Kemény rockerből lett biorobotikai kutató a pécsi tehetség

Bakancsos, bőrkabátos rockerből doktorandusz hallgató Pisában, Olaszország egyik legnívósabb kutatóintézetben. A pécsi Czimmermann Tamás szakterülete a biorobotika és azzal foglalatoskodik, hogyan lehet a mesterséges látást a mesterséges tapintással összekapcsolni. A világ minden pontjáról kapja a kutatói állásokat a fiatal pécsi tehetség.

hirdetés

– Mit is jelent tulajdonképpen a biorobotika?

– Ez egy elég új tudományág, körülbelül 20-25 éves. Ahogy a neve is elárulja: a biológiát ötvözi a robotikával. A kettő összefűzve pedig a mesterséges implantátumok és anyagok előállítását fedi: úgynevezett okos implantátumokat, műszemeket, protéziseket, amelyek később beültethetőek lesznek emberekbe és állatokba. De a mesterséges növények előállítása is ide tartozik, amik működése egy az egyben utánozza az élő növényét.

Ilyen és ehhez hasonló robotok készülnek Pisában (forrás: santannapisa.it)

– Tudományos pályád alakulásában nagy szerepe van a párodnak is.

– Így van, kettőnk története szorosan összefonódik, immár a menyasszonyom is, hamarosan összeházasodunk. Még 2006-ban találkoztunk a pécsi Rockmaratonon, ahol én bakancsos, bőrdzsekis, kék tarajú rocker voltam, ő is egy vadóc rockercsaj, Stefanov Antónia. Fél évig jártunk együtt. Ő Budapesten tanult – és végzett az orvosi karon, komolyan foglalkozott a neurobiológiával. Később a pécsi egyetemen folytatta az ezzel kapcsolatos kutatásait, így újra összefonódott a sorsunk. Én a PTE műszaki karán tanultam informatikát, ott szerettem bele a robotikába. Mikor Antóniával újra egymásra találtunk, hamar kiderült, hogy van egy közös témakör, ami mindkettőnket nagyon érdekel: mégpedig a látás. Csak őt a biológiai, engem pedig a mesterséges oldala érdekelt inkább.

Akkor ejtett rabul a látás témaköre, mikor egy galériában szemtanúja voltam, ahogy apa és kislánya sétálgatnak a kiállítás képei között, majd hirtelen a gyermek megkérdezte édesapjától, „hogy mi van ezen a képen?”. Csak akkor vettem észre, hogy a kislány vak.

– Hogyan kerültetek ki Olaszországba?

– A párom külföldről kapott megkeresést nemsokára és a Marie Curie ösztöndíj segítségével kijutott Pisába 2016 tavaszán. Ott tizenöt retinakutatót kerestek, három-négyezer jelentkező körül Antónia lett az első. Én is vele tartottam és kerestem az ottani, helyi kutatási lehetőségeket. Végül körülbelül nyolcszáz ember közül harmadikként válogattak be egy tavaly ősszel indult biorobotikai projektbe.

Párjával, Antóniával a Rockmaratonon ismerkedtek össze

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Most kutatómérnökként azon dolgozom, hogyan lehet a mesterséges látást összekapcsolni a mesterséges tapintással. Ma már nem csupán mechanikus műkarokat gyártanak, olyanokat is amellyel érezni tudunk. Viszont ez a tapintás még nincs összehangolva a szem érzékelésével.

Precíziós, mechanikus műkéz tapintó ujjakkal: ez a biorobotika (forrás: santannapisa.it)

– Mik a terveitek a jövőre nézve?

– Másfél év múlva mindketten végzünk a kutatásokkal. Időközben sok megkeresést kaptunk a világ több pontjáról. Úgy döntöttünk, vagy Kanadában, vagy Amerikában, esetleg Svájcban folytatjuk. Amíg fiatalok vagyunk, csinálni szeretnénk amihez értünk, tanulni, kutatni.

A családi életet csak Pécsen tudják elképzelni (fotó: Ginevra Dini)

– Magyarországban nem is gondolkodtok?

– De. Ha családalapításra kerül a sor, mindenképpen otthon szeretnénk letelepedni. Magyarországon belül pedig mindenképpen Pécsen. Nekem nagy álmom ide visszatérvén tanítani az egyetemen. Sok oktatóval jó kapcsolatot ápolok a műszaki karon.

Névjegy
Czimmermann Tamás 1988-ban született Pécsett. Alapfokú tanulmányait a Testvérvárosok Terei Általános Iskolában végezte, érettségit a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskolában tett. A PTE Műszaki és Informatikai Karán diplomázott alap- és mesterfokon is. Szabadidejében szeret kirándulni, gyermekkora óta szenvedélye a rajzolás és a számítógépes játékok. Párjával nagy állatbarátok, két kutyájuk is van.