Nemrég hátizsákunkat megpakolva miniszabadságra indultunk a nem túl messzi Prágába és kis autónk „szülőföldjére”, Mlada Boleslávba, mely egy apró város hatalmas Skoda-gyárral és látványos autómúzeummal, ahol naponta több mint 3000 új jármű készül el. Rengeteg élménnyel tértünk haza, melyről most következzen egy rövid beszámoló és kedvcsináló.

hirdetés

Hosszú út Prágáig – vízibiciklizés a Moldván

Azt hittük, pikkpakk Csehországban leszünk, hiszen csak 700 kilométer a távolság Pécstől. Nem számítottunk rá, de a cseh autópályát épp újítják, időről időre bedugul, így a magyar határtól számítva 3,5 óra helyett majdnem hat óra alatt sikerült leérnünk Prágába, ami finoman szólva kicsit hosszú volt. Arra se számítottunk, hogy elég drága Prága belvárosában a parkolás (8-9000 forintnak megfelelő összeg egy napra). Viszont a külvárosban akár egész hétre találhatunk őrzött parkolót, ahol letehetjük az autónkat, onnan pedig metróval gyorsan a városközpontba juthatunk, ráadásul olcsón.
A belváros gyalogosan bejárható kis túlzással egy nap alatt, de érdemes közben meg-megállni egy sörre, vagy egy kürtőskalácsra, amit a csehek saját specialitásuknak vélnek.

Ha tavasszal vagy nyáron érkezünk a városba, mindenképp próbáljuk ki a vízibiciklizést a Moldván.

Nagyon hangulatos lassan hajókázva a folyón gyönyörködni a város épületeiben, hídjaiban; közben valószínűleg néhány kíváncsi kacsa is oda fog úszni hozzánk.

Kirándulás Mlada Boleslávba vagy más néven Skoda-városba

A Skoda márka kedvelőiként úgy gondoltuk, kötelező meglátogatni a Prágától egy órára található városkát, Mlada Boleslávot, ahol minden a Skodákról szól (mely egyébként csehül azt jelenti, hogy „kár” – ej, de kár). Itt van a fantasztikus gyűjteménnyel rendelkező múzeum, és a gyár is, ahol naponta több mint 3000 új autó „születik”, és több mint 21000 ember, majdnem az egész város a különleges szárnyas-nyilas logójú járművekkel foglalkozik.

A gyárlátogatás során megnézhettünk több munkafolyamatot, a múzeumban megcsodálhattuk egy külön berendezett teremben a Skoda versenyautóit, sőt az „autóvámpírt” is, mely egy 80-as évekbeli szürreális csehszlovák krimifilmben (Vámpír négy keréken) szerepel, aminek lényege, hogy az autó összevissza öldökli az embereket, hogy a vérükből nyerje az üzemanyagot.

Az 1971-es Skoda 110 Super Sport, avagy a vámpír (A kép forrása: muzeum.skoda-auto.com)

Láthattunk felújítás alatt álló régi járműveket is, valamint olyan bicikliket, motorokat, hintószerűségeket, melyek még a márka eredeti neve – Laurin és Klement, a két gyáralapító – alatt futottak. Kiállították továbbá azokat a modellautókat is, melyeket fiatal tervezőtanoncok álmodtak meg meglévő Skodákat tanulmányozva – volt például Fabia-szerű jópofa kabrió –, mint megtudtuk, ezek mind működő autók, csak sajnos nem kerültek sorozatgyártásra. Volt olyan koncepcióautó is, melynek bizonyos paneljei és a logója cseh kristályból készült – melyről szintén híres az ország.

A kis piros a Fabia-szerű kabrió
A halványzöld autó bizonyos elemei készültek cseh kristályból

A gyár- és múzeumlátogatással, angol nyelvű idegenvezetéssel, valamint tesztvezetéssel egybekötött közel háromórás túra mindössze párezer forintnak megfelelő korona volt.

Városnézés Prágában

A városban nézelődve több „célpontot” is kinéztünk, ahová el kellene zarándokolni, ilyen volt a várnegyed, a Cseh Nemzeti Galéria, a Mucha-múzeum, Orloj, az asztronómiai óra, és még sok más érdekesség, melyekről korábban már írtunk.

A különleges asztronómiai óra

A várnegyedbe tartva először a Károly hídon sétáltunk át, melyen, akárcsak Párizsban a Szajna partján, művészek, karikaturisták, ékszerárusok és zenészek várják a látogatókat. Ottjártunkkor egy idősebb urakból álló vidám blues-formációt álltak körbe a turisták, moccanni sem lehetett, nem meglepő módon, remek zenét játszottak.

A Szent Tamás-templom csodálatos mennyezete
Egy prágai érdekesség: a Szent Tamás-templomban található Szent Justus múmiája, akiről egyébként szinte semmit sem tudni

Majd felkapaszkodva a várhoz vezető meredek macskaköves úton közben megláttunk egy „művészellátót”, mely a több mint 200 éves híres Koh-i-Noor Hardtmuth gyár kiváló ceruzáit és egyéb művészeszközeit (pasztell- és olajkréták, festékek, ecsetek stb.) kínálta nagyon jó áron.

A vár mellett található barokk stílusú Stenberg palotában lévő Cseh Nemzeti Galériában pedig többek közt El Greco, Tintoretto, Dürer és Rubens munkáit csodálhattuk meg, a kiállítás anyagai az antikvitástól egészen a 19. századi művészetig terjednek. Maga az épület is gyönyörű kívülről és belülről: díszes stukkókkal, mennyezeti festményekkel, kínai szalonnal. Van egy „titkos kertje” is, pici tóval, kerti szobrokkal, üde növényekkel, ahol nyugodtan elüldögélhetünk egy könyvvel pár óráig.

El Greco Imádkozó Krisztus című képét csodálhatjuk meg itt
A palota kertje

Művészeti kalandozásainkat zárva Prága sétálóutcájától nem messze megnéztük a Mucha-múzeumot, mely a dekoratív női alakokat ábrázoló plakátjairól, festményeiről ismert, rendkívül termékeny szecessziós festő, Alfonz Mucha műveit mutatja be – mindenképp érdemes ellátogatni oda!

A Mucha-múzeum (A kép forrása: prague.eu)

Ételek, hangulat

Néhány szót érdemel a cseh gasztronómia is. Próbáltunk itt is a helyi specialitásokból választani, és elmondható, minden étel, amit ettünk, nagyon finom volt, és gyorsan elkészült. Megkóstoltuk a kétféle gulyást, az egyik egy pörköltszerű és knédlivel vagy zsemlegombóccal tálalt étel, a másik egy leves, de nem olyan, mint a magyar gulyásleves, annál zöldségesebb és fűszeresebb, mi a cipóban tálalt verzióját próbáltuk ki. Ettünk továbbá vadast, ami itt sokkal pikánsabb: citromosabb és édesebb, ez talán bizarrnak tűnik, de mégis jól eltalált, karakteres ízű étel. Helyi specialitás továbbá Csehországban is a bécsi szelet és a krumplisaláta párosa, ezt sem érdemes kihagyni. És persze kóstoljunk meg többféle sört, hiszen az igazán híres az országban.

A kenyérben tálalt leves (A kép forrása: tripadvisor. com)
A pörköltszerű gulyás (A kép forrása: tripadvisor.com)

Egyedüli csalódásunk, ami keserédessé tette az ott töltött néhány napunkat, az a Prágában, a helyiektől tapasztalt mogorvaság, rugalmatlanság és udvariatlanság volt. A legtöbb helyen köszönni sem akartak, sem megköszönni a vásárlást, fogyasztást, egy-két szóból lezavarták a rendelésünket, viszont az éttermi számlákra rá van vezetve, hogy mennyi borravalót illene adni. Mi ezt érzékeltük, általánosítani természetesen nem lehet, de arra érdemes felkészülni, ha Prágába mennénk, hogy nem a meleg vendégszeretetéről híres az amúgy csodálatos, patinás város.

Zsinagóga a belvárosban
A város a lemenő nap fényében

 

Hirdetés