Négygyermekes hordozási tanácsadó zsebelte be az Év Női Példaképe Baranyában közönségdíját

Dr. Bereczki-Barna Szilvia a Hurcibaba Egyesület alapítója és elnöke, igazi példakép sok dolgozó anya számára, ezért is nyerhette el idén a közönségdíjat a versenyen. Férjével nagyszülői és dédszülői segítséggel egy óvodás és három iskoláskorú gyermeket nevelnek, emellett a nyertes hölgy hordozási tanácsadást tart családoknak, egyesületi programokat szervez, sőt néha még kirándulni és kertészkedni is marad ideje és energiája. Hogy mindezt hogyan préseli bele 24 órába, az interjúnkból kiderül. 

– A Hurcibaba Egyesületről a pécsi anyukák szinte kivétel nélkül hallottak már. Néhány szóban mégis bemutatná a tevékenységét? 

– A célunk, hogy elkísérjük az újszülöttel bővülő családokat az útjukon, egészen a gyermek óvodába kerüléséig. Különböző programok, szülői kompetenciákat növelő projektek, illetve természetesen szakemberek általi babahordozási tanácsadások tartoznak a szolgáltatások közé. Pécs véleményem szerint nem túl babakocsibarát város, így a hordozás szuper megoldás, ami lehetővé teszi, hogy a picikkel otthon maradt szülők ne kerüljenek egyfajta „modern magányba”. Egyrészt kinyílik számukra a világ azáltal, hogy hordozóban magukkal vihetik a gyermeket bárhová, másrészt a klubfoglalkozások és programok által megismerkedhetnek egymással és új ismeretségek, barátságok születhetnek. Mondhatni, hogy egy mini társadalmat hozunk létre, ahol hasonló problémákkal, élményekkel, tapasztalatokkal fordulhatnak egymáshoz. Emellett szervezünk kézműves várásokat, sőt környezettudatosságra is biztatjuk a tagokat: például kipróbálhatják nálunk a mosható pelenkákat, de készíthetnek bevásárlózsákokat és natúr kozmetikumokat is a workshopok alatt.

Nagyon népszerűek a Hurcibaba Klubok, volt már olyan esemény, mikor 150 szülő gyűlt össze egyszerre 

– Miért pont a babahordozás? Hogy lesz valaki ennek a szakembere?

– A nagy fiam előszeretettel hangoztatja, hogy ő inspirált engem. Ugyanis mikor 12 évvel ezelőtt megszületett az első gyermekem, nem nagyon voltak a piacon hordozók és nem igazán tudtam azt sem, melyik lenne a nekünk leginkább megfelelő. Így jött az ötlet, hogy segítsek másoknak a kiigazodásban. Először csak baráti körben kezdtem, majd internetes fórum, végül klub és egyesület lett belőle. Ugyan eredeti szakmám szerint jogász vagyok, elvégeztem egy hordozási tanácsadói képzést és ebben találtam meg a hivatásomat. A jelentkező családokat személyesen látogatom meg, viszek nekik hordozót, megmutatom és elmagyarázom a helyes használatát, illetve hogy milyen jó hatásai vannak. Azt szeretem a legjobban a munkámban, mikor egy-egy tanácsadás után mindenki boldog: a szülő(k), a baba, és én is. Úgy látom, hogy főként azoknak a családoknak nagy könnyebbség ez a szolgáltatás, akiknek nem igazán van más segítségük.

– A verseny alatt azt nyilatkozta, időben élesen próbálja elkülöníteni a munkát és a magánéletet. Ez alapján hogy néz ki egy átlagos vagy jó, és egy zűrös nap?

– Nagyon igyekszem betartani az általam meghatározott „munkaidőt” és pontosan beosztani azt. Általában délelőtt és este dolgozom, a délutánok a gyerekekről szólnak: a legkisebbet vinni kell az óvodába és vissza, az iskolásokat pedig három különböző edzésre hordjuk, így a tanulás mellett mindegyikükkel van még bőven feladat. Mikor könnyű napom van, akkor reggel mindenki egészségesen kel fel, nincs hiszti az oviba menés miatt, a délelőtti tanácsadás után mindenki elégedett, ebéd után van még idő egy kis házimunkára vagy adminisztrációs feladatokra, délután 2-3 körül befut mindenki, majd jól meg tudjuk oldani a gyerekek ide-oda szállítását és este egy-két órát még a munkámra szánhatok. Ha zűrös a nap, akkor általában már reggel késünk az óvodából, így rohanok a tanácsadásra, majd sprintelek a gyerekekért a város legtávolabbi pontjaira, és mire mindenki hazaér nyolc óra van.

Kisfia azt szokta mondani, hogy az óvoda előtt ő „klubba” járt, édesanyja magával vitte hordozóban a foglalkozásokra

– Mivel foglalkozik a szabadidejében, ha van egyáltalán ilyen? 

– Számítottam erre a kérdésre és sokat gondolkoztam is rajta, hogy tulajdonképpen mi is a hobbim. A férjem szerint a lakberendezés. Szeretek kirándulni és kertészkedni, illetve kézműveskedni. Nagyon élveztem például a farsangi szezont, magam készítettem jelmezt a gyerekeknek. Persze ezek is néha összekapcsolódnak a munkával, hiszen az egyesületi tagokkal szervezünk például kézműves workshopokat, Hurcikapa kertészfoglalkozásokat, sőt tanulmányi kirándulás jellegű túrákat is.

– Mit jelent az Év Női Példaképe Baranyában közönségdíj Önnek? 

– Fontosnak tartom ezt a kezdeményezést, hiszen felhívja a figyelmet a sokszor a háttérben munkálkodó nőkre. A tavalyi győztes előtt pedig abszolút emelem kalapomat. Engem a legjobb barátnőm jelölt a díjra, akivel 30 éve barátok vagyunk, ez nagyon jó érzés volt a számomra. Volt a jelentkezési lapon egy szakmai elismerésekre vonatkozó kérdés, viszont abban, amit én csinálok nincsenek igazán objektív módon mérhető visszajelzések, sokszor inkább csak pillanatnyi emberi reakciók. Így aztán ez a díj egy biztatás számomra, hogy van értelme annak, amit csinálunk a kollégáimmal.

hirdetés

Hirdetés