Kína 2050-re lekörözi az Egyesült Államokat

A Corvinus Egyetemen november közepén megrendezésre kerülő nemzetközi konferencia a fenntartható fejlődést állítja a fókuszába, annak egyik legfőbb üzenete várhatóan az lesz, hogy a világ fejlett régióinak, így az Európai Uniónak, az Egyesült Államoknak, illetve a távol-keleti régiónak, benne Kínának össze kell fognia a világ fenntartható fejlődése érdekében – mondta Kerekes Sándor, a Corvinus Egyetem rektorhelyettese az MTI-nek.

hirdetés

A rektorhelyettes elmondta: ez év november 10-11-én a Corvinus Egyetemen kétnapos konferenciát rendeznek, amelyen az Európai Unió (EU) és Kína, illetve az EU, Kína és Magyarország versenyképességi problémáit, valamint a fenntartható gazdaság és társadalom témakörét vitatják meg kínai, unióbeli és magyar professzorok, üzletemberek.
Az egyetemi professzor kifejtette: a XXI. században már látszik, hogy több olyan problémát kell megoldania a világ fejlett gazdaságainak, amit gyakorlatilag a XX. század második felében halmozott fel az emberiség, annak is a Föld legfejlettebb országaiban élő lakossága.

“Ha azt nézzük, hogy napjainkban 7 milliárd ember él a Földön és az elmúlt 50-60 év alatt elhasználtuk a Föld erőforrásainak nagy részét, felvetődik a kérdés, hogy tartja majd el a Föld az évszázad közepére, azaz 2050-re a már várhatóan 9 milliárd főre gyarapodó emberiséget. Ennek a 9 milliárd embernek a nagyobb része főleg Kínában és Indiában, és az ezeket körülvevő országokban él majd, világosan látszik az, hogy a mostani módszerekkel ezt a 9 milliárd embert nem tudja eltartani a Föld” – mutatott rá Kerekes Sándor.

Elmondta: ez a forgatókönyv annál is inkább bekövetkezhet, mivel a közgazdászok, a világ fejlődését kutató tudósok szerint Kína bruttó hazai terméke 2050 környékére az Egyesült Államok GDP-jét is meghaladja, és 2100 környékén, azaz a XXI. század végén Ázsia országainak jelentős részében az egy főre eső GDP felzárkózik a világ mostani fejlett régióinak egy főre eső átlagához.

Kerekes Sándor kiemelte: ha ezek az előrejelzések tényleg bekövetkeznek, előállhat az a probléma, hogy a gazdasági növekedést a Föld eltartó képessége egyszerűen nem bírja ki. Egyre több tudósban, kutatóban és üzletemberben vetődik fel az a kérdés, hogyha mindenki folytatja “a növekedés-mániát”, függetlenül attól, hogy jelenleg hol tart az adott ország a fejlődésben, óriási gondokkal küzd majd a Föld az erőforrásokat tekintve – elemezte a várható fejleményeket.

Elmondta: az lenne a cél, hogy a jelenlegi három versengő régió, illetve országcsoport, azaz az Egyesült Államok, az Európai Unió, az úgynevezett BRIC-államok (Brazília, Oroszország, India és Kína) felhagynának a mostani kíméletlen versennyel, és legelőször is Kína egyfajta együttműködést valósítana meg az EU-val és az Egyesült Államokkal, “mert ha nem vagyunk, leszünk képesek együttműködni, akkor már a gyermekeink számára óriási problémákat idézhetünk elő” – emelte ki a professzor.

Kerekes Sándor kifejtette: a világ fejlődése napjainkban úgy néz ki, hogy csupán az emberek egy kis részének biztosít a Föld egy “eszméletlenül pazarló jólétet”, miközben a világ jó része a létminimum alatt, sőt az éhezés határán él, ez önmagában is instabillá teszi a világot.

“Valószínű, hogy az erőforrások és a javak elosztásán is mielőbb változtatni kell, ha azt akarjuk, hogy a Föld továbbra is békében tudjon tovább élni, létezni” – tette hozzá a rektorhelyettes. Rámutatott: nem lehet például azt sokáig fenntartani, hogy egy átlag amerikai három nap alatt annyi kukoricából előállított bio-üzemanyagot használ fel, amely kukoricamennyiség, mintegy 200 kilogramm, egy mexikói család egész éves élelmiszerfogyasztása.

A professzor kiemelte: a jelenlegi elvárások szerint a csúcstechnológia legújabb eredményeit, a tudomány mostani legfrissebb kutatásait kellene az ázsiai régióban is alkalmazni annak érdekében, hogy az ottani társadalmak tagjainak kielégíthetőek legyenek a nyersanyag- és energiaigényei és egyfajta “humánusnak tekinthető életszínvonalon” éljenek az ázsiai társadalmak is.

Ehhez az Európai Unió és Kína vonatkozásában, azaz az öreg kontinens és a pulzáló, gyorsan fejlődő távol-keleti nagyhatalom tekintetében úgy kellene elérni a fejlődést, hogy inkább a társadalmak konvergálása, az életszínvonalak közelítése valósuljon meg, mint a gazdasági versengés kíméletlen motívumai – mondta végezetül Kerekes Sándor.