20 C
Pécs
csütörtök, május 2, 2024
KezdőlapJuniorBogos Csaba: Most tizenhét éves vagyok

Bogos Csaba: Most tizenhét éves vagyok

Ősz van, és lehet tán, hogy nem erre vártam.
Itt az iskola, újra tanulhatok az órákra jó sokat,
És megint magolhatom az új angol szavakat alkonyat.
Táskámba gyűrött füzet, és abban még kevés iromány,
De biztos vagyok benne, hogy megtelik az a tanév során.
Matekórán az iskolapad alatt a telefonom rezeg éppen,
Kínoz a függőség, és úgy érzem, muszáj most ránéznem.

Egy értesítés jött.
A mama a Facebookra egy elég régi családi fotót posztolt,
Nem vagyok rajta, de megjelölt, ez nem volt túl átgondolt.
Szegény, ezt a számára bonyolult virtuális világot nem érti,
Megvan ő a szerény kis otthonos életével, és ezzel is beéri.

Ő már nem stresszel különböző dolgozatokon, érettségin,
Csak szinte újra megélve gondolkodik meseszép emlékein.
Nincs benne már düh, bosszú és sok más negatív indulat,
Egy időkapura vár, ami vissza, fiatalkorához mutat utat.

Én viszont sok idézőjeles teher miatt inkább lennék offline,
És szívesebben néznék filmeket otthon, az ágyikómban, online.
Minek menjek a barátaimmal focizni, mikor ott a Messenger,
Majd küldök nekik zabálnivaló képeket az ebédről, Snapchattel.

Lehet, inkább úgy kellene gondolkodnom, mint a mama?
Meghallgatva szavait, hogy mennyire remek a kamaszkor,
Próbáljak élni a mában, nehogy visszavágyakozzak, rosszkor.
Hisz van az a kontraszt, hogy az ember fiatalon felnőtt lenne,
Viszont idősen meg kisgyerek, és ezért bármit megtenne.

Ismerjem fel azt, amikor csak úgy vagyok, és úszok az árral,
Tegyek azért, hogy napjaim szebbek legyenek valami által.
Hisz az élet rövid, és mint most is hallod, tele van közhellyel,
De valóban igaz, rajtad áll mindig, hogy mikor, miképp cselekszel.

Ezért, ha öreg leszek, erre emlékszem:
Iskola volt. Ott az osztálytársaimmal nevettünk sokat,
És újra szórakoztunk a házi feladatokon naphosszat.
Táskámban csupa jókedv és teli boldogság volt pusztán,
De mindig, egyre csak gyarapodott és bővült a tanév során.
Akkoriban matekórán még sokszor a telefonom rezegett éppen,
A mamára gondoltam, és most már nem kellet ránéznem…

Bogos Csaba – Pécsi Apáczai Csere János Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Alapfokú Művészeti Iskola, 11.b

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hírzóna

Abszolút Nő