Pécsen érdemes élni

Pécs Város Kulturális Díját hatodszorra adták át a március 15-i városi ünnepségen. Idén Vári Éva Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja, érdemes és kiváló művész vehette át. Elérzékenyülve köszönte meg a városnak a díjat, ami nem felejtette el őt, holott 1992 óta a fővárosban játszik. Vári Éva 1963-tól 1992-ig volt a Pécsi Nemzeti Színház tagja.

hirdetés

– Melyik szerepben érezte magát a legjobban Pécsett?

– Több száz szerepben láthatott a pécsi közönség. Az összes nagy musical főszerepében játszottam a My Fair Lady-től kezdve a Chicagón át a West Side Story-ig. Az összes nagy drámaíró műveiben szerepeltem – Csehov, Brecht, Shakespeare. Nem tudok egy olyat kiválasztani, ami a kedvencem lett volna. Nagy kihívás volt Tennessee Williams Tetovált rózsájában szerepelni. Spíró György Kvartett című darabjával pedig bejártuk Amerikát, Finnországot, Romániát. Több mint kétszáz alkalommal játszhattam el a szerepet. Talán mindig azt a szerepet élveztem a legjobban, amit éppen játszottam.

– Kik hatottak leginkább önre pályafutása során?

– Az emberre rengetegen hatnak a pályája során. Rám mindenki hatott: az összes kollégám. Úgy gondolom, az ember mindenkiből és mindenkitől tanul, jó vagy rossz hatással van rá. De úgy ahogy a jót, a rosszat is meg kell köszönni, hiszen abból tanulunk. Pályám során a legcsodálatosabb partnerekkel játszhattam együtt, úgy mint Haumann Péter vagy Kulka János, Pécsett Sólyom Kati, Füsti Molnár Éva, Unger Pálma.

– Tud említeni egy olyan darabot, ami fontos szerepet játszott az életében, amire szívesen emlékszik vissza?

– Kulka Jánossal hat évig játszottuk Alfieri Hat hét hat tánc című kétszemélyes darabját. Egy ilyen műben a színész nem önmagával, a partnerével játszik, így nagyon fontosak azok az impulzusok, amiket egymástól kapunk. Márpedig hat év rengeteg idő, emberileg és szakmailag is rengeteget változunk, ennek ellenére tökéletesen működtünk együtt.

vári éva2
Meghatottan vette át Vári Éva a díjat

Ezek olyan önismereti szerepek, melyek során rácsodálkozunk olyan tulajdonságainkra – legyenek azok pozitívak vagy negatívak –, melyekről nem is hittük volna, hogy léteznek bennünk.

– Kinek a bőrébe bújt legtöbbször?

– Hosszú évtizedekig Edith Piaf volt a zsánerem. Őt játszottam legtöbbször életem során. Nem ez volt az a szerep, amit a kedvencemnek neveznék, de nagyon jó érzés volt énekelni a sanzonokat. Annak ellenére, hogy már több éve abbahagytam, a hónap végén még előadom Londonban, az ottani magyarok kérésére.

– Hol láthatjuk most a fővárosban?

– Rengeteg fantasztikus darabban láthat a közönség. Kiemelném az Aranytó című darabot, ahol Benedek Miklóssal játszom, illetve Molnár Ferenc Testőrjét ahol parádés szereposztásban, Eszenyi Enikővel, Stohl Andrással, Kern Andrással állok színpadra.

vári éva3
“Én mindenre és mindenkire emlékszem”

– Milyen gyakran jön Pécsre?

– Amilyen gyakran tudok, én jövök. Több évtizeden át Pécsett éltem, pécsi polgárnak, igazi pécsinek érzem magam most is, annak ellenére, hogy a közönségnek már rég búcsút mondtam. Nyaranta sokat időzöm a városban, és év közben is hazajövök az itteni kis házamba.

– A három itt töltött évtized alatt miért maradt végig Pécsen?

– Nagyon sokszor lett volna lehetőségem továbbállni, több helyre hívtak, de engem megfogott Pécs. Jól éreztem magam a városban, úgy gondolom, vannak még olyan helyek a fővároson kívül, ahol érdemes élni. Itt olyan lehetőségeket és szerepeket is kaptam, amiket úgy érzem máshol nem játszhattam volna el. A Pécsi Nemzeti Színháznak több tagozata is van, sok műfajban kipróbálhattam magamat. Végül addig addig győzködtek és hívtak, míg végül beadtam a derekamat és Budapesten kezdtem játszani. De így, a több évtizedes búcsú után még jobban meglepett a díj, amit átvehettem, még nagyobb megtiszteltetésnek érzem. Ezek szerint a város még emlékszik rám!

Névjegy
Vári Éva 1940-ben született Nagykanizsán. Érettségi után, 1958-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte pályáját. 1963-ban érkezett Pécsre. 1992 óta a Budapesti Kamaraszínház tagja. 1973-ban szerepelt először filmben. 1968-ban házasságot kötött Haumann Péter színművésszel, 1973-ban elváltak.
Díjai: Jászai Mari-díj (1984), Érdemes művész (1988), Kiváló művész (2003), Kossuth-díj (2009)