Amikor Pécs szabadságra tört

A Rákosi címer nélküli trikolor

Az 1956 október 23-án tízezrek vonultak Pécs utcáin. A tömeg hatalmas erejének köszönhetően vértelenül zajlott a forradalom. A szabadságharc során viszont a Mecseki Láthatatlanok partizánharca több áldozatot is követelt. A forradalmi időszak Pécsett hőstettekben is bővelkedett.

hirdetés

Október 22. – Ezer egyetemista hallatta a hangját

Október 22-én az egyetemi Diákparlamenten felszínre tört a fiatal pécsiek szabadságvágya. Ezer egyetemista vett részt az eseményen, és ahogy Debreczeni László, az ’56-os forradalom egyik legjelentősebb pécsi alakja, a parlament levezetője mondta, a lánglelkű pécsiek a kerítésekről is lógtak a forradalmi beszédek alatt.

Jönnek a tankok
Jönnek a tankok

Október 23. – Nyugalom volt Pécsett

Pécsett október 23-án nyugalom volt, a demonstrációkról lebeszélték az egyetemistákat, akik a rádióból értesültek a budapesti eseményekről. Rozs András, pécsi levéltáros Pécsi Szemlében megjelent cikkéből kiderült, hogy ezen a napon a diákok Nagy Imrének küldtek egy táviratot, melyben elhatárolták magukat a szélsőjobboldali megnyilvánulásoktól.

Október 24. – Az első tüntetések és a munkástanácsok megalakulása

Ezen a napon csak kisebb tömegmegmozdulások történtek Pécs belvárosában. A Széchenyi térre vonult tüntetőket (200-300 főt) a karhatalmi hatóság és a rendőrség szétkergette. Ekkor alakultak meg a városban a munkástanácsok is.

Pufajkásokat népszerűsítő plakát, 1956
Pufajkásokat népszerűsítő plakát, 1956

Október 25-27. – Megmozdul a pécsi tömeg

A munkástanácsok és az egyetemisták ezen a napon összefogtak és együtt vonultak Pécs utcáira. Mindannyian egy jó ügy érdekében akartak tenni – mondta Debreczeni László. Tízezrek töltötték meg a város szívét, a 48-as tértől a Városházáig meneteltek, a kommunista hatalom jelképeit pedig leszedték a házakról, a szimbolikus lyukas zászló vette át a főszerepet. A visszafogott tüntetések estére komolyra fordultak. Létrehozták a Forradalmi Bizottmányt, a tüntető csoportok elfoglalták a városházát, a főpostát, a rádiót, a nyomdát. A hatalom azonban visszafoglalta az épületeket, az intézményfoglalókat egy estére letartóztatták, de – ahogy Rozs András írja – ezzel csak „olajat öntöttek a tűzre: a tüntetések még hevesebb formában másnap is folytatódtak a városban”.

Október 28. – Vértelenül győz a pécsi forradalom

A tömeg hatalmas erejű hangadásának nem tudott ellenállni a hatalom, október 28-ára győzött is a pécsi forradalom, egyetlen lövés nélkül – mesélte Debreczeni László. Az pedig, hogy nem sérült meg senki, mindkét fél érdeme – hangsúlyozta. De nemsokára már jöttek is a szovjetek jelentős túlerővel „rendet tenni”.

A Rákosi címer nélküli trikolor
A Rákosi címer nélküli trikolor

November 4. – A Mecseki Láthatatlanok harca

A szovjet tankok begördülése után néhány pécsi fiatal a Mecsekben folytatta a harcot. Ők voltak a Mecseki Láthatatlanok, akik továbbvitték a forradalom lángját, és Horváth Géza – a „Gazda” – vezetésével rajtaütéseket hajtottak végre a szovjet csapatokon. Ismerték a Mecseket, és támadásaik során kihasználták annak adottságait. Mindössze pár százan voltak. Egyik legfontosabb akciójuk során a Mecsek-kapunál portyázó felkelőcsapat tagjai olajat öntöttek az útra, amin a szovjet tankok lánctalpai nem fogtak, a harckocsik pedig visszacsúsztak. Az egyik ilyen „olajozás” során az egyik tankból kidugta a fejét egy tiszt, amit a felkelők egyike szét is lőtt. A legenda szerint pedig egy Kornyusin nevű parancsnok volt az áldozat.

A megtorlás

A kádári hatalom 1957 március első napjaiban kezdte meg a forradalmárok letartóztatását – írja Rozs András. Több pécsi egyetemi hallgatót letartóztattak, közöttük Debreczeni Lászlót is. Pécsett tartották őket fogva pár hétig, majd a kistarcsai internáló táborba szállították őket. Ugyan sokan már 1957 végén szabadultak, de Debreczeni még több hónapot töltött különböző munkatáborokban. Ami a Mecseki Láthatatlanokat illeti, vezérük november 15-én feloszlatta az ekkor már csak 58 főt számláló csapatot, november 22-én pedig végleg letették a fegyvert, ami azt jelenti, hogy a pécsi forradalmárok ellenállása volt az ’56-os forradalom legtovább tartó harca. A mecseki harcokban közel 30-an haltak hősi halált, és sokan súlyosan megsebesültek. Ma már egy „láthatatlan” sem él.

  • Fóris Béla

    Szégyen, hogy a fityesz-kdnp-s elvtársak 56-ot dicsőítik!