Végre elérkeztünk régen várt és nem túlzás azt mondani, megérdemelt vakációzásunkhoz. Egy év kihagyás után a balatoni nyárról most nem tudtunk lemondani, viszont kompromisszumos megoldásként nem szigorúan part menti településen telepedtünk le, hanem egy kicsit távolabb, az északi part egy rejtettebb gyöngyszeménél. Nem csalódtunk! Elmondjuk tapasztalatainkat, hosszú a sor.

A nyaralás megtervezésekor a szokásos „hátizsákos költségvetés” mellett idén új szempontjaink is akadtak: egy csendes helyre vágytunk, távol a világ zajától, a természethez a legközelebb, ahová idős kutyusunk is elkísérhetett minket. Minden „álmunk” teljesült is, igaz, így egy kicsit távolabb kerültünk a Balaton-parttól, a főhadiszállásunk Tihanytól néhány kilométerre, a pécselyi Öreghegyen volt egy pincészet vendégházában.

Nem bántuk viszont a kicsivel több autókázást, sem a hegyre való feljutást a murvás úton, mivel csodás panorámában gyönyörködhettünk minden nap, a szőlő, a hegyek és a nagy víz a „lábunk előtt hevert”, és a természet, az erdő, vadvirágok, kisebb-nagyobb élőlények – százszínű pillangók, csigák, kígyók, pókocskák, madárkórus, kenguru méretű nyulak –, kapunyitásra voltak tőlünk.

Sietős volt az orrszarvúbogárnak

A Balaton-felvidék, mint ismert, bővelkedik a látnivalókban, Pécselyről egyszerűen eljutottunk a környéken kiszemelt célpontjainkhoz, mint Tihany, Dörgicse, Vászoly, Nagyvázsony, Mencshely, Veszprém, Csopak, sőt még egy kicsit távolabb is. Elmondjuk, mi mindent néztünk meg úgy, hogy azért a pihenésre, és egy kis strandolásra is maradt idő.

Kirándulások a környéken

Az utazás utáni első napunkat az ősi Vászolyon kezdtük, ahol megnéztük a Szent Jakab-forrást, melynek tiszta vizét, különleges környezetét és gazdag élővilágát évszázadok óta féltve őrzik, ápolják a helyiek a nagy hagyományú molnármesterség előtt tisztelegve. Sajnos az oda látogatókat külön táblán is figyelmeztetni kell (és ez más helyen is így volt), hogyan kell viselkedni a természetben (tilos a hangoskodás, szemetelés, tárgyak dobálása a vízbe), és szomorúan tapasztaltuk, hogy sokaknak ez mennyire nem sikerül. Pedig igazi felüdülés volt az a kis idő, amit a hűs csobogónál eltölthettünk.

Hamarosan továbbálltunk, a dörgicsei levendulamajor következett, ami a kertek és virágok szerelmeseinek igazi paradicsom. Épp teljes pompájában csodálhattuk meg az illatozó, méhecskék által körbezsongott és a lila megannyi árnyalatában tündöklő levendulákat, de volt más növénykülönlegesség is, például a (damaszkuszi) rózsák, amiket jól megleptek a rózsabogarak. A majorban egyébként mindenféle illóolajat, levendulás terméket lehet vásárolni, de egy frissítő szörpöt is elfogyaszthatunk a kertjükben. A pár ezer forintos belépőjeggyel nemes célt, az egész éves gondozást igénylő biogazdaság fenntartását támogathatjuk.

Nem távolodtunk el aznap már a levenduláktól, Tihany felé vettük az irányt, és az Illatok Házába tértünk be, ahol egy ingyenes illatos időutazáson vehettünk részt. Az interaktív kiállításnak és a látványmanufaktúrának egy múlt századi műemléki épület ad otthont. Az izgalmas tárlatvezetésen megismerhettük a Franciaországból érkező, majd Tihanyban meghonosodó levendula történetét, valamint annak meghonosítójának, dr. Bittera Gyulának életét, aki a hazai illóolajipar megteremtőjeként világhírnevet szerzett a lila gyógynövények számára.

Megtudtuk például, hogy Tihanynak hasonló a klímája, mint Provence-nak, a gyógynövényszakértő ezért telepített épp ide ültetvényt, sőt kiderült, a hazai levendula illóolaj-tartalma magasabb is, mint az „eredeti” franciáé – amit ők azért nem vettek olyan jó néven, pedig több vizsgálat is ezt erősítette meg. Később bekukkanthattunk a kulisszák mögé, hogyan készülnek az illatos termékek, szappanok, olajak, parfümök. A mintaboltban pedig bevásárolhat mindenki a legfinomabb kencékből – nem olcsó, de kiváló minőséget kapunk cserébe.

Bár eredetileg lazulós-pihenős nyaralást szerettünk volna, hamar egyértelművé vált, ez nekünk most sem fog menni. A következő napok is mozgalmasan teltek.

Egyik alkalommal ellátogattunk a Nagyvázsony melletti katonai toronykilátóba, aminek szerintünk nem kicsit volt Gyűrűk ura-hangulata. A sok-sok lépcsőt megmászva aztán szép kilátás tárult elénk a környékre.

Nagyvázsonyban a nemrég felújított Kinizsi-várat is körbejártuk, melynek építése az 1300-as évek végén kezdődött (a környéket uraló Vezsenyi család székhelye lett ez a Zádor-vár helyett, mely történetesen Pécselyen található), később, 1472-ben Mátyás király a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsinek adományozta azt, innen tehát a név.

Majd ismét Dörgicsére látogattunk, ahol előbb a Boldogasszony-templomromot néztük meg (varázslatos a kilátás onnan a Balatonra), majd az autómúzeumot, ami igazából Kaáli Nagy Géza professzor, az egykori Kaáli Intézetek alapítójának Magyarországon egyedülálló magángyűjteménye. Érdekesség, hogy az összes bemutatott több mint 130 jármű üzemképes és eredeti vagy restaurált állapotban tekinthető meg a (veterán)jármű rajongóinak nagy örömére. A belépő „borsos árú”, de másfél órás tárlatvezetés, fotózási lehetőség és nagy élmény jár érte. Ottjártunkkor a professzor maga is benézett, mesélt a kincseiről, bárkit szívesen fogadott egy kis beszélgetésre. Időpontot a múzeumba kell foglalni!

Itt még mindig nem volt vége a napnak, Mencshelyen felfedeztük a mezítlábas parkot, ahol különböző anyagokon (kövek, kukoricacsutka, toboz…) tornáztathattuk meg a fáradt tappancsokat. A Talpkaland azonban sokkal több ennél, igazi közösségi tér, ahol a gyerekek és felnőttek is jól érezhetik magukat. Örömmel láttuk, hogy eltűntek az okostelefonok, a kicsik elmélyülten játszottak a sok régi, népi eszközzel. Igazi kis felfedezőkké váltak, az árnyas kert ugyanis minden bokorban rejtett valamilyen kedves meglepetést, szívmelengető üzenetet például a fáktól.

Állati programok

Másnap ellátogattunk a veszprémi állatkertbe. Kisebb sokkot kaptunk a fizetendő belépőáron, viszont a park tényleg óriási és szépen gondozott, rengeteg az állat, nem túlzás azt mondani, hogy egész napos program a zoo bejárása.

Más állatos programra is sor került még aznap, a csopaki madárleshez zarándokoltunk, ahol a balatoni madárvilág és az éjszakai égbolt megfigyelésére nyílik lehetőség. A fából készült építményen most díjnyertes madárfotókat nézegethetünk, mellette pedig tájékoztatótáblák mesélnek a nádas élővilágáról.

Kisétáltunk egy közeli stéghez is, ahol rögtön bele is csaptunk a madármegfigyelésbe, épp egy búbosvöcsök etetgette-tanítgatta három édes, pöttyös fejű fiókáját.

Utolsó igazi balcsis napunkon egy kicsit messzebb merészkedtünk, Siófokon egy apró állatparkban jártunk, ahol barátságos, szabadon kószáló tevék és alpakák fogadtak, de simogattunk pipiket, nyuszikat, törpemalacokat is, valamint nagy madárbarátként óriási élmény volt meglesni az istállóban lévő füstifecskék etetését, a kibukkanó kis professzorok, a fiókák csicsergését hallgatni.

Csodás a madárpark

Balatoni utunkat végül a tihanyi mólónál zártuk, ahol a kompozás előtt még sétáltunk egyet a parton, nem mellesleg „belecsöppentünk” egy nagy kócsag, és a vélhetően tőle tanuló dolmányos varjú reggeli rituáléjába.

Főszezon? – tapasztalatok

Meglepve tapasztaltuk, hogy bár ez már a főszezon java, mégis a megszokottaktól eltérően kevesebben vannak a turisták, családok a Balatonnál, és idegen szót is alig hallottunk. Ezt szállásadóink is megerősítették. És hogy mi ennek az oka? Talán az, hogy még a Covid utórengései, a rezsiválság, és főként az infláció kapcsán eléggé elszálltak az árak – szállás, vendéglátás, belépők – a magyar tengernél (és nem csak ott), amit rengetegen már nem tudnak és nem is akarnak megfizetni (többen jutottak hasonló következtetésre lásd itt vagy itt, esetleg érdekes lehet még ez és ez a cikk is).

De azért vannak választási lehetőségeink, hogyan töltsük el a nyaralást kedvenc tavunk mellett. Opció a teljes önellátás: hozzuk otthonról az ételt vagy főzünk (bár így kevesebb idő jut a pihenésre), nagyobb üzletben vásárolunk, elkerüljük a belépős helyeket, éttermeket, nincs fröccsözés a parti büfében, szigorúan csak a hűtőtáskából válogatunk. Ha belefér, lehetünk kicsit engedékenyebben, szóba jöhet egy-egy éttermezés, fagyizás, múzeumlátogatás, helyi különlegesség megkóstolása. Vagy mindent bele: étterem, fagyi, főtt kukorica, élményparkok, fizetős látnivalók – viszont így szerintünk két főre napi 30-50 ezer forinttal lehet is pluszban számolni.

És a szállásokról (és az úti költségekről) még nem beszéltünk, ezt a tételt ugye nem lehet megúszni (kivéve, ha van nyaralónk). Hamar utána lehet nézni, milyen árakkal kalkulálhatunk, nagyon húzós tud lenni. Egyébként egy sajtos-tejfölös lángos 1800 forint volt a parton, de legalább tűrhetően megpakolták, egy darab (!) palacsinta 350–500. A Szántód–Tihany kompozás két felnőtt részére egy autóval 4000 forint (kb. 8 perces út).

A legtöbb északi parti strand fizetős, de délután (mi csak akkor pancsoltunk) pár száz forint lehet a jegy. Közelünkben az örvényesi strand volt, mely ingyenes, ennek ellenére igényes a kialakítása, nem túl iszapos-kavicsos-kagylós. A fövenyesi strandot is kipróbáltuk (ez fizetős), de tágas, van ugrálóvár a vízben, játszótér a parton, remek bisztrója van, ahol újraértelmezett strandkajákat – hamburgerek, harcsa és sült krumpli (az itteni fish & chips) – ehetünk minőségi alapanyagokból. A déli parton a Szántód és Zamárdi határán lévő szabadstrandon pihentünk meg, ez ugye ingyenes, de a parkolás meg fizetős.

Még néhány gondolat a gasztonómiai kalandozásokról: főleg az északi parton úgy vettük észre, egyre nagyobb az igény a helyi, szezonális, minőségi, akár újragondolt magyaros ételeket-italokat kínáló vendéglátóhelyekre, és azt kell mondani, arányaiban nem sokkal többért igazán jót ehetünk és jó élményben lehet részünk. Ráadásul sok helyen odafigyelnek a speciális étrendet követőkre, vannak napi ajánlatok, itt-ott felbukkan az étlapon a hal, a főzelék és a leves, amit annyian szeretnek. Egyre jobban adnak már arra is, hogy gyerek- és kutyabarát legyen az egység, a kiskedvenceknek szó nélkül tesznek ki vizecskét.

Ha gasztroélményekre vágytok, érdemes EZT a térképet is böngészni.

Összességében mi szuperül éreztük magunkat, sikerült mindent kipipálni az idei bakancslistán, közben nagyon odafigyelve a költségekre. Azt mondhatjuk útravalóként, hogy meg lehet csinálni olcsóbban, sok érdekesség, látványosság ingyen elérhető, rengeteget lehet kirándulni, nem kell tehát feltétlenül lemondani a varázslatos balatoni vakációkról.

Hirdetés