A párok jelentős része egyre idősebb, mire első gyermeke megszületik, ma már inkább a 30-as korosztályra jellemző a gyerekvállalás. Magyarország mutatói különösen rossznak számítanak Európában. De vajon mire várunk, miért akarjuk, hogy minél később érkezzen meg a gólya?
Halogató magatartás
Társadalomtudományi értekezések tömkelege szól az egyre fogyó népességről és arról, hogy a nők egyre később szülik meg első gyermeküket, mert szeretnének diplomát és pár év munkatapasztalatot, mielőtt családot alapítanak – a párválasztás nehézségeiről már nem is beszélve. Nem ritka, hogy a nők 30 éves koruk körül hozzák világra első gyermeküket, de nem szabad kifelejteni a képletből a férfiakat sem, akik sok esetben szintén a 40-hez közelítenek, mire első babájuk megszületik. A KSH Népességtudományi Kutatóintézete 2012-ben publikálta Demográfiai portré című kötetét, melynek egyik szerzője a PTE Szociológia Tanszékének oktatója, társszerzője pedig Kapitány Balázs szociológus. A könyv gyermekvállalásról szóló fejezete kiemeli, hogy a magyar termékenység napjainkban a legalacsonyabbak közé tartozik Európában, sőt világszerte.
Beszédes számok
Ha megnézzük a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb rendelkezésre álló adatit, akkor jól látszik, hogy a párok nem kapkodják el a családalapítást, sőt!
A KSH adatai szerint 2012-ben a legtöbb gyermeknek (29704 újszülött) 30-34 éves korában adott életet édesanyjuk, őket követik a dobogón a 25-29 éves korosztály tagjai (23375), végül a harmadik helyen 35-39 évesek következnek (16185). Ugyanebben az évben az apukák esetén szintén a 30-34 közötti korcsoport örülhetett legnagyobb számban gyermekáldásnak (27259 újszülött), őket itt viszont a 35-39 évesek követik a sorban (22206), a 25-29 évesek pedig a nőkhöz képest igencsak le vannak maradva (13537).
A számokból jól látszik, hogy a magyar nők nagy része 35 éves korára már első gyermekét nevelgeti, míg a férfiak esetén ez sokszor a negyedik X-hez közelítve következik csak be.
Mire várunk?
Spéder Zsolt, szociológus-demográfus szerint a gyermekvállalás kitolódásában az egyik tényező az oktatás bővülése, a munka és a gyermekvállalás összeegyeztetése. A párkapcsolatok is jelentősen átalakultak az elmúlt évtizedekben, a házasság intézménye sokat vesztett népszerűségéből, valamint a fiatalok az önálló egzisztencia megteremtése során is nehézségekbe ütköznek. A szakemberek még egy fontos tényezőt kiemelnek, méghozzá az egyéni érdekek felerősödését, az individualizálódást – ami férfiakra és nőkre egyaránt jellemző. Vagyis sokan úgy vélik, sokkal nagyobb esélyük van az önmegvalósításra, ha nincs gyermekük – olvasható a tanulmányban.
Tistyán László, pécsi szociológus szintén úgy látja, a leendő szülők riasztónak tartják az életmódváltást, azt, hogy véget kell vetni a bulizásnak, be kell osztani a pénzt, és a monogámiára kell törekedni, azaz sokat kell(ene) változtatni a megszokott magatartásformákon.
Mi várható a jövőben?
Felmerül a kérdés, hogy milyen jövő vár a társadalomra, ha a mostani tendencia folytatódik. A nők 35 felett egyre kisebb eséllyel tudnak teherbe esni, ami igencsak megnehezíti a tervezett gyermekvállalást. Spéder és Kapitány szerint nagy a valószínűsége, hogy a két gyermeket vállalók aránya csökkenni fog, miközben a gyermektelen, illetve a három- vagy többgyerekes családok aránya növekedhet. Ennek oka, hogy a magasabban iskolázottak jellemzően megtervezik a gyermekvállalást, de nem minden esetben járnak sikerrel. Eközben az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők kettőnél több gyereket vállalnak.
