Kisgyerekeknek lehet szuper játék, lelki társ, játszópajtás és alvócimbora is egy puha plüssállatka. Mindannyian tudunk mondani egy olyan kis játékot, ami sok évig kísért bennünket, mindenhová magunkkal vittük őt. De mi a helyzet akkor, ha nem tudunk elszakadni tőle? Felnőttként plüsst szorongatni egészségtelen, vagy csak egyszerűen gyermeki lélekre utal? Befolyással lehet-e egy ilyen játék az érzelmi világra, a való életben hozott döntéseinkre?
Felnőtt nők esetén még elképzelhető egy plüssmackó szorongatása, ám egy meglett férfi kezében már furcsán fest. De pusztán azért mert egyszerűen kinőttük, vagy mert a büszke felnőttlétbe nem fér bele a szokás és nem merik bevallani?
A szakemberek szerint is lehet terápiás hatása egy kis plüssnek: telesírni azt a szerelmi bánat könnyeivel, szorosan ölelni, mikor nincs más az ágyban és egyedül van az ember. Lehet az is, hogy a meleg otthon és a gyermekkor érzését adja vissza, és ezért ragaszkodunk hozzá.
Goldmann-né Fehér Hajnalka pécsi pszichológus szerint a gyermekkorban kialakuló plüsshöz fűződő kapcsolat a biztonságról, a melegségről szól.
– Már kutatások is bizonyították az ölelés gesztusának gyógyító hatását, az embereknek nagyon fontos ez. Így érthető, hogy miért alszanak néha a felnőttek plüssökkel, nekik is szükségük van egy társra, egy kedves macira az ágyban, aki ráadásul a stresszt is oldja. Egy meleg, puha, szőrös plüssre.
A szakember szerint amellett, hogy növeli a komfortérzetet, a félelem által generált szorongást is csökkenti. Tehát alapvetően semmi gond azzal, hogy egy felnőtt plüssel alszik. Persze mindennek van határa: ha ez átcsap egy abnormális, mindennapokat is zavaró tendenciába, azzal érdemes komolyabban foglalkozni.
– Egy régebbi 2010-es nemzetközi, átfogó felmérés szerint a felnőttek harmada még mindig plüssállattal hajtja álomra a fejét, egy brit kutatás pedig arra az eredményre jutott, hogy egy plüssmaci átlagos „életkora” huszonhét év – azaz ameddig az ágyban vagy a polcon hely jut neki – mondja a pszichológus.
Egy alternatív új irány, egy arany középút is létezik: a felnőtteknek való plüss, amit egy gyerek biztos nem venne a kezébe. Nem szabad rosszra gondolni – ezek csupán méretüknél fogva alkalmatlanok a kicsiknek, vagy nem tartoznak a standard kutya-cica-maci kategóriákba, inkább valamilyen torz, fantázia szülte – de nagy és puha! – plüssök.
