Hazudunk a gyerekünknek, ha azt mondjuk neki, hogy a Jézuska hozza az ajándékot? Nem fog nagyot csalódni, ha rájön az igazságra? Ezek a kérdések sok szülőben felmerülnek az ünnepek környékén, de megnyugtatjuk őket, felesleges aggódniuk. Bóna Adrien, klinikai gyermekpszichológus segítségével jártuk körül a Mikulás-Jézuska mítoszt és annak hatásait.
Átverés?
– Dehogy! – vágta rá a kérdésre kapásból Bóna Adrien és hozzátette: – A gyerekek hisznek a mesében, a csodában, a tündérekben. Ez egy fontos rítus, szokás; lényeges, hogy a gyerek várja az alkalmakat, hogy legyenek olyan ünnepek, amelyek családi hagyományokon alapulnak. Nem szabad ezeket elvenni sem a gyerekektől, sem a szülőktől. Utóbbinak is sokat jelent a készülődés, hogy úgy csinálja, ahogy az ő gyerekkorában látta. Örömet akar okozni gyermekének, látni akarja a ragyogást az arcán. Ráadásul az egésznek kulturális megalapozottsága is van.
Mese a valóságban
A kisgyermekek képzeletvilágát, fantáziáját leginkább a mesék fejlesztik. A 2 évnél fiatalabbak számára az utánzás segít legtöbbet abban, hogy megértsék az egyes ünnepek helyét és lényegét. Náluk tehát a Mikulásnak nem a mese része számít, hanem mindazok a szokások, amelyek az ünnepekhez kapcsolódnak. Ilyenkor megtaníthatjuk őket az ünnepek alapjaira: milyen jó az, ha ő készít el egy ajándékot és adja át valakinek, akit szeret. Milyen jó élmény együtt sütni a süteményt, feldíszíteni a fát és így tovább.
Nem kell megijedni, ha kiderül a csalafintaság
A gyerekek sokkal tovább tesznek úgy, hogy hisznek a Mikulásban. Már legkésőbb nagy óvodás korban felteszik a kérdést, hogy mégis hogyan tudja a Mikulás egy este bejárni az egész világot? Van az igazi Mikulás és a helyettesítő – ez „evidencia” a gyerekeknél; összerakosgatnak maguknak valamilyen magyarázatot, hogy megőrizzék az illúziót. A legtöbb családban nem merül fel kérdésként az „igazság”, mert a gyerek egyszercsak „kinő” belőle, mindenféle trauma nélkül – magyarázza Adrien.
Fontos, hogy higgyünk a csodákban
A realitást nem lehet távol tartani, hiszen az élelmiszerboltok is tele vannak csokimikulással és játékkal. Ezeket az ellentmondásokat érzik a gyerekek, mégis hisznek az illúzióban. A gyerekpszichológus szerint ez valami olyasmi, mint ahogyan mi a színházat vagy a mozit befogadjuk: tudjuk, hogy nem valóság, mégis elhisszük. Varázslat és csoda kell az embernek.
Nem is az a legfontosabb, ki hozza az ajándékot, hanem hogy valami olyasmi legyen, amire igazán vágyunk. Legyen titok, még ha tudjuk is, mit akar a gyermekünk. Szerezzünk meglepetést a fa alatt sorakozó ajándékokkal – tanácsolja Bóna Adri.
[box title=”Mi így éltük meg” box_color=”#f11010″]A téma kapcsán felidéztük a mi emlékeinket a „Jézuskás” korszakból, íme:
„Igazából nem emlékszem, anya szerint a jó pár évvel idősebb fiú unokatesóim mondták el. Annyi rémlik, hogy minden alkalommal próbáltam fennmaradni, hogy meglessem a Mikulást, illetve a Jézuskát, bár tejet és sütit sosem készítettem ki nekik. Az is lehet, hogy én buktattam le őket, valamelyik akcióm közben.”
„Azt, hogy nem létezik Mikulás talán valamikor nagycsoportos, vagy elsős koromban tudtam meg. Találtam otthon egy piros kesztyűt, amit azelőtt még sohasem láttam. Utóbb kiderült, ez apukám télapó kesztyűje volt, ő ugyanis többször elvállata ezt a kedves szerepet a helyi oviban és iskolában. A legnagyobb vicc az egészben az, hogy egyszer sem ismertem fel a fehér szakáll mögött rejtőzködő apukámat. Szeretném azt hinni, hogy csak azért, mert annyira hittem a tündérmesében.”
„Mivel négy évvel idősebb bátyám van, emlékeim szerint sosem hittem, hogy a Jézuska vagy a Mikulás ott lófrál az ablak alatt az ajándékokkal, hiszen elég hamar felvilágosított az igazságról. Ettől függetlenül mindig is izgatottan vártam, mi kerül a fa alá és szerettem az egész ünnepi készülődést.”[/box]
