Már ekkor is voltak női magazinok, és bár itthon komolyabb problémákkal küszködtünk, a divatvilág Nyugat-Európában és az USA-ban nyüzsgő volt. Megmutatjuk, mit hordtak a nők 1956-ban, mit várt el tőlük a rendszer és mik azok a darabok, amik napjainkban is meghatározzák a divatirányzatokat.
Csak semmi divatozás!
A ’40-es, ’50-es évek fordulóján az ideológia elvárásainak megfelelően az uniformizált, egyszerű, praktikussági szempontokat követő ruházat volt az elvárás, tehát olyan holmik, amik megfelelnek a „dolgozó nő” képének: semmi pompa, semmi feltűnés. Természetesen Kelet-Európában a korban nem úgy viszonyultak az öltözködéshez, mint ma, az átlagos családok tagjai csak több év után cseréltek le egy-egy ruhadarabot. 1956-57 környékén a forradalmi láznak is köszönhetően már nagyobb igény mutatkozott az egyéniség megmutatására, de mivel a magyar piac nem tudta kielégíteni az igényeket, csempészáruként kerültek be az országba például a nejlonharisnyák. Az évtized végére már egészen átalakult, kibővült a ruházati ipar.
Női magazinok
A Nők Lapja 1949-ben indult, ez volt az első magazin a háború után (előtte is voltak már nőknek szóló lapok, de ezek mind megszűntek 1944-ig). A mai napig is létező újság nagy újítása volt, hogy rengeteg kép szerepelt benne, változatos volt a tördelése és a betűtípusai. Természetesen a tartalmat sokáig befolyásolta az ideológia, még a reklámokat is ez határozta meg. Eközben az Ez a divat magazin is kapható volt, benne számos öltözködési tanáccsal.
Eközben a világban…
Párizsban és Londonban rendszeresen tartottak divatbemutatókat, működött már például a Vogue magazin és a Harper’s Bazaar, s többek között Christian Dior is aktívan tevékenykedett. Ugyanakkor mi sem voltunk teljesen lemaradva, hiszen itt volt nekünk Rotschild Klára, akinek 1953-ban nyílt meg üzlete, a Különlegességi Női Ruhaszalon a Váci utcában (ekkor még állami tulajdonban), ő számos külföldi kapcsolattal rendelkezett és igazi divatdiktátornak számított. Vásárlói persze nem a kispolgárok voltak, hanem a politikusok, vezetők feleségei, művészek, színésznők.
Ami ma is megy
Az általunk fellelt fotók alapján arra jutottunk, hogy az idén teret nyert oversize, kicsit férfias fazonú kabátok határozottan ezt a korszakot idézik, de a ballonkabát is ment már akkoriban (elég Goda Krisztina Szabadság, szerelem című filmjére gondolni). És természetesen a klasszikusnak nevezhető ceruzaszoknyát is hordták a hölgyek már az ötvenes években is.
[note]MTI hír 1956 októberéből:
„A közönség úgyszólván még meg sem ismerkedhetett az őszi újdonságokkal és a divat máris a telet jelzi. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat raktáraiba ugyanis már nagy mennyiségben érkeznek a gyárakból a különféle téli divatcikkek. A női divatújdonságok között legérdekesebbnek a Déryné elnevezésű köntös ígérkezik. Ezt kreppanyagból készítik pasztell színekben, apró, úgynevezett millflőr mintával. Férfiak részére hosszú ujjú, modern gallér fazonú, dupla kézelős ingeket készítenek bolgár import puplinból. Gyermekeknek, ha nem is a legújabb divat szerint, de célszerű téli meleg holmikat készítenek, így például loden posztóból kis kerek sapkákat plüss lehajtóval.”[/note]
