Vajon tényleg igaz lehet az, hogy generációkon keresztül ismétlődnek minták a családban? Vajon tényleg elkerülhetetlen, hogy ugyanazokat a hibákat kövessük el, mint anyáink és nagymamáink? Ha mégis elkerülhető, hogyan tudjuk ezt megtenni? Utánajártunk és pécsi pszichológust kérdeztünk a témáról.
A pszichológia – és az irodalom is – már régóta foglalkozik a családokban generációkon keresztül megjelenő mintázatok kérdésével. A pszichológusok kutatásai és gyógyításai során szerzett tapasztalataik is megerősítik, hogy ezek a mintázatok léteznek.
– Természetesen nemcsak negatív formában, hanem pozitív formában is létezik a jelenség, de mivel ez utóbbi boldoguláshoz vezet, ezért a pozitív minták átadódása kevésbé keltette fel a pszichológusok figyelmét – avat be Láng András, a PTE Pszichológia Intézet Fejlődés- és Klinikai Pszichológia Tanszék egyetemi adjunktusa.
Mitől alakul ki?
Láng András elmondja, hogy a generációkon átívelő mintázatok alapvetően több dolog miatt is létrejöhetnek. A fejlődés során a korai gyermekkori időszak nagyon érzékeny szakasza az életünknek, így az ebben az életkorban szerzett tapasztalatok könnyen beleégnek a lelkünkbe, idegrendszerünkbe. Még akkor is így van, ha ezekre a tapasztalatokra a későbbiek során nem tudunk visszaemlékezni.
A tapasztalatok átadásáról hétköznapi emberként sokszor azt gondoljuk – tévesen -, hogy szavakon keresztül, verbálisan tanulunk, és szerzünk tapasztalatokat. Ezzel szemben a cselekvésekben, viszonyulásokban megnyilvánuló információt hitelesebbnek, valódibbnak érezzük, ezért ezek akarva-akaratlan jóval nagyobb hatást gyakorolnak ránk.
– Így van ez nevelkedésünk során is. Arról már biztosan hallottunk, hogy hiába mond valamit a szülő, ha máshogy csinálja, tettei ugyanis sokkal nagyobb hatással lesznek a gyerekre – mondja a szakember. Hozzáteszi, hogy bármennyire furcsán is hangzik, a megszokott rosszban jobban érezzük magunkat, mint egy kellemesebb, de ismeretlen helyzetben. Így tehát valóban számíthatunk arra, hogy a szülői háznál látottak befolyásolni fogják tetteinket.
Nem kerülhetjük el?
A pszichológus elmondja, akkor is ha elhatározzuk, hogy mi máshogy fogjuk tenni mint szüleink, a kiélezett helyzetekben úgyis visszanyúlunk az ismerős megoldásokhoz – még ha azokat saját bőrünkön is tapasztaltuk rossznak korábban. Ez különösen így van a nevelés során, hiszen a nevelésről a legintenzívebb élményeink mégiscsak szüleinktől származnak. Ha más személyekkel, pl. nagyszülőkkel is hasonlóan szoros a kapcsolat, akkor ez már egyfajta rugalmasságot, választási lehetőséget biztosíthat.
Belénk van kódolva
Ugyan eddig a tapasztalatokról volt szó, de az ismétlődő mintázatok esetén azért a genetikáról sem szabad elfeledkeznünk. Ugyan viselkedéseket és személyiségvonásokat nem, de hajlamokat bizony öröklünk. Például egy társas helyzetekben ügyetlen szülőnek nagyobb eséllyel lesz hasonlóan ügyetlen gyermeke. Egyrészt amiatt, mert a hajlam genetikailag öröklődik, másrészt pedig azért, mert a szülő nem is fogja tudni megtanítani a gyermekét arra, hogy társas helyzetekben ügyes legyen.
A mintázatok megtörése főként tudatosság kérdése. Kevesebb stressz, több önismeret mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a mindennapi helyzetekben átgondoltan cselekedjünk. A pszichológus azt javasolja, hogy ha valaki végképp úgy érzi, hogy önmaga vagy családtagjai számára szenvedést okozó viselkedésekből nem tud kitörni, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy felkeressen egy pszichológust.
