Újabb német díjra jelölték Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét

Újabb német díjra jelölték Németországban Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét, a Brücke Berlin nevet viselő elismerés lehet sorban a harmadik rangos irodalmi díj, amelyet a németül alig egy hónapja megjelent alkotásnak ítélnek oda.

A kétévente adományozott kitüntetést a BHF Bank a Goethe Intézettel, a Literarisches Colloqium Berlinnel és a Porosz Kulturális Örökség Alapítványával közösen adományozza kiemelkedő német fordítással megjelenő kortárs közép-európai kötetek elismeréseként. Az idén június 5-én adják át Berlinben. A jelöltek ötös listáját a lipcsei könyvvásáron jelentették be, ahol ahol díjazták is a Párhuzamos történetek február közepén megjelent német fordítását; Christina Viragh kapta meg a könyves fesztivál 15 ezer euróval járó műfordítói díját a Nádas-regénnyel végzett munkájáért.

A magyarországi születésű, jelenleg Rómában élő svájci író, műfordító egy másik elismerést is kiérdemelt; Offenburg önkormányzata a napokban jelentette be, hogy ugyancsak a Párhuzamos történetek német változatának jár az idén a város szintén 15 ezer euróval járó úgynevezett Európai Műfordítói Díja.

Christina Viragh az MTI-nek szombaton Lipcsében elmondta: korábban is fordított Nádas-műveket, de a Párhuzamos történetek németre átültetésére vonatkozó felkérésen el kellett gondolkodnia. Nádas 18 évig készült regénye “nagyon hosszú, nagyon nehéz könyv”, amelynek a fordítására “nem ugrik rá az ember rögtön”. Végül csaknem 5 évig kizárólag a Nádas-regénnyel foglalkozott, főmunkaidőben fordította a magyarul bő 1500, németül pedig több mint 1700 oldalasra sikerült könyvet.

Voltak “pillanatok, amikor nagyon fáradt voltam, és elegem volt az egészből, de nem bántam meg a döntést” – mondta Viragh. Hozzátette: a Párhuzamos történetek “fontos, nagy könyv”, amilyet “Európában már igen ritkán lehet olvasni”, ezért “muszáj volt lefordítani, egészen evidens volt, hogy német nyelvterületen be kell mutatni”.

A lipcsei és az offenburgi elismerés a fordítót tünteti ki, a Brücke Berlin-díj viszont a szerzőnek és a fordítónak egyaránt szól.

Alkotó és fordító viszonyáról Nádas Péter az MTI-nek Lipcsében elmondta: “a fordító rettenetesen áldozatos munkát végez, Németh László ezt gályarabságnak nevezte”. A fordító “hozzá van kötve nemcsak az eredeti szöveghez, hanem a személyhez is, ugyanakkor két kultúra között kell hajóznia”, ráadásul nem csupán nyelvi, hanem szellemi értelemben is, hiszen a fordítónak mindkét kultúráról “óriási műveltséggel kell rendelkeznie”. A fordító “jóformán jobban ismeri a szerzőt, mint a szerző saját magát, (…) mert nincs olyan részlet, amelybe nagyon mélyen bele ne kellene mennie”.

Hangsúlyozta: “világos, hogy Christina Viragh azért kapta meg a két díjat egymás után, mert ezt a feladatot kiválóan végezte el, és nem egy könnyű, hanem egy elég nehéz anyagon”.