Az iskola kezdésének időpontját törvények szabályozzák, de beleszólhat az óvodapedagógus, a pszichológus és a szülő is. Az évvesztes gyerekek esetén gondban lehetnek a szülők, hiszen a végső döntés az ő kezükben van. Attól azonban nem kell félni, hogy a gyermeket bármilyen sérülés éri abban az esetben, ha kicsit később kezdi az iskolát, mint a többiek.
A törvényi szabályozás
A tévhittel ellentétben – ami tavaly szeptemberben kezdett terjedni – nincsen olyan szigorú szabályokhoz kötve az iskolaérettség, vagyis nem kell minden hatévesnek iskolába mennie. A jelenlegi szabályozás legfontosabb jellemzője, hogy az óvodapedagógus szakemberek nagyobb felelősséget kapnak a döntésben. Matus Zsófia gyermekpszichológus, aki 10 éve csinál iskolaérettségi vizsgálatokat és a pedagógiai szakszolgálat egyik intézményének megbízott vezetője segített kiigazodni a szabályozás útvesztőjében:
Alapeset: ha az adott nevelési évben (szeptember 1-től augusztus 31-ig) betölti a gyerek a hatot, tankötelessé válik, vagyis következő szeptemberben megkezdi általános iskolai tanulmányait.
1. Ha az óvoda úgy látja, még nem érett, és ezzel a szülő is egyetért, mindenféle vizsgálat nélkül tartható az oviban még egy évig, erről maga az óvoda ad papírt.
2. Ha az óvoda és a szülő nem ért egyet, kérik a Járási Szakértői Bizottság iskolaérettségi vizsgálatát (amivel ha a szülő még mindig nem ért egyet, fellebbezhet az illetékes Kormányhivatalnál).
3. Ha a szülő vagy az óvoda bizonytalan, szintén kérhetik az iskolaérettségi vizsgálatot.
4. Ha a gyerek (óvodai-szülői közös döntés vagy iskolaérettségi vizsgálat alapján) maradt még egy évet az óvodában, és egy év eltelte után (tehát már 7 évet tölti) még mindig úgy látják, hogy nem elég érett, akkor (itt már kizárólag iskolaérettségi vizsgálattal) a Járási Szakértői Bizottság papírjával újabb egy évet maradhat az oviban.
Így elméletileg a legfiatalabb gyerek az első osztályban 6 év és 0 hónapos lehetne, míg a legöregebb 8 év 11 hónapos.
Az iskolaérettség
Nem lehet szigorú életkori szabályokhoz kötni az iskolaérettséget, és nincs is – szögezte le Matus Zsófia. Az iskolaérettség összetett dolog: testi, idegrendszeri, szociális, pszichés, képességbeli összetevői is vannak. Ehhez jön még a szülők, család vágyai, elvárásai, az adott település lehetőségei (milyen az induló első osztály, milyen a tanítónéni, milyen csoportba kerülne ha maradna az oviban stb.).
Az óvodában három éven keresztül nagyjából felbecsülik egy gyerek képességeit. Figyelik munka- és feladatérettségét, testi és idegrendszeri érettségét, szociabilitását, önállóságát és még sok mást. Fontos szempont a beszédartikuláció: ha sok hangja hibás egy gyereknek, akkor az nagyon megnehezítheti az írás-olvasás tanulását. Ilyenkor logopédus segítségére van szükség.
Mindezek alapján tesznek javaslatot az iskolakezdésre. Ha nem tudják eldönteni, akkor jöhet az iskolaérettségi vizsgálat. Ezen is nagyjából ezeken az irányokon haladnak végig, plusz a gyermek fejlődéstörténete, a szülők igényei, véleménye, óvodai vélemény és maga a gyermek vizsgálata (képességvizsgálat) is része a folyamatnak – magyarázza a szakember.
Nem kudarc, ha valaki később kezdi
– A gyerek csak akkor érzi kevesebbnek magát a többinél, akkor éli meg szégyennek, ha a szülő is így gondolja. Tapasztalatom szerint, ha a szülő elégedett a döntéssel, ha el tudja fogadni, akkor a gyerek sem fog aggódni. Ezért fontos a szülő motivációit pontosan felmérni – szögezi le a gyerekpszichológus. A szülők is nagy nyomásnak vannak kitéve: a nagyszülők, tágabb család hatására erőltethetik az iskolát, vagy akár az óvodát is. A szülők döntésében az is szerepet játszhat, hogy idősebb gyermekük, vagy a családból valaki maradt-e még egy évet az oviban és az jó tapasztalat volt-e?
Ha nem iskolaérett a gyerek és mégis iskolába kerül, lehet belőle tanulási, viselkedési probléma, tanulásban érdektelenség, de az is lehet, hogy a gyerek egy idő után „belejön a dologba”. Nem lehet előre 100%-ig kiszámítani, hogy fog a gyerek teljesíteni.
