Egyre több pécsi használja ki a külföldi, leginkább amerikai táboroztatás lehetőségét és tanul egyszerre nyelvet, valamint szerez új barátokat és tapasztalatot gyerekekkel való együttműködésről, csapatmunkáról.
Az amerikai gyerektáboroztatásra önkénteseket közvetítő cégek úgy hirdetik az általában két-három hónapig tartó munkákat, mintha a jelentkezők életének legjobb nyári élményét biztosítanák számukra. Két pécsi fiatal, akik korábban részt vettek ilyen programon, meséltek nagy kalandjukról.
Az amerikai gyerektáborokban általában kétféle munkakör közül választhatnak a jelentkezők, lehet kisegítő vagy gyerekfelügyelő. A pécsi Walter Hanna mindkét munkával kapcsolatban tudott mesélni lapunknak, hiszen kétszer járt kint Amerikában táboroztatni és először a konyhán kapott munkát, majd másodszor gyerekek mellett tevékenykedett.
– Én anno azért vállalkoztam az utazásra, mert minden álmom volt eljutni Kaliforniába. Az első jelentkezésemkor úgy éreztem, még nem tudok elég jól angolul ahhoz, hogy gyerekekkel megfelelően kommunikálhassak. Ezért jelentkeztem inkább kisegítőnek és a konyhán kötöttem ki. Jó volt a csapat, és mivel én voltam az egyetlen magyar, esélyem sem volt az anyanyelvemet használni, így a két hónap alatt rengeteget fejlődött a nyelvtudásom. Sikerült annyi pénzt félretennem a fizetésből, hogy utazgathassak, így hatalmas élmény volt az egész. Másodszor már volt bátorságom gyereknevelőnek jelentkezni, és nem is bántam meg, imádtam a kicsiket. Még néhány hollywoodi híresség porontyát is megismerhettük a többi nevelővel. Pénzt nem hoztam haza egyik amerikai munkám után sem, hiszen második utamon egy hétre New Yorkba, egy hétre pedig Miamiba is elmentem – mesélte Walter Hanna lapunknak.
Szintén gyerekfelügyelő, és vízimentő volt nyolc hétig Tóth Ádám, aki egy csalódás miatt akart minél messzebb kerülni itthonról, és meg sem állt Amerikáig a környezetváltozás kedvéért. Őt sem a pénz motiválta, mivel amit a külföldi munkával keresett, azt gyakorlatilag el is költötte utazgatásra. Olyan jó élményekkel tért haza és annyi új barátságot kötött néhány hét alatt, hogy később újra vállalta az utat, bár kicsit más formában.
– Két alkalommal voltam az Egyesült Államokban. Először egy tízhetes táborra jelentkeztem New Jerseybe, ahol két hét volt az előkészítő tanfolyam és nyolc hét a tényleges munka. Fiatal srácokra felügyeltem, velük együtt is laktam egy házban, így reggeltől éjfélig folyamatosan velük foglalkoztam másodmagammal. Emellett dolgoztam a medencénél vízi mentőként és a tábor területén elhelyezkedő kis tavon tett kenus kirándulások alkalmával is felügyeltem a biztonságra. Mikor másodszor elutaztam, már egy olyan sráchoz mentem egy hónapra, akit az első táboroztatáskor ismertem meg. Vele csináltunk egy túrát a keleti parton, aztán két hetet töltöttem a korábbi munkahelyemként szolgáló táborban – mesélte a pécsi srác.
Tóth Ádám azt tapasztalta, hogy a táborban mindenki végtelenül elfogadó volt a többiekkel szemben, szinte utópisztikus harmóniában éltek egymás mellett abban a néhány hétben. Hozzátette azt is, hogy korábban sosem foglalkozott gyerekekkel, így rengeteg tapasztalatot is gyűjtött és nagyon pozitív volt látni, hogy a tábor során csakis az volt a cél, hogy mindenki jól érezze magát. Sőt, az is sokat hozzátett az élményhez, hogy egyedüli magyarként volt a táborban és így a nyelvtanulási lehetőség is adott volt.
