Kenyérre lehetne kenni a punkokat, az összes fesztiválozó közül velük van a legkevesebb gond a Rockmaratonon. A pécsi bulik állandó szervezője arról is beszélt, miért a legolcsóbb rockbuli a maraton, és mit isznak a mai rockerek és punkok.
– Visszafogott külső, mezítelen fejbőr, laza viselet. Az egyetlen, rockerekre emlékeztető viselet rajtad a bőr karkötő, de az sincs szögekkel kiverve.
– Öreg vagyok már ahhoz, hogy rockernek öltözzek. Pár pólóm van még a szekrényben, amiket néha fel is húzok, de szerintem nagyon hülyén néznék ki teljes bőrszerkóban, félig kopaszon, félig hosszú hajjal. Egyébként is introvertált típus vagyok ilyen szempontból; nem adok a külsőségekre, s úgy érzem: nem kell bizonyítanom e módon, hogy rocker vagyok.
– De így legalább nem is rémítesz senkit halálra. Ez a kiöltözött rockerekről, punkokról nem mondható el. Mennyire veszedelmesek valójában?
– Akárcsak engem, a punkokat és a metálosokat is kenyérre lehet kenni. A punkok, rockerek pontosan azok a bulizók, akikkel a legkevesebb gond van; a legjobb fejek. Ezt megerősíthetik bárkinek azok a vendéglátósok is, akik az összes nyári buli alatt kint vannak a fesztiválokon. Nálunk nem balhéznak, nincs nagypofájúskodás, követelőzés. Jó, isznak persze, de nem többet, mint bárki egy hétvégi összejövetelen. És hozzáteszem: itt hat nap alatt, a harmincötezer látogató között nem fogy annyi kábítószer, mint egy sarki diszkóban egyetlen éjszaka alatt, itt nincsenek féllegális dílerek, s minden szempontból biztonságban vannak a gyerekek. Az, hogy megisznak három sört vagy négy kisfröccsöt, meg hozzá egy pálinkát, azt megteszik a szüleik is, vagy bárki az életben egy-egy hétvégi összejövetelen.
– Régebben azt mondták, legtöbbször almabort. Népszerű még?
– Régen nagy divatja volt, de ma már nemigen létezik. Ráadásul káros is, mert nagyon butít, hiszen lehet benne metil-alkohol. Inkább a sör-bor-pálinka trió és a vodka számít ma már klasszikusnak.
– Egyébként te hogyan kerültél kapcsolatba a rockos bulikkal?
– Tizenéves koromban volt saját kis zenekarom. Garázsokban, kisebb helyeken zenélgettünk, s mindig is a rock, a metál stílusa állt hozzám közel. Barátaimmal létrehoztunk egy kisebb kiadót, s ezekben a körökben ismerkedtem meg a Rockmaratont szervező Máté Attilával. Ő kért fel, hogy legyek a segítője 2004-től. A gárda sokat változott, de azért vagyunk páran, akik kitartottak.
– Megteremtettétek viszont a legolcsóbb fesztivált. Tudatos volt?
– Hát hogyne. Ez nem az a fajta fesztivál, amiből hatalmas profitot lehet teremteni. Mindig arra fókuszáltunk, hogy olcsón és jót nyújtsunk. Már tíz éve folyamatosan kérdezgetik tőlünk, miért nem alakítottuk multikulturálissá a fesztivált, hiszen sokkal több embert vonzana, és több nyereséget is termelne. Meghívhatnánk DJ Kukimukit pár százezer forintért ahelyett, hogy igazi nagy neveket csábítunk ide milliókért, de akkor éppen a Rockmaraton lényegét veszítenénk el. Normális zenekaroknak, egy bizonyos látogatói körnek szervezzük a fesztivált. S ebből nem engedünk, ahogy az olcsó bérletárakból sem.
– Idén mik az első tapasztalatok?
– Elővételben több jegyet adtunk el, mint tavaly és tavalyelőtt, ami azt jelenti: komoly létjogosultsága van a bulinak. A hatalmas eső ellenére nem volt komolyabb gond, bár sokat kellett dolgozni a mocsarassá vált talajon. Sikerült viszont helyretenni a fesztivált, s várhatóan már nem lesznek nagy esők.
– A szervező is bulizik?
– Az embereim és én is dolgoztunk a Fishing on Orfűn is, ezért nagyon hajtós volt az építés, az első estét ki is kellett hagynom. A többi napon kint leszek végig, elsősorban dolgozok, de azért megnézek néhány koncertet és megiszok pár sört is, az biztos!
– Az év nagyobbik részében mivel telnek a napjaid?
– Részben a főállású munkámban is fiatalok életét szervezem, hiszen történelmemtanárként dolgozom ott, ahol én is tanultam, az Árpád gimiben. A bölcsészkar elvégzése után már tudtam, hogy ezt akarom csinálni: óriási feltöltődést ad, s jólesik – ezt szerénytelenség nélkül állíthatom –, hogy isszák a gyerekek a szavaimat. Hosszú távú terveim között is éppen ezért a tanítás folytatása szerepel.
– Rockmaraton azért lesz jövőre is?
– Nagyon bízom benne. Jövőre nehezebb lesz ugyan azzal, hogy a dohányipari cégek már nem támogathatnak fesztiválokat, de szóbeli ígéretünk van egy önkormányzati segítségről. Azon leszünk, hogy jövőre is létrejöhessen a buli.
