Szép tavaszi időben tartották meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójára szervezett városi ünnepséget Pécsett, nem csoda, hogy nagyon sokan emlékeztek közösen a márciusi ifjakra.
A március 15-i városi megemlékezés a 48-as téren a Petőfi szobornál kezdődött délután, ahonnan aztán lovashuszárokkal vonultak át az ünneplők a Kossuth térre. A többszáz összegyűlt előtt Péterffy Attila polgármester mondott beszédet, amelynek elején felidézte az 1848 márciusában történteket.
– Egészen pontosan mi ellen küzdöttek ennek a végtelenül dicsőséges időszaknak szikrát adó magyarok? Mi lökte a karjukat, majd később a kardjukat a magasba? Mi ellen harcoltak az életüket is feláldozva a márciusi ifjak? Kik voltak ők? Mi volt a céljuk, mit akartak elérni – tette fel a kérdést a polgármester, majd sorban válaszolt is ezekre, de érezni lehetett az áthallást a 176 évvel ezelőtti események és a jelen Magyarországa között. – Elsők között a külhoni befolyás ellen küzdöttek a lánglelkű forradalmárok. Az ellen, hogy hazánk életét egy szomszédos ország fővárosából irányították. Egy hosszú asztal másik végéről mondták meg, hogy hogyan is kellene zajlania a közéletnek, és egyáltalán, az életnek a saját országunkban. Küzdöttek a politikai berendezkedés ellen. A feudális viszonyok ellen. Az ellen, hogy a hatalom, az egész ország területe néhány nagyhatalmú báró kezében összpontosul. Hiába próbálták annyian előre vinni az országot, ha ebben a mocsárban bárók, kiskirályok, vármegyék és ispánok ragadós, lusta csápjai húzták vissza őket. Hiába volt a tehetség, a tenni akarás, a küzdőszellem, ezt legyőzte a középszer és a középkor.
A vásorvezető felidézte, hogy 1848-49-ben az ifjak békét akartak, és Péterffy szerint ma is erre vágyunk.
– Legyen Béke – jelentette ki a polgármester. – Legyen Pécs a szabadság, a normalitás bástyája, és maradjon is meg annak. Egy kis szigetnek, ahol érték a tehetség, a nyíltság és nyitottság. Hogy miért fontos ez? Azért, mert ma is, megint hívogat a sötétség, kopogtat a múlt. A langyos mocsárból utánunk nyúlnak a ragadós csápok, és próbálják lehúzni, visszarángatni azt, aki tenni tud és akar.
Szerinte ismét választanunk kell, hogy feudális viszonyokat akarunk királlyal, haverokkal, bárókkal, ispánokkal, a „jól van az úgy” kultúrájával együtt, vagy a haladást fejlődéssel, önrendelkezéssel, szabadsággal, civil kurázsival, demokráciával és Európával, az „így is lehet” szemléletével.֨
A polgármester beszéde után következett az ünnepi koszorúzás, és a forradalom hősei előtti főhajtás, majd zenés program vezette le a belvárosi megemlékezést.
