Frank Adél 1998 óta dolgozik a divatvilágban tervezőként, megjárta már Párizst, Moszkvát és Londont is. Egy három éves kislány édesanyjaként a minap mutatta be vadonatúj ruhakollekcióját Pécsen. (Képek itt láthatók!) Jelenleg a Zsolnay-negyedben található szalonja és varrodája. Az Abszolút Nő vendége Frank Adél volt.
– Mennyiben változtak a kollekcióid az évek során?
– Egyre kényelmesebb, hordhatóbb, mindennapi darabok kerültek be, amiket egy nő ebben a túlpörgött világban megkíván a ruhatárában. A divat egyébként is reagál, válaszol a korhangulatra: történelemre, gazdaságra és alkalmazkodnia kell a megváltozott igényekhez. Divat alatt persze nem csak a ruhákat értem, hanem a cipőket, autókat, lifestyle-t. Mostanában inkább hétköznapi kosztümöket tervezek, amik jobban bírják a mindennapos rohangálást, autózást, ügyintézést, de természetesen ezekben is ott van az extravagancia.
– Ezek szerint a tervezésnél a hordhatóság is szempont.
– Mindenképpen. Persze vannak olyan haute couture ruhák a kollekcióimban, amik nem hordhatóak, de a prêt-à-porter daraboknál ez nagyon fontos és az is, hogy egy dolgozó nő életstílusát kiszolgálják.
– Egy ideje nagyobb (38-tól felfelé) ruhákat is készítesz. Miért?
– Sok ruhát készítünk méretre, de sokan nem tudnak eljönni próbálni, hanem a kész kollekcióból szeretnének válogatni, ezért nagyobb méretű darabokat is készítünk. Régen ugyanis mindig azt a kritikát kaptam a vásárlóktól, hogy túl kicsik a ruhák. „Nagyobb méretű” modelleket is foglalkoztatok éppen azért, hogy mindenki tudjon választani a kollekcióból.
– Tervezéskor honnan merítesz ihletet?
– Mindig a történelemből: van egyfajta motívum, ami foglalkoztat, és azt dolgozom fel, most az ötvenes évekhez tértem vissza. A háború utáni időszakra jellemző volt az erősen alakot követő vonal, amit én nagyon kedvelek, és sokszor alkalmaztam már: hangsúlyos derék, bővülő szoknya, nőies, mellben redőzött holmik. A koktélruháknál szőrméket álmodtam meg: a háború után nagy igény volt rá, hogy a nélkülözést követően a nők újra nők lehessenek, ezért voltak népszerűek ezek a mutatós darabok.
– Hogy megy a munka a gyerek mellett?
– Nem megy a munka a gyerek mellett (nevet). Ezt így persze nem szabadna kimondani, de őszintén szólva nagyon sokat vagyok a kislányommal. A Zsolnay-negyedben dolgozunk másfél éve, és szerencsére nagyon jók a munkatársaim, akik viszik a mindennapi teendőket, az üzletet, a céget. Jövő évtől valószínűleg többet tudok majd foglalkozni a ruhákkal, ha Hanna ovis lesz.
– Nem merült fel benned a gyerekruhák tervezése?
– Ez más szakterület csakúgy, mint a férfiruhák, ráadásul a gyerekruhákba nem lehet olyan fajta kreativitást vinni, mint egy koktélruhába. Csak a kislányomnak tervezek néha-néha.
– Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt 15 évből?
– Talán a londoni és moszkvai nagykövetségi divatbemutatókra és a Prêt à Porter Paris kiállításra. Erősen gyöngyözött ruhák, római hajtással, finoman kidolgozott részletekkel kerültek ezeken bemutatásra. Mindez aprólékos munkát igényel, technikailag nehéz kivitelezni, ezért ezek a kedvenc darabjaim.
– Ilyenkor gondolkozol már a következő kollekción?
– Nem, nem gondolkozom semmin (nevet). A divat nagyon túlpörgött, ami látszik is a kollekciókon. Általánosságban úgy gondolom, a divat egyre sekélyesebb, felszínesebb és egyre iparibb. Egy tervező megcsinál egy kollekciót és máris a következőn kell dolgoznia, ahelyett, hogy elmélyülne egy-egy témában. Szerintem minél jobban elmélyülünk valamiben, annál finomabban, részletgazdagabban tudjuk azt kifejezni, feldolgozni. Úgy látom, a divat rossz irányba halad, pénzközpontú lett, iparággá vált. Ez rosszat tesz neki, amire sokan rá is jöttek. Ezért lett nagy divat a kézműves dolgok felkarolása, minden divatház ezt kommunikálja, de a legtöbbjük valójában keleten, nagy mennyiségben gyártatja a holmijait – ez amellett, hogy környezetszennyezés, felszínessé teszi a divatot.
– Van kedvenc divatterveződ?
– Vannak, akiket nagyon sokra tartok, de inkább bizonyos korszakaikat. Ilyen Vivienne Westwood és Jean Paul Gaultier, akiknek szenzációs kollekciói voltak. Nagyon sokat számít egy tervezőnél, hogy mennyire finanszírozzák: minél több a pénz, annál jobb a kollekció. Persze néha iparszerűséget eredményez, de van, akinél nagyon pozitív hatásokkal bír. Nem mindig az a jó, ami hordható, hanem ami kreatív és újszerű. Ez nagyon ritka, általában a marketing adja el a kollekciókat.
