Így mentsünk életet, amíg a mentő kiérkezik! – 1. rész

Bárki kerülhet bármikor olyan kiszolgáltatott helyzetbe, hogy mások segítségére szorul. Sok balesetet szenvedett, vagy beteg embertársunk életét meg lehetne menteni, ha időben megkapnák a szükséges, szakszerű ellátást. Épp ezért a következőkben az Országos Mentőszolgálattal együttműködve mutatjuk be, hogy miként léphetnek hatékonyan közbe a pécsiek egy baleset során, és hogyan menthetik meg a bajbajutottakat.

hirdetés

Ha látunk egy balesetet (vagy ha előttünk lesz rosszul valaki), a legfontosabb, amit tehetünk amíg kiérkezik a mentő a gyors segítséghívás, a pontos kommunikáció a mentőszolgálattal, valamint a szakszerű és hatékony kimentés, amelyet magunk is elvégezhetünk, ha higgadtan és hozzáértően tesszük azt.

Segélyhívás

Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs vezetője lapunknak elmondta, hogy ha nagy a baj – ha látunk egy balesetet vagy rosszul lesz a közelünkben valaki – a legfontosabb először az, hogy a sérültet gyorsan megvizsgáljuk, és ha komolynak véljük a sérüléseit (vagy tüneteit), akkor hívjuk a mentőket. Mielőtt azonban tárcsázzuk a 104-et, vagy a 112-t, fel kell készülnünk a mentésirányító kérdéseire.

Segítsük a mentésirányító munkáját!
Segítsük a mentésirányító munkáját! (kép: OMSZ)

Miután bemutatkoztunk, meg kell tudnunk mondani, hogy mi történt és pontosan hol – például árokba borult egy autó, rosszul lett egy idős férfi. Ezután le kell írnunk, hogy milyen állapotban van a beteg, milyen tünetei vannak, miből áll a rosszulléte. Ha közúti baleset történt, sokat segíthetünk a mentőknek azzal, ha megmondjuk, hogy hány sérültről tudunk, és hogy szükséges-e műszaki mentés. Az utóbbi akkor válik életmentővé, ha például roncsok közé szorult valaki, vagy ha veszélyes anyag, esetleg benzin szivárog a járművekből.

Ha mindezeket az információkat gyorsan, érthetően elmondjuk a mentésirányítónak, a mentők kiérkezési idejét, valamint a sérült szakszerű ellátását rövidíthetjük így le. A mentő megérkezéséig azonban a helyszínen kell maradnunk, és követnünk kell a mentésirányító utasításait.

Kimentés

Győrfi Pál hangsúlyozta, a kimentésnél alapszabály az, hogy a sérültet csak akkor szabad mozgatni, ha az életmentés érdekében az feltétlenül szükséges. Kimentéshez a képen látható Rautek műfogást alkalmazzuk, amelynek menete a következő:

Ezt a fogást érdemes elsajátítani
Ezt a fogást érdemes elsajátítani (kép: OMSZ)

1. Álljunk az ülő vagy fekvő beteg háta mögé – ha a sérült fekszik, ültessük fel és döntsük kissé előre.

2. A beteg hóna alatt nyúljunk át, mindkét kezünkkel fogjuk meg az egyik alkarját (egyikkel csukló fölött, másikkal könyök alatt), majd könyökben hajlítsuk be azt, és húzzuk a mellkasához.

3. Ezt a fogást tartva a beteget húzzuk a közelebbi combunkra, testsúlyunkat pedig helyezzük a szabadon lévő lábunkra.

4. Végül a szabadon lévő lábunkkal aprókat hátralépve, húzzuk el a beteget biztonságos helyre.

Ha esetleg egy autóroncsból emelnénk ki valakit, előtte meg kell győződni arról, hogy a sérült lábai nincsenek-e beszorulva, és hogy a biztonsági öv be van-e csatolva. Ha igen, oldjuk ki, ha pedig van az autóban légzsák és esetleg nem eresztett le, azt ki kell iktatnunk valamiképpen. Ezután kezdhetjük a kiemelést a fenti útmutató szerint.

Betegvizsgálat

Ha öntudatlan beteget, balesetet szenvedett embert találunk kiszolgáltatott helyzetben, a következőket kell tennünk az OMSZ szóvivőjének tanácsai szerint. Lépjünk oda a beteghez, szólítsuk meg, óvatosan rázzuk meg a vállát, próbáljuk felébreszteni.

Orstzagos_Mentoszolgalat_3_het
Így csekkoljuk le a légzését a betegnek (kép: OMSZ)

Ha a beteg nem reagál, nem ébred fel, kiáltsunk segítségért, keressünk valakit, aki tud segíteni. Közben ellenőrizzük a légzését úgy, hogy a beteg fejét kissé hátraszegve arca elé hajolunk 10 másodpercre. Ez azért fontos, mert így láthatjuk és hallhatjuk, valamint arcunkon is érezhetjük a légzését (vagy annak hiányát). Ha a beteg jól lélegzik és nincs jele durva sérülésnek, jöhet a stabil oldalfekvésbe helyezés és a mentők kihívása.

A stabil oldalfekvésbe helyezés menete (kép:OMSZ)
A stabil oldalfekvésbe helyezés menete (kép:OMSZ)

A stabil oldalfekvés az elsősegély egyik legfontosabb életmentő műfogása. Azért fontos, mert biztosítani lehet vele az eszméletlen sérült szabad lélegzését, hanyatt fekvő helyzetben ugyanis a nyelv hátracsúszhat, illetve a nyál, vér és hányadék is elzárhatja a légutakat.

Ezeket a lépéseket kell követni:

1. Ellenőrizzük, van-e az áldozat szájában idegen test vagy műfogsor.
2. Az áldozat fekvésben közelebb eső karját helyezzük a testéhez egészen közel, illetve gyűrjük a combja alá.
3. A másik karját húzzuk a mellkasa előtt maga felé, majd a távolabbi lábát tegyük keresztbe a közelebbi fölött.
4 – Egyik kezével támasszuk a beteg fejét, a másikkal a távolabb eső csípő táján markoljuk meg ruházatát, s görgessük a testét magunk felé.
5. Ismét győződjünk meg arról, hogy a beteg feje megfelelő helyzetben van-e, és a légzése kielégítő-e.
6. Hajlítsuk a sérült felül lévő karját kényelmes helyzetbe úgy, hogy az felsőtestét támassza, majd a felül lévő lábával – térdben hajlítva – támasszuk meg a test alsó felét. Ezután óvatosan húzzuk ki törzse alól a beteg alul maradt karját, és hátul helyezzük a test mellé, ezzel megakadályozzuk, hogy a beteg esetleg ismét a hátára gördüljön.

Ha nincs légzés, a mentő hívása után azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést. Az újraélesztésről következő cikkünkben olvashat.