karcsi kalandjairól már többször írtunk itt és itt, de ki is ő pontosan, és hogyan került hozzám? Történt egyszer, hogy olyan állatokról készült összeállítás, amik nem kellenek senkinek a Misina állatmenhelyen. A képeket elnézve két „gyöngyszemet” is felfedeztem.

A menhelyen készült képeken egy aranyos bóbitás, „elaludt hajú” tengerimalac, és egy kövér gombszemű aranyhörcsög. Nagy hörcsögtartó és -rajongó vagyok, nem volt kérdés, hogy lecsapok a pufók aranyhörcsögre, a tengerimalac pedig régi álom volt.

Zsemle Karcsi – itt még a menhelyen

Mit lehetett róluk tudni?

Aranyhörcsög, kétéves, nincs neve. Mi az, hogy nincs neve? Már a kép alapján kitaláltam, hogy a neve Zsemle Karcsi lesz, narancsos fehér tömött bundája miatt, és mert messziről látszott, milyen kópé, még a füle sem állt jól. A malac neve Bóbita lett, természetesen a különleges frizura miatt.

Bóbita, a mindig éhes tengerimalac-legény

Elmentünk értük a menhelyre. Bóbitát a mintája és a pompom-buksi miatt rögtön kiszúrtuk, Zsömle egy kis fészekben lapult, nagyon álmos volt. Aztán kilapátoltuk mind a két állatot, és vittük őket. Karcsi felébredt az autóban, már akkor meg akart lépni, kúszott-mászott rajtam, épp hogy vezetni nem akart (nem érte volna el a pedálokat).

A kismalaccal zökkenőmentes volt az utazás, a hazaérkezés, és az otthonelfoglalás is. Bezzeg Zsemle. Első éjszaka megszökött, aztán egy éjt kihagyott, de azóta minden nap megszökik és felfedezi a világot, vagyis a szekrényt, a CD-állványt, a kád alját. Most jut eszembe: lehetett volna a neve Kolumbusz Zsemle is.

A két kis barátot egy rajzon is megörökítettem:

Csendélet tengerimalaccal, hörcsöggel és koronával