Siklós és Mohács pusztán városrészei Nagypécs metropolisznak V. Májerszky Róbert festményein. Az 1890 és 1964 között élt autodidakta városképfestő, aki ráadásul színtévesztő is volt, lenyűgöző méretű világvárosként ábrázolja Pécset. Az ő munkásságába enged bepillantást a Kávéházi esték műbarátoknak című sorozat következő rendezvénye március 1-jén 18 órakor a Király utcai Nappali kávézóban, ahol egyik akvarellje egy hónapon át megtekinthető lesz.
Nagy András esztéta, a Janus Pannonius Múzeum munkatársa a megmondhatója annak, hogy a festészet „kismesterei” mi módon gazdagítják például Pécs kultúrtörténetét. Az efféle alkotók feledésbe merült életművét kutató szakember ezúttal igazi kuriózumra bukkant: egy városi írnok akvarelljeire, melyeken folyók és sugárutak szelik át a várost, s a Pécs részeként feltüntetett patacsi gótikus várkastély és egy újvárosi Röneszánsz Képtár csak a legszerényebb építmények közé tartozik.
– Ezeken az 1940-es években festett széles, leporellószerűen összehajtogatható akvarellképeken a valószerűtlen színek egy sosemvolt Pécs átfogó, elképesztő világvárosi ábrándját tarkítják – véli Nagy András. – A kitalált város léptékeit jelzi többek között a „Mohácsivárosban” található, klasszicista kapuval ellátott óriási piramis, mely „a mohácsi csatában elesett egyetemi hallgatók eszményi mauzóleuma”, vagy „Siklósivárosban” a „Hunor és Magor templom, meg a Csodaszarvas szobor az Őshaza téren”, hátterében a Pantheonnal. Pellérden a város számtalan operaházának egyike látható, s ugyancsak itt működik a „Polgárkert és a Népművelődési Akadémia”. V. Májerszky Róbert e különös, jövőbeli Pécset úgy építi fel, hogy a világ nagyvárosainak építészeti múltjából merít hozzá ihletet. Ebben a furcsa „városok városában” jelennek meg Róma, London, Párizs, Bécs és Budapest történelmi műemlékei, templomai, jellemző városképi részletei. Így álmodja meg „Magyarvelencét”, ahol a Szent Márk teret „Fenséges térnek” hívják, és ahol többek között a pécsi gondolásoknak Szent Simonról elnevezett reneszánsz nagykápolnája áll. Mindez égő vörösben, lilában és rózsaszínben, innen-onnan összeszedett, összeragasztott csomagolópapírokon, „Dr. Holitscher Szigfrid királyi jegyző” biankójának, vagy egyéb, általa hazavitt hivatalos városházi papíroknak a hátoldalán.
A március 1-jei kávéházi estén Nagy András Patartics Zorán építésszel beszélget e furcsa fantáziavilágot elénk táró művekről, az est ábrándos hangulatához Bogárdi Aliz hegedűjátéka is hozzájárul.
