A PSN Zrt. Utánpótlás Vízilabda Szakosztályának szakmai igazgatója, Lukács Gergely az utóbbi két hónapban nem sokat volt Pécsett. Persze volt mentsége erre, hiszen Varga Zsolt, a felnőtt válogatott szövetségi kapitánya tavaly szeptemberben megkérte, segítsen be a nemzeti csapat felkészítésébe pár hétre. A vége az lett, hogy a pécsi szakember most szerdán ért haza az Európa-bajnokságról, ahol másodedzőként segítette a kapitány munkáját.
– Aludva párat az Eb-re, ahol végül negyedik helyen zártak az alaposan megfiatalított válogatottal, mit érez most?
– Óriási megtiszteltetés volt ennek a fiatal válogatottnak az edzői stábjában dolgozni – merengett el egy percre Lukács Gergely. – Nagyon érzelemdús volt az egész időszak, kezdve a decemberi felkészülési periódussal, aztán maga az Európa-bajnokság meg pláne. Elképesztően jó volt megélni az egészet, nagyszerű emlék lesz. Nagy öröm volt testközelből látni, ahogy szinte meccsről meccsre fejlődnek ezek a fiatalok és hogyan érnek igazi csapattá. Nekem pécsiként felejthetetlen élmény marad, ahogy több mint 50 PSN-es fiatal vízilabdázó szurkol nekünk a lelátóról a szerb válogatott elleni negyeddöntős győzelem alatt.
– Varga Zsolt kapitány állandó segítője Nyéki Balázs, most mégis ön utazott ki a kontinenstornára másodedzőként. Miért alakult ez így. Egyáltalán hogyan és mikor tudta meg, hogy az Eb-n is számít önre Varga?
– Tavaly szeptemberben, amikor elkezdőtek a hétközi válogatott edzések, Nyéki Balázsnak még klubkötelezettsége volt, ezért kért meg Varga Zsolt, hogy ebben az időszakban helyettesítsem őt. Később a sajnálatos események hatására megjelentek a kérdőjelek az Európa-bajnokság körül, hiszen eredetileg Izrael rendezte volna a tornát, az ottani helyzet miatt azonban nyilvánvaló volt, hogy abból nem lesz semmi. Végül november vége felé dőlt el, hogy a horvátok be tudnak ugrani rendezőként. Ekkor hívott be az irodájába Madaras Norbert, a szövetség elnöke. Hármasban voltunk ott Varga Zsolttal. Felvázolták nekem, hogy az elképzelés szerint az Eb-re egy megfiatalított csapattal utazunk el, addig is a sok nagy csatát megélt klasszisok itthon készülnek a februári világbajnokságra Nyéki Balázs vezetésével. Ezért kértek fel, hogy az Eb-n legyek én a kapitány segítője.
– Nem szédült le a székről?
– Nem is nagyon tudom szavakba önteni, hogy milyen megtisztelő, jóleső érzés volt ez.
– És az nem befolyásolta a munkában, hogy tudta jól, ez csak egy időleges „megbízatás”?
– Dehogy befolyásolt! Inkább minden egyes pillanatát igyekeztem megélni. Azért nem kell túlmisztifikálni egy másodedzői pozíciót, főleg nem Varga Zsolt esetében, ő ugyanis tényleg mindent kézben tart. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy ami csak tőlem telik, beleteszek ebbe a munkába. Az edzések részfeladatai mellett a videóelemzések előkészítésénél is számított rám a kapitány.
– Mennyi időre volt szükség, hogy összecsiszolódjanak?
– Az E-on Kupát a felkészülés alatt gyakorlatilag erre használtuk fel. Ott Nyéki Balázs és én is ott voltunk a padon, és a mérkőzések közben Balázs megmutatta nekem, hogy mire kell figyelni, mi az, amit a kapitány elvár a másodedzőtől egy mérkőzésen, szóval sok segítséget kaptam ebben, úgyhogy gördülékeny volt a közös munka. Az igazat megvallva azért nem is volt számomra életidegen ez a felállás, hiszen korábban többek között az ifi vb-t nyerő válogatottnál is dolgoztam hasonló szerepkörben.
– Azt mondta, Varga Zsolt mindent kézben tart. Lehetet tőle tanulni ezt-azt?
– Rengeteget! Valóban mindent képes kontrollálni, az pedig egészen kivételes, hogy milyen hatással van a játékosokra. Elképesztő személyiség, mindig tudja, hogy épp milyen hangon kell a csapathoz szólni.
– Negyedik helyen végeztek a Európa-bajnokságon, amit sokan előzetesen biztosan aláírtak volna, ugyanakkor két vereséggel zárult a torna. Félig teli van a pohár, vagy inkább hiányzik belőle?
– Mivel a legutóbb világbajnok lett a válogatott, és azzal meglett az olimpiai kvóta is, így az Eb esélyt kínált arra, hogy a kontinenstornán sok tehetséges fiatalt megnézzen a kapitány éles szituációban. Hivatalosan úgy készültünk, hogy a csoportban a Georgia elleni találkozó lesz a legfontosabb, és a legjobb nyolc közé mindenképpen be akartunk kerülni. De a csapat belülről ennél sokkal merészebb álmokért szállt vízbe. Ezen túl persze voltak egyéb célkitűzések is, hiszen Varga Zsolt kíváncsi volt arra, ki hogyan reagál egy ilyen terhelésre.
– Az utolsó két meccs sem volt csalódás?
– Ne felejtsük el, hogy nyolc világbajnokunk maradt itthon, ehhez képest az elődöntőben egy, a hajráig szoros meccset játszottunk a száz százalékon pörgő házigazdák ellen. A bronzmeccset sajnálom kicsit, ott ugyanis előtte egy olyan betegséghullám érte el a csapatot, ami nagyon nehézzé tette a helyzetet. Sebaj, most ezt hozta az élet, azonban szerintem összességében éltek a fiatalok a lehetősséggel és voltak kiemelkedő mérkőzéseink is.
– Azért a tornán szereplő játékosok közül pár éve még korosztályos meccseken találkozott, többnyire a PSN aktuális ellenfeleinél. Így nem volt furcsa ez a két hónap?
– Inkább szívderítő volt ezt megélni, hiszen több sráccal a különböző utánpótlás-válogatottaknál dolgoztam is korábban együtt. Ez az Eb, a szereplésünk megmutatta a magyar póló erejét, és a jövőbe vetett hitét is!
– Van a fiatalok között olyan, aki be tudja magát verekedni a vb-keretbe, esetleg az olimpiai csapatba?
– Ez teljesen egészében Varga Zsolt kompetenciája. Az azonba biztos, hogy most a kapitány is rengeteg tapasztalattal gazdagodott a srácokkal kapcsolatban.
– Maradt még feladata a válogatott mellett, vagy ezzel a „beugrás” a végére ért?
– Ez a történet most lezárult, amiért hívtak, azt megcsináltam, már itthon is vagyok Pécsett. De nem bánkódom emiatt, mert fantasztikus élmény volt ez a két hónap. Egyébként pedig idehaza is van dolog bőven, úgyhogy unatkozni ezután sem fogok. Óriási köszönettel tartozom a családomnak, kiváltképpen feleségemnek, Áginak, aki az első pillanattól kezdve mindenben támogatott.
Fotók: MVLSZ/ Derencsényi István
