Világszínvonalú hét a Kodály Központban

A világszínvonalhoz közelítő részleteket is hallhattak március harmadik hetében a Kodály Központban a komolyzene hívei: a Filharmónia jóvoltából 20-án Pécsett fellépett Erdődy Kamarazenekar Vashegyi György vezényelte klasszikus hangversenyén és a Mester-bérletben, ahol az MR Szimfonikusok ragyogó Liszt-Rachmanyinov műsorának tapsolhattunk, míg a sort a Pannon Filharmonikusok Maestro sorozatának Nicolás Pasquet vezényelte koncertje zárta, Várdai István világklasszis Prokofjev-előadásával.

hirdetés

Az Erdődy Kamarazenekar koncertje ismét bebizonyította, hogy a Kodály Központ kamarazenekari produkciók számára eddig Pécsett sosem hallott hangzásfinomságok átadásának ideális tere lehet. Főleg egy olyan kiváló mester keze alatt, mint Vashegyi György, aki a régizenei előadók azon köréhez tartozik, akik a korhűséget nem tévesztik össze az unalmassággal. Cherubini Demophon-nyitánya, Arriaga Szimfóniája, s különösen is Mendelssohn I. szimfóniája olyan dinamikai gazdagsággal szólalt meg, amely minden, nagy szimfonikus zenekart vezető karmesternek is példát adhat. Arriaga művében a felfedezés erejével hatott ennek a mindössze 20 évet élt „spanyol Mozartnak” olasz operákat idéző dallamossága, Mendelssohn szimfóniájának pedig későbbi műveit előlegező ritmikai és hangszerelési gazdagsága, mely nemzetközileg is kimagasló, tökéletes összjátékban szólt a Szefcsik Zsolt koncertmester vezetésével remekül muzsikáló együttestől.

Az MR Szimfonikusok március 25-i Liszt-Rachmanyinov-estjét már megelőzte fővárosi és szegedi sikere, melyet Stephen d’Agostino vezetésével most is megismételt a jobb sorsra érdemes együttes. Liszt Dante szimfóniájában különösen a Pokol ábrázolása volt lehengerlően erőteljes, de a Purgatórium pátosza is jól átjött, ennek líraibb részei és a Magnificat egésze lehetett volna finomabban megoldott, s akkor talán a Rádió Gyermekkarának zeneisége is jobban érvényesülhetett volna. A szünet után Rachmanyinov II. szimfóniája viszont olyan hihetetlen érzelmi, hangszerelési, dinamikai és karaktergazdagsággal szólalt meg a szinte végig hibátlanul, az egyes szólamokon belül egységes tónusban játszó zenekartól, ami méltán váltott ki hatalmas lelkesedést a pécsi közönségből, a világ minden táján a legjobbak közé tartozó produkció iránt. Némi hiányérzetünk talán a vonósok, különösen is a hegedűk magas hangfekvésbeli színeinek „tompasága” miatt lehetett.

A Pannon Filharmonikusok másnapi Maestro-bérletét a pécsi zenekar 1993-97 közötti, Weimarban tanult uruguayi vezető karmestere, Nicolás Pasquet által vezényelt Beethoven Coriolan-nyitánya alapozta meg, a tőle megszokott pontos, precíz ritmizálással és drámaisággal. A világszínvonalat ezen a koncerten az ezután felhangzó versenymű, Prokofjev Gordonka-szimfóniája jelentette, melyben a zenekar méltó partnere volt az ifjú pécsi világklasszis, Várdai István egészen káprázatos, katartikus játékának. Amit ez a 26 éves muzsikus ma tud a hangszerén, az csak a legnagyobbakéhoz mérhető: elképesztő virtuozitás, melyhez ugyanakkor egészen mély lelkületű átélés is társul, s ami az ilyen összetett érzelmi-értelmi gazdagságú zeneművekben bontakozik ki igazán, mint Prokofjevé.

A pécsi zenekar ritmikailag és a kamarazenei részletekben egészen kimagasló teljesítményt nyújtott, melyből a fafúvósok és a Gyermánné Vass Ágnes vezetésével szép, fényes tónussal játszó vonóskar emelkedett ki. Ezek az erények jellemezték nagyobbrészt Brahms egyik legnehezebbnek tartott „sláger-szimfóniáját”, a harmadikat is, melyből azonban kissé hiányoltuk – főleg a nyitótételben – a nagyobb drámaiságot. Cserébe viszont kaptunk egy kissé kedélyesebb, finomabb, keringősebb, táncosabb, lágyabb karakterábrázolást, amivel gazdagabbá válhatott „Maestro” Nicolas Pasquet muzikalitásáról kialakított képünk. Melyet a pécsi zenekarral lemezre vett Lajtha László CD-sorozat, és nagyszerű Schumann-, Brahms-, Bruckner-, Sosztakovics-előadásai alapoztak meg.

Kovács Attila írása.