Pécs még a szappanok terén is nagyot alkotott!

A 19. század közepének virágzó pécsi iparát a nagy dinasztiák igazgatták: Littke, Zsolnay, Angster, Hamerli és még számos neves család. Viszont egy kevésbé ismert és favorizált ágazat is teret nyert, a nulláról indulva pár évtized alatt nemzetközi nívóra emelkedő pécsi szappangyártás.

hirdetés

A legérdekesebb a pécsi szappangyártásban az, hogy tulajdonképpen Baranyában abszolút nem adottak és ideálisak a körülmények az iparág műveléséhez. Sőt, amikor máshol az országban már virágzott a gyártás, Pécsett alig pár ember foglalkozott ezzel. Aztán pillanatok alatt kinőtte magát a szappangyártás és nemzetközi színvonalú termékek készültek.

Pécsen az első szappanosok a 19. század elején tűntek fel, ekkor még a gyertyamártókkal egy kalap alatt említették a mesterséget. Egy 1813-ból ránk maradt írás szerint Pécsen akkor 48 céh működött – szappanos egy sem.

Az első említésre méltó ilyen munkát végző céh 1824-ben tűnt fel a városban, ahol 1828-ban hét mester dolgozott. Csak az arányok összehasonlítása miatt: 1833-as adatok szerint Pécsen összesen 1692 iparos működött, ebből a szappanosokat 17 szorgos fő képviselte.

A pécsi szappan felemelkedése

1842-ből hallhatunk először Heindlhofer Józsefről, aki sokéves vándorútjai során tökélyre fejlesztette tudását és elsősorban egy gyertyagyár felállítása végett érkezett a városba. 1848-ban már saját telephelye volt a Szigeti úton, viszont a szappangyártás még mindig nem akart gyökeret verni Pécsen. 1853-ban 168 céhes inas tanult a városban, közülük két fő készült a szappangyártásra!

A legmenőbb pécsi szappan, a Schützer

Heindlhofer viszont kitartott, a céhek 1872-es megszűnése után még tovább is fejlesztett. 1876-ban átadta az üzletet fiának, ifjabb Heindlhofer Józsefnek. 1888-ban ért véget a Heindlhoferek baranyai regnálása – igaz, a céget hivatalosan csak 1891-ben törölték a jegyzékből –, mikor a Schützer család vette át a szappangyártást.

Összegezve: fél évszázad alatt egy kis műhelyből nagy gyárat varázsoltak a Heindlhoferek, sikerült a pécsi szappangyártást biztos talajra helyezni, széles vásárlói réteget kialakítani.

A Schützer-gyár, a pécsi szappan fénykora

A szappanos Schützerek története Veszprémben kezdődött, ők Schützer Adolf vezényletével már 1830 körül szappangyártásba kezdtek. Adolf fia, Samu Szigetváron vetette meg a lábát, 1879-ben üzemet alapított, de nem sokkal később Pécsre helyezte át a székhelyét, mikor átvette 1888-ban a boltot a Heindlhoferektől.

Az az év különösen szép volt a pécsiek számára: a Pécsi Országos Kiállításon mind Schützer Samu, mind a neves gyógyszerész, Sipőcz István ezüstérmes lett – ez akkoriban a legnagyobb kitüntetés volt. A pécsi szappangyáros egy óriási gúlát emelt szappanból saját szalonjában.

A Schützer-szappan a Pécset jelképező öt toronnyal

A gyár folyamatosan fejlődött. Minőségében a pécsi szappan könnyedén felvette a versenyt a legnagyobb külföldi gyárakkal is. Egy 1907-es kiállításra Frigyes főherceg mellszobrát készíttette el – természetesen szappanból. Kiállítási aranyérmet kapott érte.

Samu mindkét fia a szakmában képezte magát, Gyulát 1912-ben maga mellé vette az üzletbe és Schützer S. és Fia pécsi szappangyár néven szorgoskodtak tovább. 1921-ben egy testvérgyárat alapítottak Jugoszláviában, 1924-ben pedig érdekeltséget szereztek egy fővárosi csúcscégnél, a Savoy Pipereszappan és Illatszer Rt.-nél. Pillanatok alatt a teljes vezetést átvették, a gyáralapító Samu veje került az élére.

Végül 1931-ben hunyt el a nagy szappanos, fia és veje igazgatták a pécsi és budapesti vállalatokat. A háborús évek alatt a zsidó vállalatok súlyos korlátozás alá estek – szerencsére ez Schützeréket kevésbé érintette. De egy átfogó vizsgálatból kiderült, hogy még a Soroksári Mészhomok és Téglagyárban is részesedésük volt!

A háború után a kommunisták darabolták szét a vállalkozást. Schützer Györgyöt 1948-ban letartóztatták és sikkasztással, feketekereskedelemmel vádolták meg. 1949 tavaszán államosították a szappangyárat. Kapuit bezárták, a gyárépület kiürült.

Szappankészítő asszonyok a 20. század első felében

Kis konkurencia

Mecsek Pipere és Illatszergyár Részvénytársaság

1920-ban szárba szökkent egy másik kezdeményezés. Az akkor szerb megszállás alatt lévő Baranya és Bácska területéről összegyűltek az iparosok és egy szappangyártó vállalkozást hoztak létre, amit áprilisban be is jegyeztettek. A kérészéletű vállalkozást 1922-ben érte a vég: ennek fő oka Baranya korábbi felszabadulása volt, mivel egyfelől minden, így a kereskedelmi viszonyok is visszatértek a régi kerékvágásba, másfelől rengeteg bácskai kereskedő kiszorult a piacról.

Bonyhai Lajos üzeme

Még egy magánszereplő a pécsi szappanosélet színpadán: Bonyhai Lajos debreceni kereskedő 1928-ban érkezett Pécsre, a Klimó utcában vásárolt telephelyet. Miután meghalt a mester, felesége vette át az üzletet. Ő átköltöztette az üzemet a Siklósi útra és kisebb-nagyobb nehézségek árán, de sikerült átvészelni a háborút bezárás nélkül. 1948-ban is a túlélésre játszottak: szövetkezetté alakultak. Szép cirkalmas nevük lett: Mecsekaljai Szappan Vegyi-cikk és Enyv termelő és értékesítő Munkás Szervezet. 1948 júliusában bejegyezték, megkezdődött a szappangyártás – ami tartott decemberig, amikor is végleg leállították a gyárat, a tulajdonos nem akarta a szövetkezet részére átadni drága berendezéseit.

Forrás: Raýman János: A pécsi szappangyártás története