Nem attól vagyunk jó család, hogy mindig mosolygunk

Az Instagram oldalunk által közvetített képpel ellentétben nem mindig fenékig tejfel egy család élete. Otthon általában nincs rend, sokszor nincs elmosogatva, és akinek több gyermeke van az tudja: a gyengéd pillanatokon és a nevetésen túl, a mindjárt-kitépem-a-hajad pillanatokig mindenből kijár. A pécsi dokumentarista családfotóssal, Kölcsey Sárával beszélgettünk, akinek a héten nyílik kiállítása. 

hirdetés

– Mikor került először a kezedbe fényképezőgép?
– Komolyabban akkor kezdtem el fotózni, amikor megszületett az első két fiam. Befektettem egy középkategóriás gépbe, mert érdekesnek találtam megörökíteni a gyerekek pillanatait. Egészen a negyedik fiam születéséig hobbiként tekintettem a fotózásra, majd elkezdtem egyre komolyabban venni. Autodidakta módon tanultam meg a szakmát, majd rátaláltam magára a stílusra, a dokumentarista családfotózásra.

– Négy fiúgyermek? Kemény munka lehet! Máig fotózod őket otthon?
– Igen! Szeretem megörökíteni a nehezebb perceket is, amivel szeretném bátorítani a szülőket, hogy merjenek bátrak lenni, és merjék bemutatni ők is saját családjuk valódi egyéniségét és ritmusát olyan képekkel, melyek nem kifejezetten a közösségi médiának készülnek.

– Mit fed a dokumentarista családfotózás pontosan?
– Ennek a stílusnak az a célja, hogy hiteles képet adjon a családról, megmutassa a nevetést, a megható pillanatokat, de a káoszt is. Mert igenis káosz az élet, annak ellenére, hogy a közösségi médiában próbáljuk a legtökéletesebb arcunkat mutatni. A dokumentarista családfotózás tehát ez az elképzelés ellen megy: a családot a maga dicsőségében próbálja meg tetten érni, akkor is, ha ez nem a meghitt és harmonikus pillanatokat jelenti mindig. Ezt az egyediséget, őszinteséget szeretem a legjobban.

– Valóban a tökéletes család képében próbálunk néha tetszelegni!

– Igen, pedig az esetek többségében nem magazinba illő rend van otthon, a szennyeskosár tele van, nincs mindig elmosogatva, és a játékok szanaszéjjel hevernek, de ettől még a szülők szülők maradnak.

– Továbbmegyek, akkor a leginkább anyák és apák, amikor a reggeli fogmosásnál asszisztálnak, esti mesét olvasnak, vagy hullafáradtan várják a nap végét, míg a gyerekek szétkapják a lakást. Ezeket a pillanatokat szeretem.

Kölcsey Sára

– Ez azt jelenti, hogy egész nap jelen vagy, ha egy családot fotózol?
– Néha még tovább is. Általában előző este érkezem, hogy oldódjon a hangulat, a gyerekek megszokják, hogy ott vagyok én is. Másnap még a család előtt kelek, és jelen vagyok a leghétköznapibb mozzanatoknál is. Tulajdonképpen részt veszek a család életében, játszom a gyerekekkel, beszélgetek a szülőkkel, mindeközben ott van a fényképezőgép a kezemben, és lesem a hiteles pillanatokat. Van, hogy egy fotósorozatot pont a leghétköznapibb, unalmasnak tűnő percek teszik izgalmassá, mint például a fogmosás, a reggelizés vagy a délutáni játék.

– Pénteken, augusztus 18-án 16.00-kor nyílik első önálló kiállításod a Zsolnay-negyedben, a Kemence Galériában, „A gyermeklét elviselhetetlen könnyűsége” címmel. Milyen felvételeket láthatunk majd?
– A kiállításra olyan képeket hozok el, melyek azt mutatják meg, ahogy én látom a gyerekkort, a mai gyerekeket. Ők azok, akik magukban hordozzák az őszinteséget, nem feszengenek, hogy megfeleljenek bárkinek. A kiállítás anyaga ugyanúgy megszólítja a családokat, szülőket, mint azokat, akiknek még nincs gyermekük, vagy tervezgetik a családalapítást.

– Van olyan család, akinél kifejezetten különleges élmény volt a fotózás?
– Van egy induló projektem, melynek keretében olyan magyar családok mindennapjait mutatom be, akik bármilyen formában eltérnek a hagyományos családoktól. Legutóbbi fotózásom során a Zala megyei Paulics családnál jártam, akik teljesen önfenntartó életet élnek egy jurtában. A gyerekek otthon tanulnak, az egész család részt vesz a kertészkedésben és az állattartásban. Borzasztóan megérintett a gyerekekkel eltöltött másfél nap, az ő tisztaságuk és vadságuk, a természet által diktált szabályok és azok betartása.