Liszt alászáll, hogy rendet tegyen köztünk

Premierre készül a Pécsi Balett. Igaz, nem annyiból, nem pont az és nem épp úgy valósul meg idei kamarabemutatójukon, ahogy korábban tervezték. Mert mindkét egyfelvonásosuk Liszt Ferenc személye és életműve előtt tisztelgett volna, ám a Haláltánc-variációk című darabról le kellett mondaniuk, a Lisztmánia pedig takarékosabb újratervezést igényelt.

hirdetés

Ám a remek, fiatal alkotókkal dolgozó együttes kesergés helyett inkább bebizonyítja: kreativitásuk szinte határtalan. A nyugati táncszínpadok világhírű mestereivel dolgozó Zachár Lóránd vadonatúj koreográfiát készített, ez lesz a címadó Lisztmánia; az est első részében pedig a Pécsi Balett több mint fél évszázados történetének egyik emblematikus produkcióját, Az iszonyat balladáját tűzik ismét műsorra 23-án este hétkor a PNSZ Kamaraszínházában.

– Példaképemhez hasonlítva én csak a magyar Jirí Kyliánnak szoktam nevezni Zachár Lórándot, aki nagy örömömre immár másodízben készít koreográfiát társulatunk számára – kezdi beszélgetésünket Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója. – Lóránd több mint egy évtizede a modern tánc egyik fellegvárában, Hollandiában dolgozik, ismerik a világ legjobb koreográfusai, és óriási technikai tudás van a birtokában. Azt az ízlés- és mozgásvilágot képviseli, ami az együttesünk arculatává vált: a klasszikus alapokra épülő, modern táncnyelvet.

– Miféle előadást ígér a Lisztmánia?
– Noha 2011-ben volt a jubileumi Liszt-év, zseniális muzsikusunk megérdemli, hogy minden esztendőben ünnepeljük. Nagyon érdekes, izgalmas és humoros egyfelvonásos született, igazából egy fricska a mi elértéktelenedő világunkról. Liszt Ferenc a felhők közül lepillantva látja, micsoda káosz uralkodik a Földön, s két őrangyalának kíséretében alászáll. Meg nem értett groteszk hősként e felszínes világban inkább titkolja művészetét. Komikusan csetlik-botlik, de múzsáját végül itt is megtalálja, s az ő segítségével ébred rá, ki is valójában. A „Lisztomania” egyébként Heinrich Heine kifejezése, s arra utal, hogy Liszt, az 1840-es évekbeli koncertvirtuóz abnormális reakciókat váltott ki, főként hölgy rajongóiból. Meglátván őt, tucatjával ájultak el a nők, s egy-egy hajtincséért még össze is verekedtek. Liszt volt az első ,,celeb” vagy megasztár, aki imázsát tudatosan építette. Ő adott először szólóhangversenyt, s oldalra fordította a közönségnek addig háttal álló zongorát, hogy maga is előnyösebb pózból látsszon. Utánozhatatlan virtuozitásával, mély átélésű játékával egyenesen elkápráztatta hallgatóságát, még ádáz ellenségeit is. S mindezt nem az öncélú magamutogatás kedvéért tette, hanem a művészet erejének és társadalmi megbecsülésének emeléséért.

Humorral, de tiszteletteljesen

– A társulat tagjai első közös munkánk, 2009 óta sokat fejlődtek tánctechnikailag, s az egész csapat sokkal jobban összeérett – meséli friss tapasztalatait Zachár Lóránd, a Lisztmánia koreográfusa. – Első pillanattól szimpatikus volt számomra a szorgalmuk és a lelkesedésük. A Lisztmánia egy kifejezetten humoros darab, épp ezért nagyon kell vigyázni, hogy ne legyen kegyeletsértő, s miközben szórakoztatunk, a kellő tiszteletet is megadjuk.

– Nyilván Liszt-zenére készült a darab.
– Jobbára. De mai muzsika is megszólal benne. Felcsendül a Szerelmi álmok ismert dallama, s annak különböző feldolgozásai, akár dzsesszesebb, latinosabb hangzással is.

– Kik táncolják a főbb szerepeket?
– Szabó Márton és Molnár Zsolt lesz Liszt, mellettük szinte az egész társulat fellép.

– Milyen látványvilág tárul elénk?
– Kiss Julcsi álmodott ötletdús jelmezeket és hangulatos díszletet a produkcióhoz. Liszt-korabeli hangulatot keltő, némi arannyal feldobott, fekete-fehér lesz a díszlet, de benne a mai korra utaló bútorok is helyet kapnak. A ruhák fehérek, és cipzárak segítségével pillanatok alatt átalakíthatók kabátszerű kosztümből miniszoknyás vagy nadrágos összeállítássá. A parókák pedig…, de ezt inkább látni kell!

– Koreográfusként sűrűn járja a világot. Legközelebbi munkája hová szólítja?
– Most vasárnaptól Budapesten befejezek egy koreográfiát, aztán Párizsba utazom április 1-jén Raza Hammadi meghívására. Utána visszamegyek Hollandiába, mert szó van róla, hogy betanítok egy kisebb darabot a Rotterdami Táncakadémián. Elképzelhető, hogy a következő évadban ismét jövök Pécsre.

A Pécsi Balett kamaraszínházi bemutatója érdekes párhuzammal kapcsol össze két egyfelvonásost. Az első részben Eck Imre több mint fél évszázaddal ezelőtti koreográfiája, Az iszonyat balladája lesz látható Szokolay Sándor zenéjére, Kiss Eszter, Dóri István, Kócsy Mónika és Szabó Márton közreműködésével. E sokjelentésű mű mindenkor aktuális. Arra figyelmeztet, hogy a kegyetlenség, az embertelenség foglyaként vergődő örök értékek és igazságok nem semmisíthetők meg, s aki erre tör, maga pusztul el. A Lisztmánia más közegben, s a humor eszközével azt mutatja meg, miként boldogul egy zseniális elme az értékvesztett világban.