Utazzunk vissza az időben, és nézzük meg, mi történt Pécsett évtizedekkel ezelőtt Karácsonykor! Apró, de nem mindig boldog ünnepi morzsák ezek, pillanatképek az ünneplő város múltjából, melyek nagyon szép képet adnak az elmúlt időszakok pécsi mindennapjaiból, a közhangulatból és a városi karácsonyozások mikéntjéről.
A sárszínű pécsi hamis kenyér karácsonya
Kezdjük egy igencsak szórakoztató karácsonyi hírrel az 1947-es Új Dunántúlból. A történet a következő: karácsony előtt Pécset elárasztották hamis, gagyi, „ragacsos és sárszínű” kenyérrel.
„A dolgozók joggal elégedetlenek a sárszínű, ragacsos kenyérrel. Most a vegyvizsgáló intézet megállapította, hogy számos pécsi pék a megengedettnél jóval több kukoricalisztet kevert a kenyérbe. A város vezetősége most erélyes eljárást indít a visszaélő pékek ellen. Karácsonyra a kenyér minőségének nagyfokú javulására számíthatnak a pécsi dolgozók” – írja a lap.
Ma jót nevethetünk a következő történeten, de ha egy kicsit beleképzeljük magunkat az akkori pécsiek helyzetébe és életébe, már nem olyan vicces a dolog, hiszen a háború utáni éhínség közepette borzasztó lehetett ilyen kamukenyeret enni pár nyerészkedő pék miatt.
Több mint ezer prémgalléros bakfiskabát és 2 ezer mázsa szaloncukor a pécsi üzletekben
Nézzünk be kicsit a pécsi boltosok és vállalkozók karácsonyi mindennapjaiba! 1959-ben például a legforgalmasabb napnak számító aranyvasárnap elég lapos volt. De vajon miért? A válasz a következő: „Ez a tény valószínűleg a pihenőnap eltolódásnak tudható be, mert minden kereskedelmi vállalat túlteljesítette a karácsony előtti héten a tavalyi év hasonló időszakában elért forgalmat”. Némi konkrétum a karácsony előtti pörgésből:
„A Pécsi Ruházati Bolt üzleteiben a karácsony előtti héten 9 millió 200 ezer forint értékű árut adtak el, ez több mint egymillióval több, mint tavaly ilyenkor. A Kossuth Lajos utcai 10-es számú bolt különösen sok kötöttárut adott el. Férfi és női kardigánból, kuliból több mint ezer kelt el, de kapósak voltak a Kínából importált, színes, festett zsebkendők is, amelyekből 1500 darabot hoztak itt forgalomba. Bundacipőből 500 párat vásároltak a boltban. A Színház téri leánykaruha boltban már a januári készleten is túladtak, itt több mint ezer prémgalléros bakfiskabátot hoztak forgalomba. A Csongor férfi ruha szaküzletben a férfi kalapok és filc sapkák fogytak legjobban, ezekből több mint 1500-at adtak el a karácsony előtti héten. A Bem utcai férfi divatáru boltban 2000 férfiing talált gazdára.”
A pécsi Füszért dolgozói is sokat túlóráztak az ünnepek előtti napokban. A szokásosnál több gondot okozott a korabeli beszámolók szerint a déligyümölcs-felhozatal is, melyekből a vártnál nagyobb mennyiség érkezett a megyébe: 1100 mázsa narancs, 200 mázsa datolya, 62 mázsa saját érlelésű banán, 11 mázsa kókusz került az üzletekbe. Szaloncukorból pedig 2140 mázsa állt rendelkezésre, amit meg is rohamoztak a pécsiek és az ünnepi édesség iránt rajongó baranyaiak (és az ezért idezarándokoló tolnaiak).
A túlóra ünnepe
Egy évtizeddel később is a karácsonyi melóról szóltak a hírek. Összesen 1531 bányász szállt le 1969-ben a mecseki szénbányák mélyére, „hogy immár a harmadik decemberi szabad szombat feláldozásával segítsék az országos szénhiány mielőbbi megszüntetését”. Ez a rendkívüli műszak teljesítményben is rendkívülit hozott: délelőtt tíz órakor már 2868 csille tele volt, „5000 tonna plusz-szenet kapott a Mecsektől a magyar népgazdaság”. Kemény idők voltak, és ez ki is derül a beszámolóból:
„A mecseki bányászok nemcsak a karácsonyt megelőző nap délelőttjét áldozták fel, de számosan az ünnep előestéjén is munkahelyükön lesznek, a délelőtti termelőműszakot ugyanis fenntartó műszakoknak kell követniük. Az elmúlt napok rendkívül súlyos időjárási viszonyai közepette a vidéki bányászok túlnyomó többsége órás késésekkel ért nap nap után haza.”
Egy évvel később sem volt ez másként, 1970 pécsi karácsonyáról az alábbi, kitűnően megírt beszámoló ad kissé szomorú képet:
„A pincér csaknem valamennyi vendéget ismeri. Az ismeretlenekről sem nehéz kitalálni: az oszlop mellett az öreg orgonista, a második boxban a nyugdíjas tanár csakúgy nem akarják otthon egyedül tölteni a karácsony estét, mint a vendégek többsége. Egy népesebb társaság elég sokat ivott már, úgy látszik a kocsmák korai zárórája vetette őket ide. Tóth László, a Nádor kávéház pincére, a második karácsony estét tölti munkában. Az elmúlt évben még nőtlen volt, többnyire azokat osztják be szolgálatra. Az idén már őt is asszony várja az éjféli záróra után. Gyerek azonban még nincs, így esett, hogy karácsony este is dolgoznia kell. Az üvegpulton feldíszített karácsonyfa: a vendégeké. Kint a Széchenyi téren mindenkié a fenyő.”
Pécsi karácsonyfák a máglyán
Az el nem kelt pécsi karácsonyfák 1981-ben máglyahalált haltak. A máglya már december 24-én reggel lobogott az Irányi Dániel téren. A ködös, füstös reggelen egy piros melegítős férfi gondosan ápolt Wartburggal érkezett – írja a helyi lap –, miközben egy kötényes árus szorgalmason dobálta a tűzre a karácsonyfákat. A vásárló egy háromméteres fenyőt választott, az utolsó napon már 80
forintért árusítottak egy ekkora fát.
„Percekig alkudoztak, miközben a kötényes megállás nélkül etette a mind magasabban, ropogva lobogó máglyát, míg fele árban megegyeztek. Azért égetik el a többiek, mert a piaci hatóságok reggel számba vették, hogy kinek mennyi fája maradt és az ünnepek után behajtják az elszállítási költségeket, ha ott találnak egyet is” – írta akkor Lombosi Jenő újságíró.
