A pécsi milliárdos, aki szabad akart lenni

"El kell határozni, hogy sikeresek leszünk"

Vágyi Jenő James milliárdos pécsi üzletember – vagy ahogy ő hívja magát: szabad ember – mesélt nekünk arról, hogy miként válhat valaki sikeres emberré, és hogy hol és miért rontják el azok, akik nagyon szeretnének sokat keresni. A siker ugyanis az ő olvasatában nem csak a gazdagságot, a milliókat jelenti. Vágyinak jelenleg számos vállalkozása van, meggazdagodásában pedig hatalmas szerepet játszottak az Amwaynél töltött évei is. 

hirdetés

– Lehet Önt milliomosnak nevezni?
– Milyen pénznemben? Forintban igen. Dollárban is. Forintban milliárdosnak is. De ez relatív dolog. Van, amit nem lehet pénzben mérni, mégis értékes. Ha valaki nem ért a pénzhez, annak a milliók is csak gondot okoznak. A pénz a teljességnek csak egy szelete, pénz nélkül is lehet valaki sikeres.

"El kell határozni, hogy sikeresek leszünk"
“El kell határozni, hogy sikeresek leszünk”

– Hogyan kezdődött a siker és a gazdagság felé vezető útja?
– Itt a Dunántúlon nőttem fel, Vásárosdombón. Már tizenéves koromban megfogalmazódott bennem a vágy, egy álom, hogy szabad ember akarok lenni. Akkoriban Magyarországon még szocializmus volt, és az a kép az idézőjeles szabadságról, ami az országban létezett, nem volt összeegyeztethető azzal, amit én akartam. Ezért 21 évesen Ausztráliába mentem, ahol sokféle munkám volt. Dolgoztam pizzafutárként, majd egy elektronikai termékeket előállító gyárban is.

– Ausztráliában sikeresebbek voltak akkoriban az emberek?
– Voltak, akik azok voltak és voltak, akik nem. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi lehet az oka annak, hogy az ausztrálok szabad országában is vannak sikertelen, boldogtalan vagy épp szegény emberek.

Pizzafutár volt, milliárdos lett
Pizzafutár volt, milliárdos lett

– És mire jutott?
– Nemcsak magamnak tettem fel ezt a kérdést, hanem másoknak is. A gyárban a főnökömet meg is kérdeztem, hogy mi kell ahhoz, hogy többet keressek. Azt válaszolta, hogy az értékesítésben van a pénz, már ha jól csinálom. Ezután pénzügyi tanácsadó lettem egy brókercégnél. Ironikus, hogy akkoriban nem volt pénzem, és nem is igazán tudtam, hogy hogyan beszéljek befektetésekről és pénzügyekről, főleg nem másoknak. Hatalmas kihívás volt, de több száz emberrel találkoztam, akiknek mást és mást jelentett a siker fogalma, és így nagyon nagy tapasztalatra tettem szert ezen a téren.

– Ön szerint mi kell a sikerhez?
– Az én támpontom a Himnusz első pár szava volt. „Isten, áldd meg a magyart. Jó kedvvel, bőséggel…”. Ha jó a kedvünk és bőségben élünk, akkor sikeresek is vagyunk. Az már, hogy kinek mit jelent a bőség és a jókedv, személyre szabott, egyéni döntés – de meg kell tudni fogalmazni. Én szabad, független és a gazdag akartam lenni, de persze ezért tenni is kellett.

– Ez a következő lépés?
– Igen, kell egy ötlet, amit ki kell bontani, meg kell valósítani. Ez a cselekvés. Ekkor elkerülhetetlenül akadályokba, korlátokba ütközünk, amiken túl kell lendülni. Tanulni kell a hibáinkból, a kudarcokból, a negatív visszacsatolásokból. Az ilyen nehéznek vagy kilátástalannak tűnő helyzeteket át kell tudni fordítani tanítássá. Így meghaladjuk önmagunk vélt határait. Rá kell jönnünk, hogy a hibáink a jó utat mutathatják meg nekünk.

– Egyedül megoldható ez?
– Ebben a folyamatban mindenképp kellenek más emberek és példaképek is, akik segítenek, közreműködnek és motiválnak gondolatokkal, érzésekkel, viselkedésekkel. Ez egy társasjáték, aminek az eredménye egy belső változás, aminek köszönhetően a cél elérése érdekében kezdünk el gondolkodni. Számomra ez a változás visszafordíthatatlan volt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy sikeres vagyok.

– A legtöbb ember sikeres életre törekedik és gazdag akar lenni. Hol rontják el?
– Nekem mindenem megvolt már akkor, amikor rájöttem, hogy nincs meg a himnuszbeli jókedv, csak a bőség. A sikert és a teljességet ugyanis a legtöbb ember kívül keresi, nem pedig belül. A másik hiba, amit elkövetnek, hogy nem cselekednek a cél érdekében, hanem valami külső erőtől várják, hogy segítse őket pénzhez és sikerhez. Ha ez nem jön, akkor pedig a felelősséget áthárítják magukról és máshol, másban keresik a sikertelenség magyarázatát. A sikeressé váláshoz továbbá kell egy komoly önfegyelem, kitartás és elhivatottság. A fegyelmezetlen elme a legnagyobb akadálya a sikerességnek.

  • Fóris Béla

    Ez az ember nem szabad akart lenni, HANEM GAZDAG, EGY PÉNZIMÁDÓ SENKIHÁZI.

  • Bálint Boros

    De ha ő egyszer ebben (emberek, erkölcstelen, lelketlenül pofátlan átverésében) teljesedett ki, találta meg élete értelmét, s önmagát, s ebből gazdagodott meg, akkor mi mást írjon, mondjon?
    Azt mégsem mondhatja, hogy okosabb disznó-szerelő, mint a Cukorhegyi, vagy hogy odakint “siker-producer” volt, mint “Candy-Andy”!

  • Bálint Boros

    Ausztráliában saját bevallása szerint annyira “sikeres” volt, hogy kis híján öngyilkos lett (önéletrajzi írása szerint egy vadászpuskával készült szétlőni a saját fejét). Azután rátalált az Amway (inkább, mint ő talált volna az Amway-re), s egy ideig “sikeresen” stagnált, majd a rendszervátozás elérkeztével, “hazasikereskedett”, s letarolta a hazai szűzpiacot (Ő volt az első fecske idehaza), s védtelen agyakat, ebből milliárdossá vált! Ennyi a nagy sztori, más siker-vállalkozásáról, forradalmi üzleti-újdonságáról nem hallani (ő sem egy lángelme, aki feltalálta a spanyolviaszt). Bár üzleti kvalitásaihoz hozzá tartozik, hogy (Vajnához hasonlóan), könyve szerint időnként ő sem tudja, hogy honnan, milyen forrásból, s miért érkezik hozzá ilyen-olyan összeg (ez mindenképpen egy csúcs-üzletemberre vall!).

  • Bálint Boros

    Olvastam a könyvét. Mindenkinek csak azt ajánlhatom ne tegye! Stílusát tekintve borzalmas, alig olvasható. A benne foglaltakkal kapcsolatban meg inkább “no comment”! A figurának részint szerencséje volt, részint az Amway-el külföldről letarolta az éppen megnyíló hazai piacot, s ebből vált milliárdossá. Voltaképpen egy ügyeskedő, svindler, ha a vadnyugaton élnénk, már rég kátrányba és tollba forgatták volna! S ő van példaképként elénk állítva, ez egy rossz vicc, ahogy Vicc ez ez az egész paródia-ország is!

  • Fóris Béla

    Ezt a patkányt már levehetnék az oldalról!

  • Jaki

    Hagyjuk már. Amway,meg milliomos. Számtalan barátomnak van 60-100 millió közötti értékű lakása,háza és vezetőbeosztása. Van olyan barátom akinek van 2-300 milliója a cégben. Ez a pali rögtön azt gondolja,ha van 50 milliója akkor milliomos. Szerintem akinek van az nem kérkedik és nem hoz fel rettenetesen hülye MLM(Amway,OVB stb.) piramis játékon és az emberek árverésén alapuló példákat…

  • Krisztián Dömötör

    Csak kevesen veszik észre a menők közül és merik bevallani, hogy milyen szerencséjük és milyen mentoruk, segítőjük volt. Bár a szerencsét csak utólag tudja meg, amikor már megragadta és bejött a pozitív változás. Pl. Nekem volt olyan jó munkahelyem, hogy munkám folyamán ismerősnél olvastam egy napilapban álláshírdetést, amire jelentkeztem és felvettek. Itt van a szerencse. Nem szoktam olvasni azt a napilapot, viszont pont aznap, pont akkor igen és akkor volt ott a hírdetés, ráadásul bejöttem a munkáltatónak. Ők csak futtatják magukat, mellette viszont még nem vallják be a simliket, feketepénzeket.

  • Zoltán Tóth

    ezt a könyvet kell hozzá megszerezned:
    https://www.libri.hu/konyv/vagyi_james.legyel-szabad-ember.html
    ez szól az életéről

  • Györgydeák Imre

    A pizzafutár és a milliárdos közötti fázisokat részletezhette volna jobban. Oké, Amway… De ez azért – valljuk be – kevés.

  • Erzsébet Kiss

    Maximálisan egyetértek Önnel! Örülök, hogy a lényeget ilyen frappánsan és érthetően megfogalmazta!

  • Fóris Béla

    Aki az aranyborjút ímádja, annak a pénz a szabadság.

  • Kálai istván

    Én is boldog vagyok, ápolom kómában lévő feleségemet csak adosságom van de mégis boldog vagyok mert visszakaptam.

  • Balázs Orbán

    Az egyrész attól függ, hogyan definiáljuk a szabadságot…
    Amire Ő gondolt az az anyagi függetlenség. Ezt is szokás szabadságnak nevezni.
    Hogy ha akarod nem jársz be dolgozni, akkor kelsz mikor szeretnél, oda mész ahova csak szeretnél stbstb, mert nem limitál a pénz. Manapság a legtöbb embert a pénz tartja fogságban, a pénz hajhászása. Ezért dolgoznak napi 6-10 órát, hogy megéljenek és legyen pénzük. Ezt nem nevezném szabadságnak. Ha viszont megfelelő jövedelmed van nem aktív bevételből (befektetések, vállalkozások), akkor nem számít a pénz, tehát mentesülsz ettől a tehertől. Ezt értette szabadság alatt.

  • Fóris Béla

    A szabadság nem a pénztől függ.