Miután lediplomázott és elvégezte az egyetemet, Emily egyszer csak azzal találta magát szembe, hogy nem tudja mit kezdjen magával a jövőben, hiszen egy angol szakos diplomával mit is lehetne kezdeni akkor, ha az illető nem akar külföldre költözni, nem is szeretne tanár lenni de még csak fordítással vagy tolmácsolással sem szeretne foglalkozni? Mindennel ellentétbe, a stewardess szakma vonzó volt számára, hiszen nem is olyan régen még arról álmodozott, hogy egyetem után körbeutazza a világot. Biztos volt abban, hogy ez lesz a tökéletes választás. A következő pillanatban már azon kapta magát, hogy jelentkezési űrlapot tölt ki, fényképet készít magáról és küldi el jelentkezését egy világszinten ismert légitársaságnak. A következő napokban azonban még nem érkezett válasz így Emily csak üresben frissítgette az email fiókját rákattintva egy-egy online casino által kiküldött hírlevélre, amikor a jelentkezéstől számított hatodik napon megjött a várva várt e-mail a légitársaságtól, amiben örömmel értesítették Emily-t arról, hogy 3 nap múlva várják a felvételi vizsgára. 3 nappal később már ott találta magát a felvételi helyszínén ahol rajta kívül még legalább 50 személy is jelen volt.
A felvételi napja
A felvételi egy fél órás bemutatóval kezdődött, ahol egy légiutaskísérő trainer mondott pár szót a légitársaságról és ismerette a legfontosabb tudnivalókat. Ezután elmondta a napi programot és azt, hogy 3 fordulóból áll a felvételi, és mindegyik végén lesznek olyan jelentkezők, akiket haza kell küldjenek. Az első forduló egy csapatjáték volt, ahol a trainer különböző szituációs gyakorlatokat helyezett a csapatok elé kis cetlikre és a csapat feladata az volt, hogy együtt kigondoljanak egy potenciális megoldást az adott szituációban felmerült problémára és bemutassák azt angol nyelven. A második feladat egy angol képességfelmérő vizsga volt, amely a jelentkezők nyelvi szintjét mérte fel. A feladatsorban szerepelt olvasásértés, hallásértés illetve egy rövid bemutatkozó esszét kellett írni amely minimum 300 szót tartalmaz. A harmadik forduló pedig már Emily félsikerét jelentette, ugyanis az utolsó fordulóban egy személyes interjúra került sor, szintén angol nyelven, ahol megkérdezték őt, hogy miért szeretne légiutaskísérő lenni és mik a tervei az előtte álló következő néhány évben. A harmadik fordulóra összesen 20 jelentkező maradt és csak 10 jelentkezőnek volt helye a légitársaságnál.
Az izgalom a tetőfokára hágott, amikor Emily megtudta, hogy csak 1 hét múlva fog kapni választ postai úton és addig várnia kell. Azonban kellemes meglepetésként érte az, hogy a postás a felvételire rá 3 napra már hozta is a várva-várt levelet és amikor kibontotta azt hangos felkiáltással tudatta szüleivel, hogy felvették és várják a 2 hét múlva kezdődő 6 hetes felkészítő kurzusra.
Mondanom sem kell, hogy Emily tűkön ülve várta, hogy végre mehessen és eddigi élete legnagyobb kalandján vehessen részt. A 6 hetes kurzus elméleti felkészítővel kezdődött és azt követte a gyakorlati rész, ahol megtanították a leendő légiutaskísérőket arra, hogy hogyan kell vészhelyzetben helytállni, utasokkal beszélni és mik a felszolgálás alappillérjei.
A felhők fölött 10.000 méterrel
A hat hét letelte után egy nagy vizsga zárta a felkészítő tréninget, amin Emily kiválóan teljesített. A vizsga után eszébe jutott, hogy ez előtt 3 hónappal még mennyire várta, hogy megkapja a visszaigazoló email-t, és milyen sokat böngészett az online casino oldalán különböző kiváló lehetőségek után amiket az oldal felajánlott. Az email után azonban minden megváltozott és mostmár ott van, hogy légiutaskísérő egyenruhában van és alig várja végre elkezdhessen dolgozni a repülőgép fedélzetén.
Az elkövetkezendő időszakban Emily beutazta Ázsia országait, ahol számára különleges kultúrákkal ismerkedhetett meg, Ausztráliába is repült, ahol a világhírű operaház előtt készített csodás képeket és ausztrál szafarin vett részt a többi légiutaskísérő társával. Emily bejárta Japánt és Dél-Koreát majd Európán belül is több országban volt, ami után pedig Észak és Dél Amerika volt a fő úticél.
Azonban, az életben mindig vannak olyan szakaszok, amiket nehézségek követnek és nem nem volt másképp Emily életében sem ugyanis keveset aludt, sokat utazott és a szervezete gyakran fáradsággal és levertséggel, megfázással jelezte neki, hogy lassítson le. Épp hazafelé tartott New Yorki-i járatán, amikor is annyira kimerült volt, hogy nem tudott többet koncentrálni és egy utast véletlenül leöntött egy kancsó kávéval, amire az utas annyira felháborodott, hogy elkezdett hangosan kiabálni amire Emily elsírta magát és hátra szaladt a személyzeti fülkébe.
Ezután az eset után Emily még több éven keresztül maradt légiutaskísérő és nagyon szerette a munkáját az elkövetkezendő időszakban is. A sűrű munkaprogramjának és több száz órás repülésekkel Emily vett egy házat és egy autót, amire nem gondolta volna, hogy ilyen hamar meg tud valósítani. A nehéz és kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét és ez a mi is légiutaskísérőnk esetében sem történt másképp.
A történet tanulsága azonban az lehet, hogy ha igazán szeretnénk valamit, akkor azért valóban meg kell dolgozzunk először annak érdekében, hogy minél hamarabb meg tudjuk valósítani. A kitartás, pozitív gondolkodásmód nagyon sokat segít és az önbizalom sem hiányozhat, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy még mennyi minden csodás dolgot tartogathat nekünk az élet és még milyen élet szituációkban kell helytálljunk, annak érdekében, hogy ez a jövőben kifizetődjön.
(x)
