A gyerekek képesek a legképtelenebb dolgokat is elhinni a szülőknek. Legyen ez azért mert a kedves apuka és anyuka nem meri elmondani az igazságot – például a mikulás esetében – vagy csak egyszerűen vicces kedvű szülőkről van szó, és cukkolják a piciket. Összegyűjtöttük a legviccesebb eseteket, amikor a poronty elhitte, amit nem kellett volna.
[box title=”Kata (26)” box_color=”#80d1ac”]
Én nagyon sokáig hittem azt, amit valószínűleg sok gyerek hitt még rajtam kívül, hogy a tévében a valóság megy, vagyis ott, konkrétan a dobozban történnek a dolgok, csak kicsinyítve. Ez egészen addig hihető volt, amíg egy alkalommal az egyik csatornáról a másikra váltva két filmben láttam ugyanakkor Jack Nicholsont. Mivel jó színész – gondoltam – ő biztosan tud egyszerre két helyen lenni. Döbbenetes volt a felismerés, amikor rájöttem, a tévé csak közvetítő eszköz, és a varázs dobozban valójában semmi nincs.[/box]
[box title=”Zsófi (23)” box_color=”#62cb9d”]
Összesen öten vagyunk testvérek, így érthető módon nem voltunk könnyű társaság a szüleimnek a nagybevásárlások alkalmával. Talán ezért rukkolt elő azzal a „hazugsággal” kedves édesapám, hogy ha képesek vagyunk a halak szemébe nézni minimum öt másodpercig, akkor teljesíti a kívánságunkat. Ameddig a multiban szugeráltuk a halakat a tesóimmal, addig szüleim nyugodtan bevásároltak. Persze mi sokáig hittük, hogy a halaktényleg képesek ilyesmikre, és erre még az aranyhalas mese is ráerősített.[/box]
[box title=”Móni (24)” box_color=”#56a8c7″]
Édesapám, és a legjobb barátnőm apukája nagyon jó cimborák voltak, megáldva kifinomult humorérzékkel. Mi ketten a barátnőmmel pedig nagyon rosszcsont gyermekek voltunk. Alig öt évesen egy virágboltban jártunk így négyen, ahol a szokásokhoz híven nem bírtunk magunkkal. Édesapáink pedig úgy próbáltak meg kordában tartani, hogy a tudtunkra adták: a bejáratnál levő húsevő növény nem csak bogarakat eszik, ha hangosak vagyunk, akkor minket is bekaphat, mivel pont megfelelő méretük vagyunk a számára. Sokkal később jöttem csak rá, hogy ez a növény nem is eszik kislányokat.[/box]
[box title=”Isti (32)” box_color=”#5b73dc”]
Amikor még Szigetváron laktunk, a panelházunk mellett volt egy füves, parkos rész, aminek a végében egy hegyet formáló földrakás állt, amit már benőtt a fű. Mi teljes meggyőződéssel hittük, hogy egy igazi vulkán van a szomszédunkban és rendszeresen terveztünk és hajtottunk végre életveszélyes expedíciókat a feltárására. Emlékszem, még olyan emberek is voltak, akik odavesztek az expedíció során. Elég sokáig játszottunk ezzel, a végén olyannyira elhittük a történetet, hogy félelmünk teljesen valós volt.[/box]
[box title=”Janka (29)” box_color=”#7b6ed3″]
Fogalmam sincs miből csírázhatott az a hitem, melyet sok gyerek „játszik”, hogy csak a zebra fehér részére lehet rálépni az úttesten mert a fekete rész felrobban. Mi más értelme lett volna a zebra fekete-fehér felfestésének? – gondoltam. Félelmem tovább gyűrűzött, a járdán levő kátyúkra sem mertem soha rálépni. Ezt elég sokáig csináltam… azt már nem árulom el, hogy hány éves koromban hagytam fel a buta szokással![/box]
