Katarzis erejű legyen a nevetés és a sírás is – vallja Nagy Bandó András, aki az utóbbi években tucatnyi gyermekkönyv mellett nagyregénnyel is jelentkezett. Most újabb Toscana-kötettel, társszerzőként egy olvasókönyvvel, kiadóként művelődéstörténeti újdonsággal rukkol elő.
Megrendítő erejű, Sosemvolt Toscana című kötete öt év alatt tíz kiadást ért meg, s huszonhatezer példányban kelt el. Középpontjában az emberi élet két meghatározó élménye, a születés és elmúlás kérdésköre áll. A főszereplő, Halász Bódog története most egy új kötettel egészül ki – a Vár rád Toscana dedikálással egybekötött díszbemutatója április 16-án (rossz idő esetén 17-én) lesz Orfűn, a Medvehagyma Napok keretében.
– Mindkét regényem cselekménye abban a három hónapban játszódik, amikor Halász Bódog életének végső küzdelmét vívja, miközben unokájának a születésére vár – avat a részletekbe Nagy Bandó András. – S e halálos beteg író, testi-lelki gyötrelmei közepette írni kezd a jövevénynek – ezekből az üzenőfüzetbe lejegyzett, naplószerű levelekből áll össze a Vár rád Toscana. Picit olyanok, mint Mikes Kelemen levelei az elképzelt nagynéninek: nemcsak annak az egyetlen, megszólított embernek szólnak. Az olvasó az én regényemet lapozva is úgy érezheti: neki címezték.
– Miről esik szó benne?
– Az egyik legfontosabb momentum: az emlék-nélküliség. Aki meghal, azzal emlékek vesznek el, sokszor végérvényesen. Miközben épp arra vágyunk, hogy mindazt, amit családi örökségként, ereklyeként a szívünkben hordunk, vagy egy levél, dédelgetett tárgy formájában emlékként őrzünk, továbbadhassuk. Az író szerencsés: nem lesznek porrá az emlékei, ha leírja őket. Halász Bódog is így akarja átadni születendő unokájának mindazt, amit az elődeitől kapott. Egy görög bölcsesség szerint filozofálni annyi, mint élni tanulni; élni tanulni annyi, mint halni tanulni. Tisztában kell lennünk a halandóságunkkal. Halász Bódog személyében sikerült megrajzolnom egy olyan egyéniséget, aki bármelyikünk ismerőse, rokona lehetne. S nekem, a kitalálójának is erőt ad, példát mutat, bátorít. Úgy írtam meg őt, ahogy – ha eljön az ideje – magam is halni szeretnék.
– Írói hitvallásának fontos része az olvasás megszerettetése. Saját kötetei mellett most társszerzőként egy tankönyv révén is segíti ezt.
– Lexi már olvas címmel jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadónál egy olvasókönyv, Madár Eszter rajzolta, Csabay Katalinnal közösen írtuk. Sok régi és új versemet tartalmazza. Egyik nagy erénye, hogy játékosan tanítja a gyerekeket. A legfontosabb, hogy ne kényszerből olvassanak, hanem élvezettel, kíváncsisággal. Egy mecsekszentkúti kisfiú, Andriska hallotta az egyik versemet, és azt a kötetet kérte ajándékba az édesanyjától, amiben megjelent. Dedikált példányt küldtem neki, azóta ki sem lehet venni a kezéből, még az osztálytársainak is eldicsekedett, hogy ezt a ,,Bandó bácsitól” kapta. Hiszem, hogy így lehet olvasásra szoktatni a kicsiket.
– A Szamárfül Kiadó egy hiánypótló kötettel is jelentkezik.
– A fejlődés természete – Civilizációk című könyvében Gazdag László, a PTE docense a kezdetektől napjainkig dolgozta föl civilizációnk történetét olvasmányos módon, érdekfeszítően. A pécsi és szekszárdi fiatalság egyetemi tankönyvként fogja használni, de mindenki haszonnal forgathatja. A japán katasztrófa kapcsán ismét rádöbbenhettünk, milyen törékeny bolygón élünk. Egy pillanat alatt semmivé lehetünk az emlékeinkkel együtt. De nem szabad föladnunk. Ahogy egy haikumban írtam:
Csak a megállni
tilos tábla buzdít a
földrengés után.
