A Meteo Mecsek szerint az égi jelenség már most is látható, de egyelőre csak távcsővel, hiszen még annyira távol van a Földtől az üstökös.
A C/2022 E3 (ZTF) kódjelű üstököst, mely pályaadatai alapján közel 50 ezer év alatt kerüli meg a Napot, tavaly márciusban fedezte fel az amerikai Zwicky Transient Facillity. Utoljára a neandervölgyi ember láthatta akkoriban, mikor Afrikából elkezdett vándorolni Európába, illetve Ázsiába – írta az IFLScience.
Az üstökös január végén, illetve február elején válhat számunka is láthatóvá szabad szemmel.
Február elsején fog hozzánk a legközelebb kerülni, ekkor „mindössze” 44 millió kilométerre lesz az égitest.
Gyenizse Péter, a Zsolnay-negyed planetáriumának előadója és a Planetárium Baráti Kör elnöke szerint várhatóan ez lesz ennek az évnek a legfényesebb üstököse. Lapunkat arról tájékoztatta, hogy elvileg vadásztávcsővel kis foltként láthatjuk majd január végén-február elején, emellett vidéki égen esetleg éppen megpillantható lesz szabad szemmel. Hozzátette azonban, hogy
az üstökösök elég kiszámíthatatlanok, így az is lehet, hogy amikor elhalad a Nap közelében, szétesik.
Minden esetre, a pécsi planetáriumban újra műsorra tűzik az üstökösökről szóló programot februártól – tette hozzá a szakember.
[su_note note_color=”#a7bfe4″ text_color=”#161515″]Az üstökös olyan égitest, amely a Nap körül, általában elnyújtott pályán kering, és annak közelébe érve jellegzetesen fényes kómája és csóvája fejlődik – mindkét jelenség legfőbb oka az üstökösmagot érő napsugárzás. Maguk az üstökösmagok lazán összekapcsolódó jégből, porból és szikladarabokból állnak, méretük néhány kilométertől néhány tíz kilométerig terjed. Az üstökösök keringési ideje változó, néhányszor tíz évtől több száz vagy több ezer évig is terjedhet, miközben némelyikről feltételezhető, hogy csak egyetlenegyszer halad át a belső Naprendszeren, mielőtt kilökődik a csillagközi térbe. (Wikipedia)[/su_note]
