Negyvennégy évesen kezdte, de úgy pörög a rúdon, mintha világéletében ezt csinálta volna, trükkjeivel még a fizika törvényeit is meghazudtolja. Tilesch Kata két évvel ezelőtt lett rúdtánc prezenter, azóta már több mint tíz tanfolyamot tartott Pécsett. Kurzusaira leginkább háziasszonyok és átlagos nők járnak, az ő sikereik pedig elfeledtetik Katával a rosszindulatú megjegyzéseket.
– A korodat hallva biztosan sokan felkapják a fejüket, hiszen nem jellemző, hogy valaki ilyenkor kezdjen neki egy új sportágnak. Neked honnan volt ennyi bátorságod?
– Első hallásra elég vakmerő vállalkozásnak tűnhet, de a dologhoz hozzátartozik, hogy világéletemben sportoltam: gyerekként tornáztam és úsztam, majd RSG-t oktattam, később edzéseket tartottam felnőtteknek és gyerekeknek. Tehát az erőnlétemmel nem volt probléma, és szerencsére a nőies vonalam is megvolt, mivel zumbát és latint is tanítottam. Tornász koromban ráadásul a felemás korlát volt a kedvenc szerem. (nevet)
– Hiába minősítették a rúdtánc egyes fajtáját sportágnak, sok a pejoratív megjegyzés még ma is. Neked nem volt előítéleted a rúdtánccal kapcsolatban?
– Nem, előítéletem az nem volt, habár soha nem gondoltam, hogy valaha rúdtáncot fogok oktatni. Természetesen megfordultam én is olyan bárokban, ahol a lányok félmeztelenül tekeregnek a rúd körül, de engem egyáltalán nem mozgatott meg, nem éreztem úgy, hogy ki kellene próbálnom. Egészen két évvel ezelőttig, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy elvégezzem Pirner Almáék prezenteri képzését. Ekkor láttam meg a rúdtáncban a sportot.
– Célját tekintve nem kérdés, de technikailag mi a különbség az éjszakai bárokban lejtett rúdtánc és a sportág között?
– A rúdtánchoz jelentős fizikai erőre, rugalmasságra és állóképességre van szükség. Amíg a sztriptízklubokban az előadás részét képezi a vetkőzés és az erotikus mozdulatok akrobatikus elemek nélkül, addig a sportszintű rúdtáncban az előadó atletikus mozdulatokat hajt végre: felmászik a rúdra, pörgéseket végez és erőelemeket mutat be. Az utóbbi esetben a felsőtest és a törzs jelentős fizikai ereje elengedhetetlen, ami folyamatos, kitartó, kemény edzést igényel.
– Ezt a különbséget a hozzád járó nők, asszonyok férjurai is érzékelik?
– Egy részük igen, másik részük nem. Én azt vettem észre, hogy a pasik hozzáállása a rúdtánchoz vagy fekete vagy fehér. Középút nincs. A „lányaim” egy részének konkrétan titkolniuk kell, hogy milyen sportot űznek, mert az ő partnereik úgy gondolják – és most finoman fogalmazok -, hogy csak a rosszéletű nők táncolnak. Szerencsére vannak tanítványaim, akiket teljes mellszélességgel támogat a partnerük. Ők, ha megtanulnak egy technikát, általában már alig várják, hogy megmutassák otthon. Mert igen, a legtöbb lánynak van otthon sajátja rúdja. (nevet)
– Felmerül a kérdés, hogy ha a rúdtánc ezen formája nem a férfiak lenyűgözésére való, akkor mire fel a falatnyi ruha?
– Természetesen a versenyeken is fontos a nőiesség és az esztétikum. Ám nem csak erről van szó. A krómozott fémből készült rúdnak a legtöbb trükknél tapadnia kell, ezt pedig csupasz bőrfelületen tud leginkább. A gyakorlatok egyébként sokszor nyomot hagynak a testünkön: nem ritkák – főleg eleinte – a horzsolások és kék-zöld foltok.
– A rúdtánchoz testi erőre és nőiességre is szükség van. Mi megy nehezebben a magyar nőknek?
– Véleményem és tapasztalatom szerint az utóbbi. Az az igazság, hogy a magyar társadalom igen matriarchális, nagyon nagy terhet cipelnek a nők, és ehhez hozzá is szoktunk. Mostanra már kódolva van a génjeinkben. A nőnek erősnek kell lennie, fel kell nevelni a gyerekeket, főzni, mosni, takarítani kell, ugyanakkor mi is dolgozunk, és emellett már igen kevés időnk marad lazulni, elengedni magunkat. A görcsösség és a folyamatos erőlködés látszik a mozdulatainkon is. Ám mindemellett azt gondolom, hogy a szándék megvan bennünk, a lányok általában a második óra végén már megkérdezik: Kata, és hogy kell ebből szexisen felállni?
– Egy tízest biztosan letagadhatnál. Nyilván ez a sportnak is köszönhető, de mit teszel még a külsődért?
– Az étkezésemre nagyon figyelek. Minden reggelt egy pohár langyos vízzel kezdek. Ez beindítja az emésztést. A reggelim pedig a következő: megfőzök egy adag zabpelyhet, ehhez hozzáadok szezámmagot, lenmagot, mézet, fahéjat és valamilyen idénygyümölcsöt. Isteni íze van és nagyon egészséges. Ezenkívül odafigyelek az ételek minőségére: ha panírozok, akkor rozslisztben, ha sütök, akkor kókuszzsírban.
– Ha jól tudom, korábban a sporttal párhuzamosan egy másik nagy szerelmednek is hódoltál.
– Igen, a középiskola elvégzése után jelentkeztem a filmművészeti főiskola operatőr szakára, de nem vettek fel. Majd később, amikor a volt férjemmel Kalocsára költöztünk, a helyi tévé megkeresett, és felkértek, hogy dolgozzak náluk mint operatőr. Nagyon élveztem ezt az időszakot, délelőtt forgatások, délután, este edzések. Tévés karrieremet végül a kamera másik oldalán mint műsorvezető fejeztem be.
– Itt véget is ért a médiás pályafutásod?
– Nem, szerencsére a bajai rádiónál mint reggeli műsorvezető még folytathattam. Körülbelül öt évig minden reggel háromnegyed hétkor velem ébredtek a városlakók. Ezt talán még a tévézésnél is jobban szerettem csinálni.
– Végszóként árud el, szoktál otthon a párodnak privát előadásokat tartani?
– Sóvárog, mert az edzőteremben látott már, de itthon még nem mutattam neki semmit. (nevet) Azért nem felejtkeztem el róla, közeleg a születésnapja, úgyhogy hamarosan sort kerítünk egy magánszámra.
