Harminc éve gyűjti egybe a sokgyermekes pécsi családokat a Pécsi Székesegyház Nagycsaládosok Egyesülete. A pezsgő, lelkes közösséget a család és a gyermekek szeretetén kívül pár éve már egy közösségi ház is összeköti Pécsen. A városvezetés az egyesület példás munkáját a Város Napján Pro Communitate díjjal jutalmazta. Az egyesület elnökével, Herbert Gáborral beszélgettünk mindarról, amit a nagycsaládosok képviselnek, a programokról, a célokról.

hirdetés

– Az Egyesület idén 30 éves. Milyen volt az indulás?

– Amikor megalakultunk, csupán hivatalossá vált egy 10-15 család közötti, már meglévő baráti kapcsolat. Ezek a családok közösen szerveztek programokat, összejöveteleket. Mikor pedig hivatalosan egyesületté vált ez a baráti kör, rögtön az országos nagycsaládos egyesület pécsi tagegyesületévé váltunk.

– Hol tart most az egyesület?

– Abból a mintegy 10-15 családból mára 180-200 család lett. Az egyesület lényege, hogy azok a szülők, akik sok gyermeket nevelnek, egy közös fórumot kapjanak, ahol megoszthatják egymással tapasztalataikat, segíthetnek a másiknak. Ebben szeretnénk segítséget nyújtani. Nagy lépés volt az egyesület életében, amikor négy-öt éve lehetővé vált, hogy megvegyük a Családok Házát a Szabó József utcában. Miután megvásároltuk, szépen felújítottuk, ma pedig rendszeres programoknak ad teret. Amikor Schanda Tamás, az EMMI helyettes államtitkára itt járt az új iroda átadásán, úgy fogalmazott, azt kívánja, a házban soha ne legyen rend, soha ne legyen csend és nyugalom. Ennek megfelelően igyekszünk is minél több eseményt ide szervezni, gyerekeknek, felnőtteknek és nagyszülőknek egyaránt.

Harminc év után intézményesült a kapcsolat, ami már régóta fennállt a családok között

– Hogyan tud egy család belépni a nagycsaládosokhoz?

– Legtöbbször rokonaikon, ismerőseiken keresztül szereznek tudomást az egyesületről. Mi azt szeretnénk, ha olyan tagjaink lennének, akik az általunk képviselt értékrendet – a család, a gyermekek szeretetét – tartják fontosnak és annak mentén élnek, lehetőleg házasságban. A nevünkben olvasható Székesegyház szó is erre az értékrendre utal.

– Ezt a keresztény értékrendet mindenki a magáénak tudja?

– A keresztény értékrend nem jelenti azt, hogy a családjainknak vallásos hitgyakorlóknak kellene lenniük. Elegendő, ha követik azt a morális irányvonalat, amiről az imént szó esett. Vannak közöttünk baptista, református, evangélikus felekezethez tartozók, ugyanúgy mint katolikusok és magukat nem hívőknek tartók. A lényeg, hogy tartsák fontosnak a házasság, a család intézményét, neveljenek három vagy több gyermeket.

– Mik a fő célkitűzések?

– Az egyesületünknek az elmúlt év alatt több célkitűzése is volt: a legelső, hogy próbáljunk egy közös fórumot biztosítani a sok gyermeket nevelő szülőknek. Majd fontossá vált a nagycsaládosok érdekképviselete. Itt nem csak a tagjainkra gondolok, hanem minden nagycsaládosra. Később aztán pályázati lehetőségek is felmerültek. Ezek segítségével tudtuk a közös rendezvényeinket finanszírozni, és ezen keresztül a közösséget építeni.

– És hogyan kell elképzelni egy vezetőségi megbeszélést?

– Az ilyen megbeszéléseken mindig akadnak olyan dolgok, amikben a vezetőségnek fontos döntéseket kell meghoznia, de a leglényegesebb pont mindig az elkövetkező programok megvitatása: hogyan készüljünk fel, mi legyen a forgatókönyv? Ha éppen egy ilyen esemény után vagyunk, kiértékeljük, mi sikerült jól, és mit lehetne másként csinálni?

„Nem fontos a vallásosság, csak mindenki tudja magáénak az általunk képviselt értékrendet”

– Az elmúlt időszak családtámogató intézkedései lecsapódnak valahol? Például a létszám terén?

– Ezek az intézkedések a taglétszámot nem igazán csökkentik vagy növelik. A kormány szabadidőt nem tud adni, anyagi segítséget tud nyújtani. Ez viszont azt eredményezi, hogy a szülők mentesülnek sok teher alól – például egy másodállás alól –, és több idejük marad a családi együttlétekre, a háztartás vezetésére. A gyerekek pedig sokkal jobban érezhetik magukat ettől a családban.

– Ön és családja már régóta tagok?

– Igen, feleségemmel már nagyon hamar bekerültünk ebbe a baráti körbe, és egészen addig aktívan részt is vettünk a programokban, amíg a három lányunk középiskolás nem lett. Akkor már ritkábban jártunk, de én még mindig szervesen részt vettem a rendezvények szervezésében.

– Sikerül még néha azért összehozni a családot?

– Ma már elég nehezen. A legidősebb gyermekem 32, a legfiatalabb már 28 éves. Régebben volt egy lakókocsink. Sok éven keresztül ezzel jártunk nyaralni, megannyi maradandó pillanat fűződik hozzá. Szerintem a legfontosabb, hogy a családnak legyenek olyan közös élményei, amik összetartják egy életre. Most a két unokánk ünnepei vonzzák össze a családot közös együttlétekre.

Herbert Gábor a Pro Communitate díjjal

Hirdetés