Tudta, hogy Pécsnek volt még egy reptere?

A Pécs-Budapest járat népszerű volt

Ha valaki a pécsi repülőtérről hall, minden bizonnyal a pogányi légibázisra gondol. Pedig Pécsnek volt egy másik reptere is, amely helyén ma egy teljes városrész áll: Uránváros. Az elhunyt pilóták emlékét az egykori kifutópálya szélén szobor őrzi, amit szerdán meg is koszorúztak.

hirdetés

Ahogy erről korábban olvashattak honlapunkon, Pécsett a repülés kis túlzással már az első komolyabb gépekkel egy időben megjelent, a pécsi repülőteret az első világháború után alakították ki a mai Uránváros területén. Sőt, egy időben repülőszázad is állomásozott Pécsett, és volt belföldi légijárat is.

Lóversenypálya és reptér – ez volt a mai Uránváros területén

A II. világháború után egyre nagyobb volt a repülősélet Pécsett, a negyvenes évek legvégén újra beindult a Pécs-Budapest, majd az ötvenes években a Pécs-Szeged légijárat is (a határ közelsége miatt ugyanakkor a sportrepülést betiltották, valószínűleg a kommunista hatalom attól félt, valaki csak egy másik országban száll le). Az ötvenes évek közepén már egyre több emeletes ház épült a környéken, lassan kezdett kialakulni Uránváros, így a repteret Pogányba helyezték át.

A Magyar Veterán Repülők Egyesületének pécsi csoportja 1992-ben azonban éppen az egykori repülőtér kifutópályájánál állított szobrot a világháborúban hősi halált halt, illetve kötelességteljesítés közben elhunyt pilóták emlékére, az emlékművet szerdán koszorúzták meg Uránvárosban.

Fehér Endre és Decsi István a megemlékezésen

Fehér Endre, a Magyar Veterán Repülők Egyesülete pécsi csoportjának elnöke beszédében felidézte a 25 évvel ezelőtti szoborállítás történetét, nehézségeit. Decsi István alpolgármester, aki egyben a térség önkormányzati képviselője is, köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak az emlékmű elkészültéhez, gondozásához.

– Fontos, hogy emlékezzünk azokra a hősökre, akik a legdrágábbat, az életüket adták a hazáért – fogalmazott beszédében Pécs alpolgármestere a szerdai ünnepségen.

25 éve így zajlott le az emlékmű átadása:

  • Lajos Szalay

    Köszönöm az ismételt meg nem hívást!

  • Helstáb Eszter Radó

    Én itt nőttem fel. Nagyon sokat játszottunk a környéken. Mi igazi gyerekek voltunk, igaziból játszottunk. Ha jóidő volt kimentünk, délbe ebéd és azután addig amig a lámpákat fel nem kapcsolták , játék. Azután másnap megint. De jó is volt. Iskolaidőben este 6-ig. Utána tanulás.