Nagy ünnepségre készül a pécsi zsidó felekezet: a Kossuth téri zsinagóga felavatásának 150. évfordulóját ülik július 22-én. Az egyre fogyatkozó közösség múltjáról, jelenéről és a jövő kihívásairól Goldmann Tamással, a Pécsi Zsidó Hitközség elnökével beszélgettünk, aki májustól a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) alelnöke is.

hirdetés

– Tíz éve áll a pécsi hitközség élén. Hogyan változott a hitgyakorlók száma?

– Ahogy ez a vidéki hitközségeknél mind, Pécs esetében is megfigyelhető, hogy erős elöregedés van, csökkent a létszám az alatt a tíz év alatt. Jelenleg 70-80 aktív tagunk van. Ha gyarapodunk, az a városba való beköltözésekből adódhat leginkább. A zsidó hitre való betérés pedig nagyon nem gyakori, hiszen a miénk nem egy térítő vallás, ráadásul nehéz és hosszú folyamat is.

– Ez mit jelent pontosan?

– Alapvetően a rabbinak feladata a lebeszélés. Háromszor elküldik, ha az illető harmadszorra is visszajön, akkor is. Ha tényleg ennyire erős a szándéka, akkor el kell magyarázni, mivel is jár ez: betartani a kóser szokásokat, szigorúan venni a szombati pihenőnapot.

A rabbi dolga lebeszélni azt, aki zsidó hitre szeretne térni

Elkezdődik egy nagyon komoly tanulási folyamat, melynek végén egy vallási bíróság előtt kell beszámolni a megszerzett tudásról. Ráadásul a férfiak egy igencsak kellemetlen kis beavatkozáson is átesnek a végén. Zsidó nevet is kapnak.

– Ezzel a hetven-nyolcvan fős létszámmal hol áll Pécs a vidéki városok között?

– Körülbelül a második-harmadik legnagyobb vidéki közösség vagyunk. A Dél-Dunántúlon viszont csak itt működik zsinagóga.

– Pécs mindig hagyományosan katolikus volt, ezeréves a helyi püspökség. Nem lehetett könnyű helyzete a zsidóságnak.

– Így van, ennél fogva nincs is akkora múltja. A török uralom után püspöki székhelyként Pécs polgármestereinek esküt kellett tennie, hogy más vallási felekezethez tartozókat nem enged be a városba. Az 1800-as évek közepéig nem is lakhattak bent zsidók a városban. Azután viszont – több pártfogó polgár érdemeinek köszönhetően – egy nagyon prosperáló közösség alakult itt ki. Megépült a zsinagóga, amiben elévülhetetlen érdemei vannak Jánosi Engel Adolfnak és családjának. A zsidó élet itt egészen 1944-ig virágzott.

– A város híres a sokszínű nemzetiségi, kisebbségi kulturális életéről. Kis vallási felekezetként hogyan élik ezt meg?

– Nagyon korrekt kapcsolatunk van a városvezetéssel, a helyi társegyházakkal szintén. Amit jó volna még elérni, az a zsinagógánk felújításának lezárása, mert bőven van még mit tenni.

– 2019-et írunk, ám még mindig gyakorta hallani a világban hátrányos megkülönböztetésről, atrocitásokról. Itt előfordult már hasonló?

– Ilyesmiről abszolút nem tudunk, szerencsére. Egy-két sértegető felirat akadt talán, de mi nem csinálunk ebből nagy hírt, nem foglalkozunk vele, csendben lemossuk és kész.

Goldmann Tamás szerint ma már nem lehet hátrányos megkülönböztetésről beszélni

– Hogyan vélekedik a helyi izraeliták jövőjéről?

– Fogyunk, és ez a folyamat nehezen lesz megállítható. Többek között azért is fontos a zsinagógánk felavatásának ünnepsége, hogy nyomot hagyjunk a város életében, megmutassuk magunkat. Kérdés, hogy ha netalán a jövőben eltűnik a zsidó közösség a városból, mi marad utánunk. Két dolog egészen biztosan, két biztos pont: a zsinagóga és a zsidó temető – amire ugyancsak ráférne egy kis restauráció.

– Hogyan fog kinézni pontosan ez a nagyívű ünnepség?

– Szerettük volna most ugyanazt az ünnepséget megcsinálni most július 22-én, mint 1869-ben, ám hamar rájöttünk, hogy egy hatórás ünnepség ma már nem kivitelezhető. Amit lehet, azt viszont rekonstruáljuk: három rabbi fog felszólalni, Gáti Oszkár színművész pedig egy hosszabb részletet fog felolvasni Lőw Lipót 19. századi híres rabbi eredeti beszédéből, ami 1869-ben hangzott el, az ünnepélyes megnyitón. Itt lesz Róna Tamás, a Mazsihisz Rabbitestületének elnöke is és természetesen Schönberger András, a helyi főrabbi. A neves Nógrádi Gergely pedig kántorként működik közre. Készítünk egy kiadványt a régi és az új beszédekből, valamint azokból az előadásokból, amik az ünnepség délutánján, egy minikonferencián hangzanak el – ezek kis mozzanatokat dolgoznak fel a pécsi zsidóság életéből és múltjából.

Ami pedig nekünk megtiszteltetés: a Mazsihisz és a BZSH (Budapesti Zsidó Hitközség) közös ülését ezúttal vidéken, itt Pécsen tartja.

Névjegy
Goldmann Tamás 1967-ben született Salgótarjánban. Jászberényben és Budapesten végezte tanulmányait, házassága révén került Pécsre. Immár tíz éve vezeti a hitközséget, 2019 májusa óta egyben a Mazsihisz alelnöke.

Elmondása szerint a család, ahonnan származik, nem kifejezetten volt vallásos, de mindig fontosnak érezték és éreztették velük zsidó mivoltukat. Három gyermeke van, szabadidejében pedig legszívesebben mai magyar irodalmat olvas.

Hirdetés