Röviden és tömören: Varsó nem szép város, viszont Lengyelország méretes fővárosában hatalmas élmény pár napot eltölteni, hiszen az, hogy látványos hely, nem kifejezés. Varsóba azonban érdemes úgy elutazni, hogy tudunk pár fontos dolgot a sokat megélt, szomorú múltú városról.
A városok főnixmadara
Varsó közel fél évezrede, 1596 óta Lengyelország fővárosa és politikai, gazdasági valamint kulturális és tudományos központja. Az ország legnagyobb városa, külvárosaival együtt közel 3 millióan élnek itt. Varsót szokták az európai városok főnixeként is emlegetni, nem véletlenül. A lengyel főváros ugyanis azzal tűnik ki a kontinens nagyvárosai közül, ahogy a történelem viszontagságait követően rendre újraépült, újjászületett hamvaiból. Először a svéd-porosz háborúban (1655-1656) rombolták le, de ennél fontosabb és szörnyűbb, ahogy a második világháború során a földdel tették egyenlővé.
Elsőként 1939 szeptemberében bombázták, ekkor az épületek „csupán” 10 százaléka sérült meg. Mikor náci parancsnokság alá került, Varsó teljes zsidó lakosságát, népessége 30 százalékát gettókba küldték. A nácik 1942 őszén építették fel a varsói koncentrációs tábort, ahol 1944 augusztusáig 200 ezer lengyelt öltek meg. Ekkor, a háború vége felé közeledve, az orosz offenzíva közeledésekor Heinrich Himmler SS-vezér a megadás helyett parancsot adott a város teljes lerombolására.
A város 85 százalékát elpusztították, a Varsóba benyomuló oroszok pedig megölték vagy Szibériába deportálták a lengyel felkelőket. Évtizedek kemény, de lelkes munkája, a varsóiak példás összefogása kellett ahhoz, hogy Varsó újjáépülhessen, és azzá a nagyszerű hellyé váljon, ahol csak szájtátva lehet sétálni.
Az újjáépített Óváros
Ugyan Varsó barokkos jellege örökre elveszett, a történelmi városrész legfontosabb épületeit az alapoktól építették fel újra, az így megőrzött – ma a turisták központjává vált – Óvárost pedig 1980-ban a világörökség részévé nyilvánították. Az Óváros főterén szép színes, de tipikusan közép-európai barokk házak fogadják a turistákat, sok-sok Varsóhoz mérten drágának számító – de még így sem kifejezetten drága – kávézóval és étteremmel, örökös nyüzsgéssel.
Némileg turistacsapda ez a hely, de annak kellemes, egyszer látni kell. A tér mellett a macskaköves Fretán sétálva egyenesen a vöröstéglás Barbakánba ütközünk, melyet 1540-ben emeltek védelmi célokból. A bástyákat és a várfalat az 1950-es években építették teljesen újjá. Itt található a Királyi Palota is, amit szintén porig romboltak a háborúban. Vasárnaponként egyébként ingyen meg lehet nézni a palota kiállítását, érdemes élni a lehetőséggel.
A Nowy Świat bevásárló- és sétálóutcán sétálva egyre beljebb jutunk a város szívében, sok-sok bolttal, történelmi épülettel övezve (onnan lehet tudni, hogy melyik szolgál politikai célokat, hogy marcona fegyveres őrök állnak előttük). Ha megpihennénk, azt tegyük a megannyi „okospadok” egyikén, melyekkel eljátszva megszólaltathatunk számos szerzeményt a városban született Chopin életművéből (a padokat a komponista 200. születési évfordulóján helyezték el Varsó-szerte). Jó itt belefutni Kopernikusz szobrába is egy fénykép erejéig.
Sztálin ajándéka a felhőkarcolók városában
A Nowy Światről letérve nem kell sokat sétálni ahhoz, hogy elérjünk a varsóiakat a mai napig nagyon megosztó Tudomány és Kultúra Palotájáig. Nem semmi ez az épület, ami a városközpontban mered jócskán az emberek felé. A legmagasabb épület ez Varsóban és az egész országban, valamint a 7. legmagasabb az Európai Unióban.
A monstrum – ami ma több kulturális intézménynek, minisztériumnak, de még egy uszodának is otthont ad – igazi szovjet épületszörnyeteg, a sztálini hatalom megtestesítője, amit Sztálin „ajándékozott” Varsónak. Nem véletlenül utálja tehát a fél a város és nem hiába akarják sokan lebontatni.
Mindettől eltekintve kevesebb mint 2 ezer forintért felmehetünk a 30. emeleten található – amúgy elég rendesen szétfirkált – kilátójába, ami egész egyszerűen kihagyhatatlan. Az egész várost belátni innen, szembenézhetünk megannyi másik felhőkarcolóval, rácsodálkozhatunk Varsó óriási méretére.
Apropó felhőkarcolók: Varsó egyike a legmagasabb épületekkel rendelkező európai városoknak. Lengyelország 21 legmagasabb felhőkarcolójából 18 Varsóban van, közülük sok a belvárosban, ami nagy mértékben hozzáad a varsói városnézés sajátos élményéhez. Igazi metropolisz, ami nem szépségével hódít, ugyanakkor vannak nagyon is szemrevaló látványosságai.
A parkok városa
A Wilanów városrészben (villamossal pár perc, de gyalog is megközelíthető egy kisebb sétával) megnézhetjük a „varsói Versailles”-t, a wilanówi kastélyt, ami a lengyel királyok nyári palotája volt. A szintén teljesen újrahúzott barokk épület tipikus kastélymúzeum, gyönyörű szobákkal. Aki nem akar időt vesztegetni bejárásával, az inkább sétáljon egyet a francia parkjában, mely oly sok varsói parkhoz hasonlóan szépen rendben tartott, békés, nyugodt hangulatot árasztó menedék a betondzsungel égbe nyúló házai elől.
Ha már a parkoknál tartunk: a városban 82 van belőlük, ezek közül a hatalmas, 760 négyzetkilométeres, II. Szaniszló király építtette 240 éves angol stílusú Łazienki Parkot (Fürdőpark) és a mellette található kisebb Ujazdówi parkot érdemes elsősorban körbejárni (egy forgalmas soksávos gyorsforgalmi út választja el a kettőt).
A Fürdőpark bejárata után szinte egyből Chopin óriásszobrába botlunk, mely egy rózsakertben áll. Itt, és a park szívében található „Palota a Vízen” nevű kiskastélynál (II. Szaniszló nyári székhelye volt ez) is rendszeresen rendeznek ingyenes Chopin-koncerteket a tavasz végi-nyári időszakban, aki akkor jár Varsóban, ki ne hagyjon egy ilyen lehetőséget.
A Łazienki Parkban órákat lehet eltölteni, szobrokat, múzeumépületeket, fürdőházból lett palotát, görög amfiteátrumot, virágokat-fákat, elnyújtózó helyieket és bizony rengeteg állatott nézegetve. Mókusok tucatjaival, szabadon kószáló pávákkal, turisták hizlalta kövér pontyokkal, csodás színekben pompázó mandarinrécékkel találkozhatunk itt. Lenyűgöző park ez, érdemes rászánni az időt.
Megéri Varsóba menni
Varsó egyszerre monumentális, zavarba ejtően nagy és mégis barátságos város, aminek bejárásához ugyanakkor elég 3-4 nap. Legfontosabb – valóban nem akármilyen – múzeumait (Varsói Nemzeti Múzeum, Chopin-múzeum, a kortárs és a modern művészeti múzeuma, a lengyel zsidóság történetét bemutató POLIN múzeum, a varsói felkelés múzeuma) külön-külön potom pénzért, 1000-1500 forintokért meg lehet nézni, a Visztula partján sétálni ingyen is lehet (nem mintha érne bármennyit az ott elénk táruló látvány), de a tömegközlekedés sem drága (egy jegy 330 forint körül van, egy 3 napos bérlet 2000 forint).
A helyiek 40 év alatt általában beszélnek angolul és nagyon kedvesek is a magyarokkal. Aki pedig éhes marad Varsóban, az valamit nem csinál jól: tele van a város cukrászdákkal, hegyekben állnak a kávézók, a lengyel és nem lengyel éttermek, a lengyel nemzeti gyorskajának számító melegszendvicseket (zapiekanka) árusító bódékkal, szóval van itt minden, ráadásul az étkezés is némileg olcsóbb, mint itthon, de azért érdemes odafigyelni.
