Jó ez a fény! – címmel tartotta jubileumi, hatvanadik „születésnapi” koncertjét a Pécsi Kamarakórus a Pannon Filharmonikusokkal közösen a Kodály Központban. A város legnagyobb múltú együttese ezúttal is a legmagasabb színvonalon teljesített, élükön a már 88 éves Tillai Auréllal. A repertoár felölelte a teljes zenetörténetet és Kodály Budavári Te Deuma mellett az idős mester Missa Secundájának ősbemutatóját is megtartották.

– Aki egyszer kamarakórusos volt, az egész életében annak érzi magát – mondta Kutnyánszky Csaba, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatási rektorhelyettese a koncerten. – A pécsi kóruszene Tillai Aurél tanítványai munkájából szökkent szárba, akik ugyanazt a letisztult hangzást és csillogást viszik tovább saját együtteseikhez, amelyet a kritikusok Tillai Aurél együtteseinek tulajdonítottak.

Az este első felében a kórus egy kilenc műből álló önálló koncertet adott, amely felölelte a teljes zenetörténelmet, Monteverditől kezdve a kortárs John Rutterig. A sokszínűség volt jellemző a műsorra, és ezt értsük minden tekintetben: nem csupán a különböző korokban élt szerzők, a különböző tónusú és témájú darabok, zongorával, néhol hegedűvel, brácsával és csellóval kísért művek váltogatták egymást. De maga a kórus is sokszínűen változott – több nyolcszólamú darab is elhangzott, volt, ahol kettős kórust hallhatott a közönség.

Kodály művei mindig is a kórus egyik profilját jelentették:

A műsor szép megkomponálásán kívül természetesen a hatvan év alatt mit sem kopó fényes hangzás, tökéletes intonáció, igényes előadásmód jellemezte a kórust.

Egy kivételes együttes
A Pécsi Kamarakórust 1958-ban két jóbarát, Tillai Aurél és Dobos László alapította baráti körükből, illetve tanítványaikból. Első koncertjüket 1959-ben tartották, ezt Monteverdi: Jó ez a fény! darabjával nyitották meg – akárcsak a mostanit. Az együttes sokszor vívta ki a kommunista-szocialista vezetés nemtetszését, kiestek a „megtűrt” kategóriából leginkább a két karnagy szemléletmódja, világlátása miatt. Ennek ellenére óriási sikereket értek el külföldön, számtalanszor utaztak a határon túlra, nyertek nemzetközi fesztiválokat. Fennállásuk alatt több mint félszáz díjat nyertek, köztük a Magyar Örökség-díjat 2005-ben. Tillai Aurél egymaga 1978 óta vezényli a kórust, Dobos László ekkor vonult vissza. Tucatnyi CD-t rögzítettek, legtöbbjük előadásmódja még ma is etalonnak számít a szakmában. A Pécsi Kamarakórus Fesztivál alapítója is az együttes.

A szünet után két nagyobb mű következhetett. Tillai Aurél második miséjének, a „Missa Secundának” az ősbemutatója hangos sikert aratott. A Tüke-mise névre hallgató első misét már jól ismerhetik többen, hiszen minden évben elhangzik a Tüke-díj átadását megelőző ünnepi misén. Hasonló hangzást idéz ez a mű is, amit egy kisebb zenekar kíséretében énekel a kórus.

A jubileumi koncertet a grandiózus Budavári Te Deum zárta, Kodály Zoltán egyik legnagyszabásúbb alkotása. Erre a darabra a kórus kiegészült a Lakner Tamás vezette Egyetemi Kórussal és a Pannon Filharmonikusokhoz is csatlakoztak többen.

Tillai Aurél és Kodály Zoltán

A sodró lendületű mesterművet nehéz elrontani, hiszen mind a zenészek, mind az énekesek által kedvelt és szeretett, már többször is előadott klasszikus. Tillai Aurél még 88 évesen is ereje teljében vezényelte Kodály művét.

Az idős karvezető-zeneszerző fáradhatatlanul dirigált a hangversenyen, ahol jól beigazolódott a sokak által hangoztatott vélemény, miszerint a Pécsi Kamarakórus már hat évtized után még mindig az ország egyik – ha nem a – legjobb amatőr együttese.

Egy kivételes karnagy
Tillai Aurél Kossuth-díjas Érdemes Művész 1930-ban született Pécsett, azóta nem is hagyta el a várost. 1952-ben diplomázott a pécsi tanárképző főiskolán magyar-ének szakon, 1960-ban pedig a Konzervatórium zeneszerzés és zeneelmélet szakán. 1952-ben kezdett tanítani a pécsi egyetemen, ahol végigjárta a szamárlétrát, 2000-től professor emeritus, még ma is tart órákat. Hangszeres és vokális műveket egyaránt ír, több kötet jelent már meg kórusműveiből.

Figyelmes gesztus volt a Pécsi Kamarakórusnak otthont adó Civil Közösségek Háza és a KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) részéről, hogy a 25 évnél régebben a kórusban éneklők munkáját oklevéllel ismerték el. Nem is voltak kevesen, akiket felköszönthettek ez alkalomból.

Ahogy Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem rektora is fogalmazott köszöntőjében, jó látni, hogy a városban olyan közösségek működnek, akik ennyi idő után is töretlenül magas színvonalon képviselik a kultúrát.

Kiemelt képünk illusztráció.