Az áprilisi forróságban tettünk egy rövid sétát, hogy bebizonyítsuk, a pécsi hölgyek a legszebbek. Legtöbben csak a felsőrészüket dobták le, érdemes a fejünk fölött is nézelődni, megéri a látvány.

hirdetés

Így gondolták ezt a régi művészek is, akik a nők adottságait kőbe vésték az utókornak.

Romváry Ferenc Pécs szobrai című könyvét hívtuk segítségül, hogy bemutassuk a pécsi női szobrokat. 

Borsos Miklós – Napbenéző (1960)

Esztergár Lajos utca 4.

Ez a teltidomú, ruhátlan nőalak nem aratott annak idején osztatlan sikert és elismerést. Ennek magyarázata abban a tévhitben rejlik, hogy a közvélemény a köztéri szobrokban nem egyszerűen csak szobrot lát, hanem egyúttal számon kéri magát az élő figurát is. Az örök tavaszt az ifjúságot az örök asszonyiságot fiatal, erőről duzzadó nőalak személyesíti meg. Maga a figura vérbő, élettel teli.

Bencsik István – Fekvő nő (1964)

Fenyves szálló, Szőlő utca 64.

Nap felé forduló, napozó ruhátlan nőalak. Rugalmas fiatal test, felső részével hátra dől, kezével kitámaszt, fejét egyenesen tartja. A melldombocskák alkotta tömeget a nyakgödör és a combhajlat által kialakított negatív forma ellenpontozza.

Mészáros Mihály – Emberpár (1965)

Tüdőszanatórium kertje

Szabadon álló kezük testhez simuló, ruházatuk szemérmes, semleges mezítelenség, egyfajta közbülső állomás a ruhátlanság irányába.

Fritz Mihály – Szerelem (1976)

Pintér Kert

A művész a magyar szobrászat realista hagyományait követi. Jelentős portréista. Jó karakterizáló képességgel, gondosan mintázza meg modelljeinek arcvonásait.

Konzoltartó nőalakok (19. század vége)

Ferencesek u. 20, Zsolnay Pirogránit

Pécsi Nemzeti Színház

Színház tér 1.

A főhomlokzat legszebb alkotásai, a hármas szoborcsoport, a Diana vadászata című timpanon-dombormű, valamint az emeleti oszlopok közti allegorikus nőalakok pirogránitból készültek, a Zsolnay-gyárban. Pécsi Nemzeti Színház 1894-95-ben épült Steinhardt Antal és Lang Antal tervei alapján. A város mint megbízó külön gondot fordított az épület szobordíszeinek igényességére, a pályázatban kikötötték egyrészt a művészi szempontú minőségi követelményeket, másrészt azt, hogy a szobrok a színházi alapgondolat megtestesülései legyenek.

Allegorikus női figurák (1883)

Király utca 19., Vasváry-ház

Derékig mezítelenek, lent dús redőzetű lepel, lábukon mezítlábas sarú, fejükön babérkoszorú. A színes mázas pirogránit változat a volt Vasváry-villában, a mai MTA székházban van. Az épülethomlokzat pirogránit díszítése, valamint a székház kerti díszei a Zsolnay-gyárban készültek 1883-ban, feltehetőleg Klein Ármin terve alapján.

Matei Aurél – Sellő (1958)

Esztergár Lajos utca 13. – óvoda

Az Uránvárosban nem csak a házak, hanem az iskola és az óvoda kapuja fölé is díszek kerültek. Ilyen ez a sellőt ábrázoló alkotás is.

Garami László – Nő mandolinnal (1959)

Bánki Donát utca 27/a.

Pál Mihály – Életöröm

Olympia étterem, Esztergár Lajos utca 4.

Pál Mihály antikvitást idéző, mitológiai figurákra emlékeztető mészkőből készült domborművei. Két táncoló ruhátlan nőalakot ábrázol, és egy szintén mezítelen nőalak nyújt szőlőfürtöt a hordón ülő férfinak, aki jobb kezében borospoharat tart.

Lesenyei Mária – Tavasz és Nyár (1959)

Esztergár Lajos utca 8.

hirdetés

Hirdetés