A párkeresés egyik legnehezebb összetevője a randi. Ott vannak a dilemmák: mit vegyünk fel, hová menjünk, mit együnk-igyunk, mennyit mutassunk meg magunkból. És akkor a lelombozó eseményekről még nem is beszéltünk. Megkérdeztünk néhány hölgyet, hogy mi volt a legrosszabb randevú-élményük.
Mitől lesz kínos egy randi?
Akinek nincs kellemetlen randiélménye, az nagyon szerencsésnek mondhatja magát. Ám az, hogy mitől válik rémálommá egy találkozó, az már egyedi eset kérdése, mindenkinél más veri ki a biztosítékot. Lehet ez az exkapcsolatok emlegetése, a túl sok alkohol, a túláradó őszinteség, a rossz öltözet és így tovább. Az alábbiakban olvasóink mesélik el a legkellemetlenebb élményeiket.
A bunkó vol. 1. (Edina, 24)
„Még tizenévesen elvitt az illető pizzázni. Eljött értem, be akartam ülni az autóba, de az anyósülés már foglalt volt: elhozta a legjobb barátját, aki gúnyosan közölte, hogy a kiscicáknak hátul a helyük.”
A bunkó vol. 2. (Judit, 26)
„Egyszer egy testépítő randira hívott egy buli után. A telefonban kérdezte, hogy zavar-e engem, ha csak egy olcsó Suzukival jön majd értem, mert amióta nincs benne egy bizonyos bizniszben, lejjebb kellett adnia. Fehértóra vitt, ahol először sült kolbászt ettünk, majd bevitt egy diszkóba, ahol erőlködött, hogy pálinkázzak. A végén egy kolbászos büfivel mindenkit elijesztett a pult mellől.”
Az unalmas (Edit, 29)
„Volt egy pasas, akinek eleve csak azért adtam meg a számom, hogy gyorsabban szabaduljak tőle, de végül elmentem vele egy randira. Amikor felhívott, épp színházból jöttem, amit megemlítettem neki, mire ő azt mondta, nem érdekli a színház és nem is tud hozzászólni. Már itt gyanúsnak kellett volna lennie. Semmilyen témáról nem akart beszélni: nem szereti a filmeket, nem jár bulizni, nem akart mesélni a családjáról stb. Mindeközben különféle béna indokkal próbált hozzám érni, és ilyeneket mondott: „jaj, ha lenne egy lány, aki főzne rám”. A végén egyezményes randinyelven csak annyit mondtam, hogy majd beszélünk. Sajnos nem tudtam felvenni, amikor hívott, és elfelejtettem visszahívni.”
Állni kell a próbát…(Gabi, 27)
„Én mindig megpróbáltam minél előbb kideríteni, hogy van-e bármi közös bennünk a randipartnereimmel, hogy ne raboljuk feleslegesen egymás idejét. Volt, aki azt közölte, hogy magyarul beszéljek, mikor megemlítettem Ingmar Bergmant, másról pedig kiderült, hogy homofób. Velük nagyon rövidre zártam a találkozót. Azt is szörnyen unalmasnak tartom, ha valaki a számítástechnikai, vagy egyéb szaktudásával próbál meg lenyűgözni.”
Két legyet egy csapásra (Andi, 35)
„Internetes társkeresőn, telefonos találkaegyeztetés után találkoztam valakivel. A helyszínen a megbeszélt időpontban egy tökéletes külsejű srác várt. Majd az étterem asztalánál egy másik fiú, aki majdnem dupla annyi idős volt, mint én, vegetáriánus, ráadásul a randit adó fiú neki akart átpasszolni… Egyik kapcsolatból sem lett semmi.”
Teljes megsemmisülés (Szonja, 30)
„Internetes társkeresőn ismerkedtem meg a pasival. Nem találkoztunk rögtön, fél évig naponta cseteltünk. Nagyon bejött a képek és a stílusa alapján. Összehoztunk egy randit, minden szuper volt, nem volt kínos csend, a pincér finomabbnál finomabb borokat hozott. Úgy éreztem, ez a randi csókkal ér véget. Aztán ránézett az órájára, ami megtörte az estét. Kérdeztem – mivel hétköznap volt -, hogy mennie kell-e, de azt mondta, csak fáradt. Majd megszólalt a telefonja, és a következőt hallottam: „Nem, csak Szonja van itt. Sajnos Tomi beteg lett, úgyhogy a barátnőjével beszélgetek.” Majd odanavigálta a párját a borozóba, ahol innentől hárman ücsörögtünk. És akkor megsemmisültem.”
