Ötven százalékkal több hibát ejt a gimnazista korosztály a kézzel írott dolgozatokban, mint négy-öt évvel ezelőtt.
A tanárok szerint nemcsak a tanulók helyesírása romlott drasztikusan az utóbbi években, hanem a szövegszerkesztéssel is komoly problémáik vannak, ráadásul stilisztikailag is helytelenek az írásaik. Ez elsősorban azért van, mert a diákok többsége a magánéletben szinte soha nem ír kézzel. Helyette okostelefonon vagy számítógépen szerkesztik a szöveget.
Játékos feladatok segítségével gyakorolhatják a helyesírást az alsósok. Ilyen lehet a gyurmázás és a képragasztás is. A kicsik ebben az életkorban tanulják meg gyöngybetűkkel leírni a szavakat. Ilyenkor még megy…
A gimnazistáknak azonban mintha visszafejlődne a kézírása. A pedagógusok arra panaszkodnak, hogy a tanulók szövegei sokszor olvashatatlanok. Egymásra halmozott hosszú, szálkás betűkkel írnak, amiket nagyon nehéz kibogozni. Kapkodnak, nem gondolkodnak teljes mondatokban, sok diák pedig a szöveget sem tudja rendesen tagolni.
Maul Borbála, a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnáziumának vezető tanára megdöbbentő statisztikát mondott:
– Mind a helyesírásban, mind a szövegszerkesztésben ötven százalékkal romlott a középiskolások írásbeli kifejezőképessége a korábbi évekhez képest.
Ez azzal magyarázható, hogy a diákok többsége a magánéletben szinte alig ír kézzel. A pedagógusok többek között azért is küzdenek a romló tendencia ellen, mert az érettségi dolgozatot egyelőre kézzel kell megírni. A kézzel írás ráadásul fejleszti az agy bal és jobb féltekéje közötti összhangot, ez pedig lényeges a nyelv, a gondolkodás, a koncentráció és a memória fejlesztésében.
Ennek ellenére az angolszász országokban már évtizedek óta főként a nyomtatott betűk írását tanítják a gyerekeknek. Az Egyesült Államokban pedig a folyó- és szépírásórák helyett tízujjas gépelést és szövegszerkesztést is tanulnak a fiatalok a harmadik osztálytól kezdve. A felső tagozatosoktól pedig már minden házi feladatot számítógépen kérnek be a tanárok.
