Jézus feltámadását követő megjelenésének Lukács evangéliumában részletezett történetét idézik fel húsvéthétfőn a Baranya megyei Bólyban az Emmausz-járás megtartásával. A programot folklórműsorok színesítik.
A kisváros önkormányzatának honlapja szerint a 2011-ben a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére felkerült Emmausz-járás több mint százéves, eredendően bólyi német népszokás.
A program jó idő esetén délelőtti szabadtéri szentmisével kezdődik a pincefalu mellett elterülő Kálvária dombon, majd kora délután a pincesorokon folytatódik: a helyi és környékbeli pincetulajdonosok együtt boroznak családtagjaikkal, rokonaikkal, barátaikkal és ismerőseikkel. A Bólyhoz rokoni, baráti szálakkal nem kötődő érdeklődőket a vendéglátóegységként működő pincészetek várják.
Mindehhez zenés-táncos műsorok társulnak. A Batthyány-Montenuovo Mauzóleumban délután fél háromtól húsvéti koncert lesz a Bólyi Vegyeskar, a Bólyi Zeneiskola diákjai, tanárai, a Bólyi Gondozási Központ Énekkara és Vida Lóránd részvételével. A pincesoroknál a Szajki Biser Tánccsoport, a Bólyi Harmonika Együttes, a Babarci Dorfmusikanten Zenekar és a Borbarátok Zenekar lép fel.
A város Alsó-Tukár részén bábos felvonulást tart az Aranykapu Társulat, a Felső-Tukárnál a Sátorhelyi Néptáncegyüttes szórakoztatja a közönséget. A Darányi Pincénél az Osztálytársak Voltunk zenekar ad koncertet, a Kántor-réten Százévnyi Emmausz címmel fotókiállításra és játszóházba várják a látogatókat.
Azzal, hogy a bólyiak és a környékbeliek a húsvéthétfői ebéd után a szőlőhegyre veszik útjukat, egy bibliai történetre emlékeznek. Márk is utal rá, de a négy evangélista közül egyedül Lukács írja le részletesen, hogy Jézus feltámadása másnapján, húsvéthétfőn a Jeruzsálemből Emmauszba vezető úton találkozott két tanítványával, akik nem ismerték fel benne mesterüket, hanem az ő kereszthalála utáni rejtélyes eltűnéséről számoltak be neki. Jézus felidézte feltámadásának bibliai jövendöléseit, és szólt az előző napok tragikus és csodálatos eseményeiről is. Emmauszba érve rájuk esteledett, ezért tanítványai – Kleofás és Lukács által meg nem nevezett társa – vacsorát és szállást ajánlott fel Jézusnak, amit ő el is fogadott. Csak akkor ismerték fel őt, amikor megszegte kenyerüket, ám abban a pillanatban el is tűnt előlük. A tanítványok nyomban visszafordultak, hogy a megváltó feltámadásának bizonyosságáról hírt vigyenek Jeruzsálembe.
A történet egy másik gyakran idézett mozzanata a tanítványok elkeseredése, akik Jézus elvesztésében mindannak összeomlását látják, amiben addig hittek, és ami jobb jövőt ígért nekik. Akkor még nem értették Jézus küldetését, nem hitték el, amit másoktól már hallottak, hogy a sírban nem találtak senkit, és Jézus feltámadt. Ennek tanulsága, hogy a reményt nem szabad feladni, az ígéret beteljesül.
Lényeges mozzanat a kenyértörés is, amely folytatása az utolsó vacsorának és kezdete egy máig ható hagyománynak: Krisztus az eucharisztia szentségével megtalálta a módját, hogy örökre azokkal maradjon, akik azt hinnék, hogy örökre elszakították őket tőle.
