Ugye ismerős mindenkinek az a kép, amikor szilveszter napján a fülünkben csengenek nagyanyánk szavai, miszerint lencsét kell ennünk, hogy sok pénzünk legyen? Bár kisgyerekként nem volt számunkra sok értelme, azonban felnőttként talán más szemmel nézünk ezekre a hagyományokra, és úgy vagyunk vele, mint a lottóval: ha nem próbáljuk meg, akkor sosem nyerhetünk vele.
Mit együnk vagy ne együnk a hagyományok szerint?
Talán a legelterjedtebb újévi babona, hogy aki lencsét eszik szilveszterkor, az bizony bevonzza a gazdagságot az újévben. És hát ki ne akarna gazdag lenni, ha csak ennyin múlik? Azt viszont tudtátok, hogy egy kifejezetten magyar hiedelem szerint, ha nem eszünk meg mindent, ami a tányérunkon van szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem lesz hiányunk semmiben.
Ha hiszünk az előbbiekben, akkor mehetünk tovább is, hiszen a bölcsek úgy tartják, hogy a baromfi elkaparja a szerencsét, a hal pedig kettős megítélésű (egyesek szerint gazdagságot és szerencsét hoz, azért mert sok pikkely fedi a testét, mások úgy gondolják, hogy baljós, mert a hallal együtt el is úszhat a szerencsénk), a pulyka fogyasztására azt tartják, hogy mérget hoz. Aki viszont rétest eszik szilveszter napján, az csak úgy, mint a rétestésztát, hosszúra nyújthatja a boldogságát, de a desszert előtt mindenképpen malac legyen a főétel, hiszen a jószág előtúrja a szerencsénket, amit kár lenne parlagon hagyni.
Ha betartottuk mindazt, ami a népi hiedelem szerint megtartja, előidézi vagy konzerválja a szerencsénket, akkor a „rituálé” utolsó fázisát se hagyjuk figyelmen kívül:
- újév napján ne vigyünk ki semmit a házból és ne is takarítsunk (mert kiseperhetjük, kivihetjük a szerencsét az otthonunkból);
- ne adjunk és vegyünk kölcsön semmit (ez elviszi a szerencsét);
- ne veszekedjünk (hiszen így az egész évünk veszekedésekkel telhet);
- ne menjünk orvoshoz (mert betegeskedéssel telhet az évünk);
- ne vásároljunk olyan dolgokat, melyek nagyon drágák (mert az évünk ezért nagy kiadásokkal járhat);
- és végül, de nem utolsósorban, olyan munkát végezzünk, ami örömöt okoz, mert természetes, ahogy a többi babona, ez is kihat az egész évünkre.
Mit viseljünk?
Az ősi magyar szokások szerint az óév utolsó napján nem volt szabad a szárítókötélen lógva hagyni ruhát. Aki mégis ott felejtett valamit, az számíthatott a boszorkányok rontására. A rossz szellemek és a boszorkányok elüldözése érdekében régen sok faluban jelmezekbe öltöztek.
Nem csak a magyaroknak vannak a szilveszteri öltözködéssel kapcsolatban „kikötéseik”, Rio De Janeiroban a szilveszter színe a fehér. Az óévet búcsúztató és az újévet köszöntő, ünneplő tömeg ilyenkor fehérbe öltözik, mely így egy óriási fehér karnevállá változik. Ha a fehér ruha mellett fehér nyakláncot viselnek, akkor a békére való vágyat üzenik. A zöld kiegészítő az egészség szimbóluma, a lila a kreativitásé, a piros a vágyé, a szerelemé, a sárga pedig a vagyoné.
A magyar „lencsés babonához” hasonlóan a Fülöp-szigeteken élők szerint az óév utolsó napján mindennek kör (vagy pénzérme) alakot kell öltenie. Ők ezért a pöttyös ruhákat részesítik előnyben, és igyekeznek mindehhez gömb alakú ételeket is fogyasztani. Ezzel nincsenek egyedül, mert a spanyolok is úgy tartják, hogy amikor éjfélt üt az óra, minden kongásnál el kell fogyasztaniuk egy szem szőlőt azért, hogy az újévben (is) szerencsések legyenek.
Ázsiában – pontosabban Laoszban – akkor kezdődik az újévi ünneplés, amikor a (termény) betakarítás befejeződik. Ők például ilyenkor a szivárvány szinte minden színét képesek magukra ölteni, de egy a lényeg: minél feltűnőbb, harsányabb legyen, és sugározzon vidámságot.
