Változó színvonalú és stílusú, de részben hakninak tekinthető hiánypótló zenei események részesei lehettek Pécsett azok, akik a múlt héten a Püspökvári Zenés Esték Haydn operaelőadását, a holland Carel Christian Schulz szombati bazilikai orgonaestjét, ezt követően pedig a 100 tagú Cigányzenekar Szabadtéri Színpadon megtartott koncertjét meghallgatták.
A Püspökvári Zenés Esték keretében augusztus 4-én, szerdán Haydn A patikus című vígoperájának pécsi bemutatóját hallhatta a mindössze közel nyolcvan főből álló közönség, ugyanakkor a publikum elégedetten távozhatott a szombathelyi Savaria Kamaraopera produkciója után.
A Capella Savaria muzsikusaiból alakult Savaria Barokk Zenekar tagjai, Németh Pál vezetésével megfelelő, bár kissé vékony hangzással biztosították alapját az előadásnak, melynek címszerepét a 80-as évek közepének kiváló pécsi lírai tenorja, a később operaházi karakter- és buffótenor, Derecskei Zsolt énekelte jó zenei színvonalon és rutinos színészi játékkal.
A patikussegéd, Kóbor Tamás és a nadrágszerepet éneklő Ducza Nóra zeneileg is megbízható volt. Az előadás meglepetése az ifjú lírai szoprán, Károly Edit volt. Ő egészen kimagasló zenei, valamint jó színészi teljesítményt nyújtott. Haydnról pedig kiderült, hogy az Esterházy-kastély operaházának megnyitójára írt művével a Mozartot jellemző könnyed operai hangvételnek is nagy mestere volt.
Nagyszerű élmény volt az idén 60 éves holland orgonaművész, Carel Christian Schulz augusztus 7-i bazilikai hangversenye, amely az idei Orgonapont sorozatot nyitotta. Bach D-dúr prelúdium és fúgája mellett szülőhazájához és környékéhez kapcsolódó, nálunk ismeretlen művet mutatott be az alapvetően jó zenei teljesítményt nyújtó, bár egy-két csúcspontot túl hirtelen „előkapó”, s ritmikailag nem mindig pontosan játszó orgonista. Schulz a szintén holland Feike Asma, a belga Lemmens és Jongen, valamint a lichtensteini Josef Rheinberger alkotásaiban, különösen pedig az utóbbi 4. szonátjában ragyogó színeket varázsolt elő a bazilika Angster-orgonájából. Ráadásai közül a „Megyek hozzád Jézus” kezdetű spirituáléra adott improvizáció volt magával ragadó.
Az igazat megvallva csalódás volt a 100 Tagú Cigányzenekar Szabadtéri Játékok keretében adott szintén 7-i koncertje, pedig szimpatikus a 25 éves együttest jellemző, a cigányzenét a klasszikus örökzöldekkel vegyítő műsorválasztása, korábbi színvonala. A mostani játékban inkább a törekvés dicsérhető, legalábbis a klasszikus vonalat illetően. A Monti Csárdás című műve, vagy több hagyományos cigányzenei darab – különösen is Ökrös Oszkár káprázatos cimbalomszólója – csak-csak a régi színvonalon szólt, de Brahms, Strauss, vagy Csajkovszkij és Bizet örökzöldjei rendkívül sok pontatlansággal, ritmustalansággal szóltak. Ez különösen az összjátékban, illetve annak hiányában volt zavaró, bár a hatszáz hallgató így is nagyon hálás közönségnek bizonyult.
A játékuk kapcsán felötlött egy 1997-es holland emlék: a pécsi Bartók Férfikart házigazdaként fogadó Appeldorni Férfikar egyik tagja azt mondta, dicsérve a pécsiek teljesítményét: „Igen, mi százan vagyunk, de csak nyolcvanan éneklünk.”
Kovács Attila írása.
