A belvárosban sétálva egymást érik a különféle emléktáblák és műemlékek, szobrok, nemzeti ünnepeink, nagyjaink előtt tisztelegve. Nemsokára viszont újabb két látványossággal gyarapszik Pécs központja.
A trianoni kereszt
A trianoni emlékmű tulajdonképpen félig új csak: létezéséről alig tudtak a pécsiek, hiszen a 2007-ben felállított fakereszt a Pius-templom kertjében volt „eldugva”. Két erdélyi származású fafaragó, Barics József és fia, ifjabb Barics József készítette.
Nem a legjobb ötlet volt ott elhelyezni az emlékművet, mert a helyszín abszolút nem volt alkalmas sem kisebb, sem nagyobb megemlékezések, ünnepségek megtartására.
Számtalanszor Pécs-Vasason történt a központi megemlékezés a Nemzeti Összetartozás Napján, trianonra emlékezve, de a Zsolnay-negyed is helyszíne volt már ünnepségeknek, ahol egy tölgyfát is elültettek, szimbolikus kopjafákat helyeztek el.
Több mint tíz éve a Történelmi Vitézi Rend és az 56-os Szövetség kezdeményezte a kereszt felállítását és most is ők vették kezükbe az ügyet, kérvényezve a megyéspüspöktől az engedélyt az áthelyezéshez. Az önkormányzattal és a Városi Főépítészettel egyeztetve állapodtak meg a helyszínt illetően, az Aradi Vértanúk útja – Hunyadi János utca kereszteződésében, az Alagút felett.
A két és fél méter magas fakereszten a TRIANON felirat alatt kis könnycseppek jelképezik a gyászt, a fájdalmat; a függőleges ágon lévő tűz szimbóluma viszont az emlékezést és a kitartást.
A Hortobágyra elhurcoltak emlékműve
A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete az ország több helyén is indítványozta már emlékművek felállítását is.
Most Pécs is gazdagodhat eggyel, a környékről az Alföldre elhurcoltakra emlékezve. Hiánypótló gesztus ez a kommunista diktatúra ezen áldozatai felé, mivel itt még nem voltak kifejezetten nekik szóló megemlékezések – most ezen fog változtatni az emlékmű. Az emlékműnek a Szentágothai sétány ad helyet, ami a Kálvária utca déli felén, a várfal mellett fut végig.
A legalkalmasabb művész vállalkozott a feladatra, hogy elkészítse az alkotást: Szatyor Győző Koós Károly-díjas faszobrász és grafikus családjával együtt áldozata volt az ötvenes évek kitelepítéseinek.
A hortobágyi munkatáborokat, a magyar gulagokat, az ötvenes évek elején állította fel a kommunista vezetés. 1950 és 1953 között mintegy tízezer embert telepítettek ki az Alföldre, mindenfajta hivatalos indoklás nélkül.
Állami gazdaságokban végeztek kényszermunkát emberhez nem méltó körülmények között, a Nagykunság, a Hortobágy, a Hajdúság egyes területein.
1950. június 23-án kezdődtek meg a kitelepítések, főleg az ország nyugati és déli vidékeiről. Szenvedéseiknek Nagy Imre vetett véget, 1953-ban amnesztiát hirdetett. Ám ingatlanjaikat, vagyontárgyaikat sosem kapták vissza, később is csak segédmunkára lehetett őket alkalmazni.
Egy fakereszt állít majd emléket Pécsen az áldozatoknak, a szárnyas oltárra hajazó mű három méter magas és mintegy két méter széles lesz. A fakereszt melletti két „szárnyon” a munkatáborok helyei vannak felvésve, illetve az elhurcoltak létszáma: 918 fő.
Úgy örülnék egyszer egy olyan emlékműnek vagy emléknapnak, ami mondjuk a kapitalizmus vagy a Horthy-rendszer áldozatainak szól. (Előbbi még mindig szedi áldozatait.)
A történelminek nevezett vitézi gittegylet meglopott, ellopták a királyi vitézi rendbe leadott okmányaimat és hazug módon arra hivatkoztak, hogy nem tudják, hogy mi lett velük. Hazug tolvaj banda, de a királyi sem különb hisz az is tele van volt bolsikkal.